A 2025-ös filmév a tavalyi évhez hasonlóan szintén viszonylag zökkenőmentesen telt el. Ugyan kisebb-nagyobb botrányok nem hiányozhattak, de ezek döntő többsége egy film vagy színész körül alakultak ki (Rachel Zegler, Sydney Sweeney, Karla Sofía Gascón, Blake Lively és Justin Baldoni ügyének folytatása), inkább az Egyesült Államok elnöke által belengetett 100%-os vám a külföldi filmekre okozhat majd hatalmas fejtörést a jövőre nézve. És mi lesz a Warner Bros.-al? A Netflix vásárolja fel? Esetleg a Paramount? Ez is a jövő zenéje marad.

De térjünk rá arra miért volt érdemes idén moziba járni vagy streamingszolgáltatót választanunk, melyek voltak az év legkiemelkedőbb filmes alkotásai. Meghökkentő horror-kísérletek, animációs gyöngyszemek és emberközeli drámáktól sem volt mentes ennek a 12 hónapnak a termése, de nézzük meg a meglátásom szerinti legjobb 25-öt! 

Vannak filmek, amelyek úgy tudnak beszélni a családról, a családi dinamikáról, a törődés és a szeretet fontosságáról, hogy nemcsak egy kiváló oktatófilmként szolgálnak, azok számára, akiket érdekelnek a gyermekes családok problémái, megpróbáltatásai, hanem számtalan tanulsággal szolgálnak azok számára is, akik a családalapítás küszöbén állnak, esetleg nyitottak arra, hogy elgondolkodjanak, javítsanak a hibájukon, belelássanak mások életébe, és azon keresztül önismeretet, empátiát, emberismeretet szerezzenek, hogy megfelelő szülő válhasson belőlük.

Persze vannak filmek, amelyek ezeket komolyabb, mélyebb formában fejtik ki, de vannak a könnyedebb, szórakoztatóbb társaik, amelyek, ha külsőleg nem is tűnnek olyan rétegzettnek, mégis rengeteg és/vagy mély mondanivalóval bírnak.

Mennyit tudunk a gyermekeinkről? Mennyire ismerjük őket? Vagy úgy egyáltalán, mint szülő, tanár vagy szimpla felnőtt mennyire látjuk át azt a világot, amiben a mai tizenéves gyermek(ünk) él? A Netflix legújabb saját gyártású sorozata a kamaszkorban élő gyermekek lelkébe nyújt betekintést, de ennél jóval többet visz véghez: megmutat, elgondolkoztat, odafigyelésre és az emberek megértésére sarkall.

A 2024-es filmes naplóm a filmek műfajában talán színes volt (akciófilm, animációs film, dráma, művészfilm, romantikus film, sci-fi, fantasy) és a stílusuk terén is több esetben eltérnek (fekete-fehér film, színes film, a háttérre fókuszáló csendes film, a filmképpel való játék), ugyanakkor kevés volt az olyan alkotás, ami nem 2023-ban vagy 2024-ben készült. Az időben legmesszebb 1941-ig utaztam el (Sullivan utazásai), és összesen 10 filmet néztem meg azok közül amelyek 1980 előtt készültek, ha beleszámoljuk a 80-as, illetve 90-es éveket ez a szám már azért nem annyira csekély (25 film), de így sem mondható igazán magasnak. Itt a teljes 2024-es filmes naplóm!

A 2024-es év zökkenőmentesebben telt, mint az előző, most szerencsére nem gátolták sztrájkok a filmkészítést, "csupán" egy-két filmet övezett kisebb-nagyobb botrány (pl. a "Velünk véget ér" című regényadaptációt). Az idén a mélyebb rétegeket feltáró filmes drámák, a filmképpel való játékok, és a lélek bugyrai érdekelték leginkább a filmkészítőket, de számos sikeres és jól sikerült akciómozival (Furiosa: Történet a Mad Maxből; Dűne: Második rész; Godzilla Minus One), akcióvígjátékkal (A bérgyilkos, aki nem is volt; A kaszkadőr), önéletrajzi ihletésű drámával (Priscilla; A hó társadalma; Ferrari; A vaskarom; Joy, az élet csodája) és animációs filmekkel (Agymanók 2.; A vad robot; Robotálmok) találkozhattunk, ha szórakozni volt kedvünk.  Ezek közül sajnos számtalan nem is tudott bekerülni a listámba, pedig megérdemelné a figyelmet. De nézzük is, hogy az idei évben szerintem melyik 25 alkotás volt mind közül a legjobb.

A karácsonyi ünnepek közeledtével a fárasztó kapkodás közepette mindenki a kikapcsolódásra vágyik, kevés idő jut a pihenésre. Ha mégis jut egy kis időnk kikapcsolódni, egyedül, a családdal vagy esetleg a barátainkkal akkor egy szórakoztató, könnyedebb film tökéletes választás lehet a nyugodt, zavartalan időtöltésre. Nézzünk 5+1 filmet a 2020-as évekből, amelyhez elég csak átengednie magát az embernek és/vagy amelynek tanulságának megértéséhez nem is feltétlen kell megerőltetnünk magunkat.

A 2025-ös díjszezon legfőbb várományosa. Ezt már a májusi Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma győzelme is megelőlegezhette, de azóta csak még nagyobb bizonyítást nyert, pedig nem éppen egy könnyen értelmezhető vagy könnyedén befogadható alkotásról beszélünk.

Szimler Bálint rövidfilmjei (Bölcstelenség; Egymás mellett; Itt vagyok) és egy zenés dokumentumfilm (Balaton Method) után elkészítette első nagyjátékfilmjét is. Első nagyjátékfilmjét, amiben dokumentarista elemek - elsősorban az 1970-es években kialakuló budapesti iskolából merítve - szintúgy megtalálhatók, és amiben a képi szimbolika és a groteszk hangulat mögött az empátira és az odafigyelésre hívja fel a figyelmet, egy ország több sebből vérző oktatási rendszerén keresztül.

Véget ért a nyári szezon, vele véget ért a hivatalos blockbuster szezon is, következik minden év legizgalmasabb szakasza, jönnek a filmfesztiválok, illetve a filmfesztiválokon felfedezett filmek, elsősorban Cannes, Velence és Torontó legelismertebb címeivel. Emellett lesznek üdítőnek szánt vígjátékok, közöttük Dwayne Johnsonnal, aki Chris Evanssal menti meg a télapót. De az animációs filmek (Vaiana 2.; A vad robot) és az újra a mozikban vetített klasszikusokat (A tizedes meg a többiek; Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23.) sem szabad elhanyagolni, csakúgy, mint a bíztató honi (Fekete pont; Egy százalék indián)  próbálkozásokat sem. Nézzük a magyar mozipremierek teljes felhozatalát!

Egy sokszínű lista focis vígjátékkal, meghitt és bölcs animációs filmmel, csalódást keltő sci-fi-vel, üdítő romantikus komédiával és többek között egy súlyos személyes drámával. Itt vannak a további értékeléseim.