Kevés olyan kiemelkedő alakja van a magyar filmgyártásnak és filmrendezésnek, mint a háromszoros Kossuth-díjas Fábri Zoltán. A mélyen humánus rendező, éppen 25 éve, 1994. augusztus 23.-án távozott közölünk. 21 filmet hagyott maga után, amelyek középpontjában többek között a falu, az elnyomó hatalom kisemberre gyakorolt hatása és az embertelenségben való, emberség megőrzése áll. A diákjai és kortársai is mély tisztelettel éreztek iránta, egy igazi példakép volt, aki sok mindenben helyes utat mutatott nekik, noha munkájában eléggé szigorú és precíz volt. Nézzünk is bele ebbe a karrierbe, amit olyan filmek "díszítenek", mint a Körhinta, a Hannibál tanár úr és az idén 50 éves, "A Pál utcai fiúk".

Élete

Fábri Zoltán 1917. október 15.-én született Budapesten Furtkovits Zoltán néven, Furtkovits Mihály Béla és Gröber Olga Mária gyermekeként.

Ferencvárosban nőtt fel, iskoláit a piaristáknál végezte el és már a középiskolában is érdeklődött a művészetek iránt: rajzolt, az iskolai előadásokhoz díszletet tervezett, valamint rendezett is Eredetileg, azonban festőnek készült, 1938-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Réti István legtehetségesebb növendéke volt. Nem sokkal később még ugyanebben az évben azonban az érdeklődése a színészet felé fordult és harmadik évében beiratkozott, majd 1941-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. 1940-ben már a Vígszínház ösztöndíjas növendéke volt. 

1941 és 1943 között a Nemzeti Színháznál dolgozott színészként, díszlettervezőként és játékmesterként. 1943-ban a fronton is szolgálatot teljesített, ahol amerikai hadifogságba került. Itt filmforgatókönyvet is írt Móra Ferenc Aranykoporsó című regényéből. A következő években 1943-tól 1946-ig a Vígszínházban, 1946 és 48 között, pedig Várkonyi Zoltán szervezte Művészeti Filmszínháznál kapott munkát. 1948-ban egy évadon át a Nemzeti Színház rendezője volt, 1949-ben pedig egy szezonon át az Úttörő Színház igazgatói posztját töltötte be. 1950-ben a Hunnia Filmgyárhoz került, ahol 1952-ig művészeti igazgató, 1952-től pedig filmrendező volt. 1951 és 1952-ben díszlettervezője volt a Déryné, illetve az Erkel című filmeknek. 1958-ban választották meg a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökévé, amely tisztséget 1981-ig töltött be, ami után tiszteletbeli elnök lett. 1970-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 

Özvegye Apor Noémi (1918-2005) Jászai Mari-díjas színésznő, aki Várkonyi Zoltán húga volt, és aki férje 12 filmjében is szerepet kapott, de elsősorban színházi színészként tevékenykedett. 1947-ben házasodtak össze, egy fiúk született, Fábri Péter, aki  fotóriporter és fotóművészként dolgozott 2010-ben bekövetkezett haláláig.

Filmes témái

Filmjei leginkább olyan emberek történetét meséli el, akik ki vannak szolgáltatva az adott kor hatalmának, amiben meg kell őrizniük emberségüket, a kérdés az, hogy képesek lesznek-e erre. Teszi ezt karakterei személyiségeinek mélyébe nézve és teljesen azonosulva velük. Meghatározó tényező még nála a falusi vidék is. De vegyük is szépen sorba ezeket. 

Egy írásában ő maga is megfogalmazta mit is akar főként elmondani filmjeivel...

„Engem legjobban az egyén és a társadalom összefüggései érdekelnek, az emberhez egyedül méltó szabadság, az emberi méltóság és e méltóság megsértésének viszonylatában." - Fábri Zoltán

...és ugyanebben arról is, hogy miért készíti őket:

„Ha csak egy mód van rá, annak érdekében próbálok filmeket csinálni, hogy az ember emberhez nem méltó megaláztatása, kiszolgáltatottsága ellen emeljek szót. Nem mintha olyan illúzióim lennének, hogy egy filmmel, vagy akár filmek százaival is ez megakadályozható volna, mindössze egy belső etikai parancs követelésére, eszméltetés, vagy elgondolkoztatás céljából, hiszen az emberben úgyis megvan a hajlam arra, hogy gyávasága, kishitűsége, félelmei és belénevelt előítéletei miatt még akkor se vállalja saját életét, szabadabb lehetőségeit, amikor élhetne vele.” (Fábri Zoltán: Hevenyészett önvallomás, Új Írás, 1991. május 8.)

(Aki a következőkben említett filmeket nem látta, vagy nem ismeri a történet lezárását, annak elronthatja a filmélményét)

1. A magyar vidék

Számos filmje szól a magyar vidékről, az ott élő falusi parasztok sorsáról. Az akkori kor leginkább mindig idealizálta őket, de ő a realizmus felé nyúlt és kicsit pesszimista hangvétellel mutatta be azt, mint például tette ezt  Szőts István az Emberek a havason-nal (1942 vagy az Ének a búzamezőkről-el (1947). Nála a  fiatalok elvágyódnak onnan és kiszeretnének törni ebből az életből, boldogan szeretnének élni, amit csak így valósíthatnának meg. A földeken csak a monotonitás és az elmúlás várja őket. Pontosan ebbe a témába tartozik Sarkadi Imre "A kútban" című novellája alapján készült Körhinta (1956) című filmje is, ami a 1956-os Cannes Filmfesztiválon Arany Pálma jelölésig jutott, és amiről a még akkor fiatal korában lévő újságíró - későbbi világhírű filmrendező - Francois Traffuat így nyilatkozott: "Itt a nagydíjas film, az én nagydíjasom".

Akik ezen a vidéken maradnak, azoknak csak a szenvedés jut, erről mesél a Dúvad (1959) és a Húsz óra (1965) című filmjében is. Az utóbbi alkotásban pesszimistán beszél a vidékről, és arról, hogy régen minden jobb volt. A szereplők visszaemlékezésein keresztül mutatja be Fábri, mi is történt velük, mi juttatta őket idáig, közben utalva az  - akkor még nyíltan nem említhető - 56-os Szabadságharcra is.

2. A lelkiismeret

A lelkiismeret is fontos tényezője alkotásainak. Az Utószezon (1966) nyugalmazott gyógyszerészének egy ártatlan megnyilvánulás ("hacsak") miatt kell szenvednie bűntudatával, ami nagyban befolyásolja életét és tetteit, de a Hannibál tanár úr (1956) főszereplője is a lelkiismeretére hallgat, amikor kiáll a tüntetők elé. A Pál utcai fiúk-ban (1969) is ez győzedelmeskedik és a békét választják a szereplők. Ez a kérdés Az ötödik Pecsétben (1976) is megjelenik a film legvégén, pedig dönteniük kell a szereplőknek: Hogyan lennénk képesek úgy élni, ha a tettel, amire rákényszerítenek minket, megtennénk, vagy éppen, ha nem tesszük meg, akkor azzal kiknek árthatunk. De egy közös mindegyik alkotásban megtalálható: Happy enddel nem végződhet a történet. A pesszimizmus itt is jelen van.

Mi is lelkiismeretünk szerint elgondolkozhatunk azon, amin Az ötödik pecsét szereplői is: Gyugyuk lennénk inkább vagy  Tomóceusz Katatiki-k. De azért lehetőleg ne rögtön vágjuk rá a választ. 

3. A hatalomnak alárendelt kisember

A leggyakrabban azonban a kisember küzdelmeiről mesél egy kiszolgáltatott világban. Ez az ami a legkiemeltebb szerepet játssza filmjeiben, bármi másról szóljon is az. A Körhinta szerelmesei is szüleiknek és az akkori kor elvárásainak vannak kiszolgáltatva, a Hannibál tanár úr Nyúl Bélája is a hatalom cenzúrája miatt kerül kiszolgáltatott helyzetbe és taszítják ki a társadalomból, de mondhatnánk még az Édes Anna (1958) címszereplőjét is, aki a "gazdáinak" van kiszolgáltatva, és mit sem törődnek azzal mi az ő vágya. Az Isten hozta őrnagy úr! (1969) című groteszk filmjében humorizálva, azonban a mélyén nagyon szomorúan mutatja be a fiúk iránti szeretetből, annak őrmesterének állandóan engedelmeskedő család megpróbáltatásait.

A hatalom a szeretteinket is eltudja tőlünk szakítani, mint például a Requiem (1981) Nettijének férjét, ami után mindkettejük szenvedéssel éli le életüket, még ha a lány azóta új férjet is talált magának. A Magyarok (1978)  szereplőit, pedig a meggazdagodás reménye szakítja el tőlük, akik a II. világháborúban elhagyják otthonukat a besorozás elkerülése és Németország kedvéért, hogy az ott élő parasztok helyett - akik elmentek harcolni -  a földeken dolgozzanak - de közben nem veszik észre, mi is folyik ott valójában.

4. Az emberi méltóság megőrzése

A kiszolgáltatottság, pedig az emberi méltóságunkat is képes csorbítani. Nagy kérdés megtudjuk-e ezt őrizni ezt egy ilyen világban. A hatalom, pedig nem enged: önzőek, nagyra vágyóak, elnyomja azokat, akik nem velük értenek egyet, a többi embert, pedig manipulálja és ők is már csak akkor jönnek rá tetteik súlyosságára, amikor már késő. Fábri szereplői bármilyen döntéshez is jutnak, történetük nem végződhet boldogan. 

A legutóbbira a legjobb példa a Móra Ferenc Hannibál föltámasztása című regénye alapján készült Hannibál tanár úr című filmje. Nyúl Béla kiáll igaza mellett, azonban a hatalom nem enged, próbálja lejáratni és az embereket is befolyásolni, aminek tragikus következményei lesznek. Nyúl Béla végül is feladja igazát, mert tudja, hogy emberi méltóságát csak így lesz képes megőrizni; és pontosan ilyen elhatározásra jut ennek érdekében az  Édes Anna  főszereplője is.

A Két félidő a pokolban (1961) szereplői, azonban erkölcsi győztesek is tudnak lenni, de a tragédiájuk is könnyen megelőzhető lenne, ha a hatalom képes lenne elfogadni a vereségét egy látszólag ártatlan, de számukra nagyon megalázó szituációban. Az ötödik pecsét legvégén is a négy szereplő is emberi méltóságukért "küzd", azonban egyiküknek ezzel együtt több ártatlan kisgyermek élete a tét.

Sinkovits, Latinovits, Törőcsik és a többiek

Fábri Zoltán filmjeiben a kor legnagyobbjai játszottak, vagy éppen pont ezek tették őket híressé, illetve emelte népszerűségüket.

Az első szerepek

Törőcsik Mari neki köszönheti, hogy egyáltalán színész lett. Rögtön első alakítását a Körhintában láthattuk Mari szerepében, és egyből elvarázsolta a nézőket, valamint a Cannes-i kritikusokat is. Innentől kezdve számtalan nagynevű rendező mellett dolgozott együtt, mint például Makk Károly vagy Jancsó Miklós. Fábrinál még további három alkotásban vállalt szerepet: Édes Anna, A Pál utcai fiúk és a Hangyabolyban. 

Apor Noémi először a Hannibál tanár úr című filmjében szerepelt Fábrinak, majd további 10! (Bolond április, Két félidő a pokolban, Húsz óra, Utószezon, Hangyaboly, Plusz-mínusz egy nap, 141 perc a befejezetlen mondatból, Az ötödik pecsét, magyarok, Fábián Bálint találkozása Istennel) alkotásában vállalt szerepet karrierje során, amely összesen 11 filmet tesz ki a rendező mellett, és csupán 4-et mások mellett.

Sinkovits Imre is első szerepét neki köszönheti. Az 1951-es Vihar című filmjében láthattuk debütálni a vásznokon, de ilyenkor még mellékszerepben. A rendező további két alkotásában, azonban már főszereplő volt, és alakítása meghatározta a filmet, ezek voltak a Két félidő a pokolban és az Isten hozta, őrnagy úr!.

Bessenyei Ferenc is meghatározó színésze volt Fábrinak. Őt láthattuk a Vihar, a Hannibál tanár úr és a Dúvad szerepében is. A Hannibál tanár úr-ban, mint Hannibál jelent meg egy kis időre, azonban Pörneczi Gáspár (Vihar) és Ulveczky Sándor (Dúvad) szerepében már a főszereplője volt a történéseknek.

Barsi Béla (Vihar, Életjel, Körhinta, Hannibál tanár úr, Édes Anna, Dúvad, Húsz óra), inkább mellékszerepekben, de meghatározó karakterekként jelent meg a vásznokon. Összesen, Fábri 7 filmjében kapott szerepet, ő volt többek között az Édes Anna Ficsor-ja és a Körhinta Marijának az apja is. 

Akiknek egy is elég volt

Voltak olyan színészek, akiknek egy szerep is elég volt, hogy megmaradjanak az emlékezetünkben: Ilyen volt Szabó Ernő, aki a Hannibál tanár úr-ban játszotta el Nyúl Béla karakterét, és aki nagyban hozzájárult, hogy ennyire együtt tudtunk érezni a karakterével.

Ilyen volt még a tragikusan fiatalon elhunyt Soós Imre is, aki nem tudta feldolgozni a hirtelen jött hírnevet. Már a Ludas Matyi (1949) után megismerte őt a közönség, de a Körhinta volt, ami még jobban növelte hírnevét. Sajnálatos módon ez volt utolsó előtti filmje. 

Mezey Mária (Édes Anna) is emlékezetesen alakította Vizyné karakterét és Garas Dezső Steiner-je is nehezen feledhető karaktere lett a Két félidő a pokolban-nak, csakúgy mint a brit színész, Anthony Kemp Nemecsek Ernője A Pál utcai fiúk-nak

A többiek

Latinovits Zoltán három emlékezetes alakítással és karakterrel gazdagította Fábri filmográfiáját. Először ő volt az Isten hozta, őrnagy úr! őrnagyja, aztán a 141 perc a befejezetlen mondatból-nak (1975) a Wavra professzora és végül Az ötödik pecsét Civilruhása. Páger Antal is három filmjében szerepelt, és a Vízivárosi nyár (1964) című sorozatában is. Játszott az Isten hozta őrnagy úr! című filmjében, de kulcsszerepet és egyben főszerepet a Húsz órában és az Utószezon-ban játszott. 

Kiss Manyi háromszor tűnt fel Fábri filmvásznán: A Vihar Gilicznéjeként, a Körhintában Marika anyjaként és a Hannibál tanár úrban, Nyúl Béla feleségeként. Úgyszintén Fónay Márta is. Ő a Vihar, az Isten hozta, őrnagy úr! és a Hangyabolyban kapott szerepet. Venczel Verát, pedig az Isten hozta, Őrnagy úr!-ban és a Fábián Bálint találkozása Istennel (1980) című filmekben láthattuk.

Molnár Tibor öt filmjében szerepelt (Vihar, Két félidő a pokolban, Húsz óra, Utószezon, Magyarok) mellékszereplőként, Márkus László Pogány (Két félidő a pokolban), és Király László (Az ötödik pecsét) szerepében volt emlékezetes, Makláry Zoltán, pedig többek között az Édes Anna Moviszter doktora volt, de szerepelt a Körhintában és a Hannibál tanár úrban is.

Az adaptációk

A legtöbb filmjeit regények, kisregények vagy elbeszélések alapján készítette el. Sarkadi Imre "A kútban" (1955)  és a "Tanyasi dúvad" (1953) című elbeszéléséből jött létre a Körhinta, illetve a Dúvad; Kosztolányi Dezső két regénye alapján az Édes Anna és a Két félidő a pokolban; Karinthy Ferenc kisregényei alapján a Bolond április és a Házszentelő (1976)  nyomán Fábri utolsó filmje, a Gyertek el a névnapomra; Sánta Ferencnek is két művét használta fel: Az Ötödik pecsétet (1963) és a Húsz óra (1964) című regényét. Balázs József alkotásaiból született meg a Magyarok és a Fábián Bálint találkozása Istennel című filmek is. Az elsőt 1975-ben írta, amely a 2. világháború idején játszódik, míg az I. világháború végén játszódó másik regényét 1976-ban fejezte be.

Mellettük többek között megfilmesítette Molnár Ferenc világhírűvé vált ifjúsági regényét a A Pál utcai fiúkat, Déry Tibor három kötetes regényét  "A befejezetlen mondat"-ot (141 perc a befejezetlen mondatból), Kaffka Margit Hangyaboly című regényét és Móra Ferenc kisregényét a Hannibál feltámasztását (Hannibál tanár úr). Örkény István eredetileg filmforgatókönyvnek készült novellája (címe: "Pókék", majd "Csend legyen!" . 1966), ami később "Tóték"-ra lett keresztelve szintén kisregénnyé lett gyúrva 1967-ben, amiből 2 év múlva az Isten hozta, őrnagy úr! készült.

Fábri 100

A rendező 100 éves évfordulója alkalmából 2017-ben a Magyar Nemzeti Filmalap Fábri Zoltán életmű sorozatot indított el, amelynek első része még ebben az évben jelent meg, benne az 1955 és 61 közötti időszaka, a  Körhinta, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna és a Két félidő a pokolban-nal. A második gyűjteményes kiadás egy évvel később jött ki, a Dúvad, Húsz óra, Utószezon, A Pál utcai fiúk, Isten hozta, őrnagy úr!-ral, ami a az 59-től 69-ig terjedő időszakának filmjeit tartalmazza. Ugyanebben az évben a harmadik kiadás is forgalomba került a 70-es évekbeli alkotásaival, köztük a Hangyaboly, a 141 perc A befejezetlen mondatból, Az ötödik pecsét, a Magyarok és a Fábián Bálint találkozása Istennel-el.

Több infó a gyújteményekről a linkre kattintva:

Fábri Zoltán 100 Gyűjteményes kiadás I. 

https://filmarchiv.hu/hu/dvd/katalogus/megtekint/fabri100-diszdoboz

Fábri Zoltán 100 Gyűjteményes kiadás II. 

https://filmarchiv.hu/hu/dvd/katalogus/megtekint/fabri-zoltan-gyujtemenyes-kiadas-i

Fábri Zoltán 100 Gyűjteményes kiadás III.

https://filmarchiv.hu/hu/dvd/katalogus/megtekint/fabri-zoltan-100-gyujtemenyes-kiadas-iii

Rendezések, elismerések

21 nagyjátékfilm - amelyből 15-nek ő maga volt a forgatókönyvírója - 1 TV sorozat, 1 filmszerep, 3 Kossuth-díj és 2 Oscar díjra jelölt alkotás. Többek között ezeket is elérte karrierje során Fábri Zoltán; de nézzük meg melyek is voltak ezek az alkotások, illetve mikor kapta meg ezeket a díjakat a rendező.

Rendezései:

Gyertek el a névnapomra (1983)

Forgatókönyvei: 

Díszlettervei (6):

Filmes szerepe

A Tanú (1969) - Dániel Zoltán

filmjei sikere:

• Oscar díj jelölés a Legjobb idegen nyelvű filmnek (1969) A Pál utcai fiúk
• Oscar díj jelölés a Legjobb idegen nyelvű filmnek (1978): Magyarok
• Cannes-i fesztivál (1956) - Arany Pálma jelölés: Körhinta
• Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1977) - Arany Medve jelölés: Az ötödik pecsét
• Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüst medve, (Requiem) (1982)
• Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál (1957) - Zsűri Nagydíja jelölés: Hannibál tanár úr
• Locarnoi Nemzetközi Filmfesztivál, különdíj, (Nappali sötétség) (1964)
• Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, Unicrit Award, (Húsz óra) (1965)
• Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál, fődíj (Húsz óra) (1965)
• Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál különdíj, (141 perc a befejezetlen mondatból) (1975)
• Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál, fődíj, (Ötödik pecsét) (1977)

Egyéni sikerek:

• Kossuth-díj (1953, 1955, 1970)
• Kiváló művész (1965)
• SZOT-díj (1975)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)