Vannak filmek, amelyek úgy tudnak beszélni a családról, a családi dinamikáról, a törődés és a szeretet fontosságáról, hogy nemcsak egy kiváló oktatófilmként szolgálnak, azok számára, akiket érdekelnek a gyermekes családok problémái, megpróbáltatásai, hanem számtalan tanulsággal szolgálnak azok számára is, akik a családalapítás küszöbén állnak, esetleg nyitottak arra, hogy elgondolkodjanak, javítsanak a hibájukon, belelássanak mások életébe, és azon keresztül önismeretet, empátiát, emberismeretet szerezzenek, hogy megfelelő szülő válhasson belőlük.

Persze vannak filmek, amelyek ezeket komolyabb, mélyebb formában fejtik ki, de vannak a könnyedebb, szórakoztatóbb társaik, amelyek, ha külsőleg nem is tűnnek olyan rétegzettnek, mégis rengeteg és/vagy mély mondanivalóval bírnak.

 Akik bensőségesebb, elgondolkodtatóbb élményre vágynak

Kramer kontra Kramer (1979) - 105 perc

Rendező: Robert Benton

Milyen hatása lehet a gyermekre, ha a szülők elválnak? A Kramer kontra Kramer ezt is megmutatja, de elsősorban az apa, Ted szemszögéből, aki munkájáért elhanyagolta családját, és amit a felesége már nehezen bír el, így elhagyja őt/őket. A gyermek, Billy, így az apánál marad, akire ráhárul a felelősség, amit eddig az anya töltött be. A munka mellett, így a gyermeknevelés terhe is őt  nyomja, persze idővel ráébred, hogy ez nem teher, hanem egy esély, amely olyan felejthetetlen élményekre ad lehetőséget, amelyek meghatározóak lehetnek a számára és fia számára is az életben. Ezt követően a kialakuló érzékeny apa-fia kötődést idővel az anya, Joanna felbukkanása szakítja meg, aki maga mellett szeretné tudni gyermekét, ezért a bírósághoz fordul.

A Kramer kontra Kramer a válás negatív hatásait taglalja, a gyermek szemszögét kiemelten figyelemebe véve. Rámutat, hogy az egyszülős gyermekeknek mennyire nehezebb egészséges légkörben felnőniük. Még ha az egy szülővel való meghitt kapcsolat is nagyon fontos és lehetséges, sugallja, hogy mindkét szülőre szükség van arra, ha a legjobbat szeretnénk a gyermeknek. 

A film ugyan a férfi szemszögéből mutatja be a gyermeknevelést és egy család szétválását, nemcsak a nő hibáit göngyölíti fel, aki ott hagyja gyermekét, hogy erőt nyerjen magának. Ted a túlzott munkára koncentrálásával, ezzel párhuzamosan a családja elhanyagolásával és feleségének az alapvető vágyainak (minimális törődés, odafigyelés, annak érzése, hogy ott van mellette) figyelmen kívül hagyása vagy fel sem ismerése, ugyanúgy ehhez a nehezen visszafordítható helyzethez vezetett.

Dustin Hoffmann és Meryl Streep (és persze a fiú, Justin Henry) játékának köszönhetően egy teljességgel átélhető dráma a végeredmény, érzelmekkel, életszagú helyzetekkel, olykor vicces és számunkra is nosztalgiát árasztó pillanatokkal. Kevés hitelesebb és erősebb film készült a válásról és annak utóhatásairól, tanulságosan bemutatva mik is azok, amik a család szétbomlásához vezettek, egyidejűleg a gyermek nézőpontját is figyelembe véve.

Átlagemberek (1980) - 124 perc

Rendező: Robert Redford

Robert Redford rendezői bemutatkozásában megmutatta, hogy őt az emberi sorsok, az igazság és igazságtalanság érzékeny bemutatása, valamint az alapos mélylélektani elemzések érdeklik leginkább. Ezekben a témákban tudott úgy igazán maradandót is alkotni. A bűntudatával és az igazságérzetével küzdő Charles van Doren a Kvíz show-ban könnyedén azonosulható karakter, a film pedig a történetvezetésének és a rendező érzékenységének hála kiváló alkotássá is vált.

Az Átlagemberek viszont nemcsak, hogy a debütfilmje, de egyben a legérettebb és legérzékenyebb alkotása is egyben. Egy empatikus és magas emberismerettel rendelkező rendezőről tesz tanúbizonyságot, aki  pszichológiailag is hiteles történetet tud elmesélni egy anyáról, apáról és azok felnőttkorba érő fiáról, akik a múlt tragédiájával küszködnek: nem tudnak megbocsátani maguknak, és sajnos olykor egymásnak sem. 

Mennyire fontos a megbocsátás, az empátia, az hogy elfogadjuk magunkat, a másikat, az hogy nézzünk szembe a problémákkal. Ezeket a témákat járja körül a film, arra a következtetésre jutva, hogy a kölcsönös szeretet, a szeretet és gondoskodás érzete, a megértés és lelki támogatás nélkül egy család csak diszfunkcionálissá válik, a gyermek pedig hiába már a felnőttség küszöbén áll, vágyik rájuk. és az egészséges lelki fejlődése érdekében nélkülözhetetlen is részesülnie ezekből az érzésekből. De ezeket mindenki meg is érdemli a világon, legyen az gyermek vagy már felnőtt, mert a lélek egészsége az, ami a legjobban befolyásolja az embert az életében.

Könnyen lehetne mondani, hogy Robert Redford az átlagembert főszerepbe állítva könnyebben megszólította a közönséget, de a siker nem ebben, hanem abban rejlett, hogy ezt a történetet, ezekkel a tanulságokkal együtt egy emberi, sokszor fájdalmas, de mégis léleksimogató, életigenlő alkotássá rakta össze. Megmutatja, hogy a hétköznapi embereknek milyen mély problémái lehetnek, és maximális odafigyeléssel, megértéssel fordul feléjük. Ugyan a lassan csordogáló cselekménye és a borús, a karakterekben lévő rejtett fájdalmakat kifejező hangulata miatt nem is mindenkinek ajánlott, viszont aki rá hangolódik és nyitott rá, értékes élményben fog részesülni.

A tenger dala (2014) - 93 perc

Rendező: Tomm Moore

A gyász, a hiány, az összetartás filmje A tenger dala. Egy mesebeli, mágikus történet Benről és kishúgáról, akik elindulnak, hogy hazajussanak gyászoló apukájukhoz, akit még mindig mélységesen gyötör felesége halála.

Az animáció szépsége, az ír folklór külső megjelenítése és a varázslatos képek, a gyönyörű zenével karöltve egy szívhez szóló, gyengéd filmet teremtenek. A humor háttérbe szorul, helyette a mondanivaló ereje és a animáció szépsége hatja át a képernyőt. A gyász, valamelyik szülőnk elvesztése, annak hiányának érzése szívbemarkolóan jelenik meg, hála a már említett animáció, zene, gyengédség hármasnak, amely szinte az életet varázsolja elénk, egy kis mágiával, ami a képzeletünkben mindig jelen van és sokszor vágyunk is rá.

De az összetartás és a szeretet filmje is A tenger dala. A kötődés szépségét, a gondoskodás fontosságát, annak erejét látjuk, ha együtt hangolódunk ezzel a mesebeli sztorival. Egy igazi családi mozi. Gyönyörűséges, mind külsőleg, mind belsőleg, a családi összetartás, a szeretet filmje, ami gyönyörűséges emberi erények által adja át igazi hatását és az élet szépségét, amiben élünk.

Sráckor (2014) - 165 perc

Rendező: Richard Linklater

Nagyszabású történet, amely a valóéletben is 12 éven keresztül követte főszereplőjét a felnövésben. Richard Linklater a Mielőtt-trilógiában a szerelmi kapcsolatokról, majd a trilógia záró darabjában a gyermekekkel való családi életről is mesélt, a Sráckorban viszont fordítottan a gyermek kerül a főszerepbe a szülőkkel szemben, nyomatékosabban a családi dinamikára koncentrálva. A Sráckor egy türelmet igénylő szűk 3 órás alkotás, amely meditatív hangulatával és nyers őszinteségével az idő múlását és az azzal egyidejűleg bekövetkezett családon, személyen belüli változásokat is reálisan taglalja. 

Az igazi csoda (2017) - 113 perc

Rendező: Stephen Chbosky

Igaz a film sokszor elég erősen átlép a giccshatáron, túl direkten fogalmazza meg mondanivalóját, és több történetszálat sem bont ki, illetve zár le kellőképpen (Via és Miranda kapcsolatát) ami ronthat az összélményen, mondanivalójában mégis a listára kívánkozik. Vannak szájbarágós üzenetei (pl a lezáró monológ is ilyen), mégis meg képes érinteni, foglalkozva elsősorban a család fiú, illetve lány tagjával. Az elfogadás és a szeretet mellett a mások megértése a központi üzenete, amit összességében hatékonyan tud átadni és némely pillanatában meg is hathatja a nézőjét. 

Házassági történet (2019) - 137 perc

Rendező: Noah Baumbach

Egy válás története. Fájó, mégis kíméletlenül őszinte film a kapcsolatok elmúlásáról és  kihidegüléséről. Témája ellenére mégis olykor humoros, szép és empatikus alkotás, ami a Kramer kontra Kramerhez hasonlóan mindkét (anya és apa) szereplőjét egyenlőnek tekinti és a gyermek perspektíváját elsődlegesen figyelembe véve rávilágít a gyermeknevelés nehézségeire és hibáira is. 

Akik könnyedebb hangvételre vágynak

Agymanók (2015) - 95 perc

Rendező: Pete Docter és Ronnie Del Carmen

A Pixar stúdió mindig is mestere volt az olyan animációs történeteknek, amelyek nem csak a kicsiknek, a nagyoknak is ugyanúgy tudott szólni. Az Agymanók egyik nagy ereje is ebbel rejlik. A főszereplő kislány, Riley családjával költözik új lakásukba, ami a fejében rengeteg káoszt is okoz. Ezen a káoszon az érzelmei, név szerint Derű, Bánat, Majré, Undor és Harag  próbálnak segíteni, de persze mindnyájuk a számukra legjobbnak tűnő módszereik szerint...

Ezt az elsőre komolynak tűnő felütést humorosan, szórakoztatóan és meglepően érzelmesen tudja tálalni a film. A kicsik elsősorban az aranyos poénokon és a karakterek által generált komikus helyzeteken nevethetnek fel, a felnőtt nézők viszont a poénok mellett a gyerekkor utáni nosztalgia, a régi szép emlékek felidézése és az egész filmet átható szív miatt lehetnek a legelégedettebbek. Az utolsó fél órában, pedig akár egy-két könnycseppet is elejthetnek.

Az Agymanók legnagyobb erényére az válik, hogy egyedi sztoriját szerethető karakterei által vidáman és viccesen tudja tálalni, de ezzel egyidejűleg lényeges mondandót is képes közölni: Az érzelmeink tesznek azzá, akik vagyunk, az emlékeink meghatározóak lehetnek döntéseinkben mert azok is befolyásolhatnak minket az adott helyzetben, a megélt pozitív vagy negatív hatások által.  

Egy nagyszerű élmény a családnak, akiknek garantálhatóan mindegyik tagjának valamilyen meghatározóbb élményt nyújthat. Akik ki szeretnének kapcsolódni azoknak is, és azoknak is, akik a történet mögé szeretnének nézni. Egy kis gyermeknevelés, és családi probléma mellett főként a másik érzelmei megértésének mentén az elfogadásra és az odafigyelésre is erősen felhívja a figyelmet. 

Paddington 1-2. (2014, 2017) - 95 és 103 perc

Rendező: Paul King

A csupaszív Paddington mackó utazása Londonba, majd a Brown családdal való közös élmények elsősorban Nagy-Britanniában, főként Angliában  örvendenek népszerűségnek. A regények után a filmeknek azonban sikerült elérni, hogy szélesebb körben is megismerkedjenek a nagylelkű és mindenkivel kedves beszélő mackóval, aki Peruból, családját elvesztve kerül az esős szigetországba.

A trilógiának az első két darabja, amely a legközelebb viszi a nézőjét a lekváros kenyeret nagy kedvel faló főszereplőjéhez. A valahová való tartozást, az empátiát, a befogadást és a szeretetet teszi középpontba ez a két alkotás, természetesen a kacagtató és aranyos szekvenciái mellett, amely könnyedén behúzhatják a kíváncsi nézőt.

A szívvel teli, szeretetteljes cselekménye és a szereplők közreműködésnek köszönhetően ez a két film egy igazi családi kikapcsolódás, ami képes sokat adni: elsősorban egy megható történetet a szeretetre vágyásról és a törődés erejéről, fontosságáról, másodsorban egy vicces és cuki vígjátékot, ami megnevetteti a kicsiket és a nagyokat egyaránt. 

Reszkessetek, betörők! (1990) - 103 perc

Rendező: Chris Columbus

Itthon talán a legnagyobb klasszikus karácsonyi film, de nemcsak egy tökéletes karácsonyi film ez, hanem egy tökéletes családi film is egyben. Kevin, ahogy elbánik a betörőkkel a legpozitívabb értelemben komikus és kreatív, de az egész cselekményre elmondható ez, kezdve attól, hogy a nagy karácsonyi sietségben a család otthon "felejti" a fiút, így nem utazik velük Párizsba. Már ez könnyen meghozza az alaphangot.

Főként egy tökéletes, laza kikapcsolódást kínál a Reszkessetek, betörők, azonban ha nem is annyira direkten, de a szeretet fontossága is megbújik a háttérben, aminek hatására egy szerethető és bájos film lett a végeredmény amit máig nagyon sokan előkapnak egy közös családi filmnézéshez.

Coco (2017) - 105 perc

Rendező: Lee Unkrich és Adrian Molina

Nagyon sok szeretnivaló van a Pixar Halottak napjára készült meséjében. Ott van a botlásaival mindig megnevettető Dante kutyus, Miguel kalandja, amibe a zene iránti gyermeki szeretete húzza bele, a sokszínű mexikói kultúra árnyalt és kreatív megjelenítése, vagy éppenséggel Mama Coco és apjának az érzelmekben gazdag sztorija. A Coco a család értékét hirdeti és hogy soha ne felejtsük el szeretteinket. Szeressük szívből a családunk tagjait, gondoskodjunk róluk, de mi is viszont szeressük azokat, akik ugyanezt megtették velünk. Szívszorító és érzelemgazdag kaland ez, amiből mindenki tanulhat, de legalábbis már azzal gazdagodik valamivel az ember, ha végignézte egyszer.

Némó nyomában (2003) - 100 perc

Rendező: Andrew Stanton és Lee Unkrich

A családi összetartás fontosságának meséje kicsiknek-nagyoknak egy vízi kalandon keresztül, rengeteg humorral, bájjal és érzelemmel. A Pixar stúdió egy olyan korai munkája, amely csetlő-botló humora mellett a felnőtt közönségnek is szól.