Szimler Bálint rövidfilmjei (Bölcstelenség; Egymás mellett; Itt vagyok) és egy zenés dokumentumfilm (Balaton Method) után elkészítette első nagyjátékfilmjét is. Első nagyjátékfilmjét, amiben dokumentarista elemek - elsősorban az 1970-es években kialakuló budapesti iskolából merítve - szintúgy megtalálhatók, és amiben a képi szimbolika és a groteszk hangulat mögött az empátira és az odafigyelésre hívja fel a figyelmet, egy ország több sebből vérző oktatási rendszerén keresztül.

A nyár második felében egy újabb magyar filmre lehettek figyelmesek a honi filmrajongók, ugyanis a 2024. augusztus 7-e és 17-e között megrendezett Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválról a Fekete pont három díjjal utazhatott haza. A Boccalino d’Oro díjátadón a független kritikusok zsűrije Szimler Bálintnak ítélte oda a Legjobb Rendező díját, illetve egy különdíjban is részesítette, Mészöly Anna pedig a legjobb színésznek járó elismerést vehette át a színpadon. A filmet idehaza szeptember 19-e óta játsszák a mozik, ami nagyobb meglepetésre az első hétvégéjén a legnézetebbnek is bizonyult a maga 11 662 nézőjével. De miről is szól és miért is beszélnek róla a médiában ilyen sokat?

A Berlinből haza, Magyarországra költöző Palkó (Paul Mátis) egy helyi település iskolájában kezdi az 5. osztályt, de szembesülnie kell azzal, hogy itt minden másabb, mint Németországban volt. Beilleszkednie nehezen sikerül, a frusztrációját, a kiábrándulását pedig csak az egyik tanára, a pályakezdő, helyettesítő osztályfőnöke, a lelkes és odaadó Juci néni (Mészöly Anna) ismeri fel, aki szintén keresi helyét ebben az intézményben és annak környezetében. 

És innen már ellehet találni, hogy egy társadalmilag érzékeny témát bont ki Szimler Bálint rendező, nevezetesen is országunk közoktatási állapotát. De ebbe kellő empátiát, humanista érzékenységet, intelligenciát és kreativitást képes belevinnie, így filmje nem csak egy tucat és üres társadalmi látlelet, hanem egy maga nevében stílusos, igényes, humoros, de egyben mégis drámai bemutatása és érzékeltetése a sajnos gyakran is tapasztalt problémáknak.

A tanévnyitón ájuldozó gyerekek állnak a forró napsütésben, finomfőzelék a menzán, az oktatásból és/vagy a diákokból kiábrándult tanárok tekintélyelvű oktatási módszerei az órán. A Fekete pont egyik nagy erénye, hogy kiválóan ragadja meg a diák életérzést és nosztalgiát képes ébresztenie, ami valamilyen mélyebb érzést biztosan bennünk is ébreszt majd. Amit itt látunk annak nagy részét szinte mindannyian átéltük, a nyers, szikár szinte dokumentarista képi stílus pedig rásegít abban, hogy ezt valóságosnak is érezzük. És itt kell először kiemelnem az Emmy-díjas (Az Eufória 2. évad 7. részéért) Rév Marcell (Fehér isten; Malcolm és Marie) operatőri munkáját.

A hibának is felróható évszakok érzékeltetésének hiánya is operatőri és/vagy rendezői fogásnak tűnik. Az eső, hó nélküli külsők is az üresség, a hiány kifejezése az én olvasatomban, ami ebben a filmben nem is tűnik olyan körmönfont gondolatnak. Ebben a groteszk világban, ahol a drámai, komoly kérdéseket pellengére állító jeleneteket mindig egy humoros, sokszor együgyű helyzeteket felvillantó párja vált, ahol az igazán komoly dolgokkal nem foglalkoznak (vagy nem tudnak, illetve akarnak), a kevésbé fontossal pedig akár órákat is elidőznek, és ahol az tanít egy tantárgyat, aki nem is nagyon ért hozzá. De várjunk csak. Az a baj, hogy ez a valóság!

Tehát ebben a világban elhisszük, hogy sok minden megtörténhet. Persze ehhez el is kell azt hitetni. Az operatőrnek ebben pedig hatalmas érdemei vannak. Például a képi szimbolikák többrétegűsége és az egyes jelenetek környezetének hiteles megteremtését is nagyban köszönhetjük a munkájának. De a több kisebb részlet mögött más munkatárs is ott volt, a berendező mellett a sminkes, a forgatókönyvíró, a zeneszerző és természetesen a legszembetűnőbbek, a színészek is. Paul Mátis Palkó szerepében meglepően fegyelmezett és természetes, de Mészöly Anna az aki a legemlékezetesebb, karakterének emberi, odaadó, lelkes naívitását és jóságát szimpatikusan jeleníti a vászonra.  

A többi szereplő viszont szinte mind túlrajzolt, egydimenziós alak. Szigorú földrajz tanár, erőszakos testnevelő tanár, fontoskodó portás vagy legyen az ügyetlen technika tanár. Leegyszerűsítésük azonban segít a groteszk kialakításában, hála a minél szésőségesebb jellemek, történések egymás mellé állításának és ütköztetésének. A gyerekek jelleme sem részletes, akiket jobban megismerünk azok is szürke figurák, igazán eltérő jellemvonásaik nincsennek, inkább csak Palkó társaiként vannak jelen.

Abban is elismerés illeti a filmet, hogy igazán gonosz szereplőket nem rajzol fel, ugyan találunk látszólag szívtelen, erőszakos személyiségeket, de érzékelteti, hogy többségük nem rosszindulatból teszi amit tesz. Egyikük úgy gondolja tekintéllyel és félelemkeltéssel lehet a diákokat megfogni, a másik a szabályok szigorú betartását tanítattná meg velük, egy harmadik pedig már kiábrándult a tanításból. Mindegyikükben közös viszont, hogy a társadalom és a közoktatás helyzete sodorta őket ebbe az állapotba. Másokkal nincs igazán idejük törődni, vagy már nem is szeretnének, így nem ismerik fel azok gondjait, nem képesek empatikusan viszonyulni hozzájuk, mindent csupán gyakorlatiasan végeznek és teljesítenek. A testnevelő tanár helyzete kicsit eltérőbb, de végső soron ő is úgy véli, nemes célból cselekszik, csak nem ismeri fel, hogy az eszközök azok, amik nem a legmegfelelőbbek erre.

Mert amivel igazán kellene törődni azzal senki sem törődik. A film pontosan, néha pedig elég fájdalmasan világít rá az emberek énközpontúságára, érzékletlenségére és az empátiájuk hiányára. A szülői értékezlet jelenete ugyan az iskola falain belül tart minket, de felvillantja, hogy ezek az egész társadalmunk egyik fájóan megoldatlan problémái. Ezért kellene az iskolában is a szeretetre, az odafigyelésre tanítani a gyerekeket, mivel ez segíthet az egészséges lelki fejlődésükben, még ha otthon nem is feltétlenül a jó normát tanulják meg, 

A legegészségesebb emberi magatartásmintákat Juci nénitől látjuk, aki karaktere, valamint motivációja tekintetében (ugyan nem olyan mértékben) sokban hasonlít a Holt költők társaságában Robin Williams tisztaszívű tanárjára is. A lelkes, fiatal pályakezdő segíteni szeretne mindenkin, és harcolni az igazságért, viszont egyedi oktatási módszereit nem nézik jó szemmel az intézmnyen belül, mindenki a már jól bevált módszereket mellett maradna.

Próbálja megszeretettni az órákat, de nem a tankönyvből tanítja a gyerekeket, önállóságra, értékekre tanítva őket. És Juci néni az egyetlen, aki törődő, felelősségteljes felnőttként lép fel, a többi tanárból ez a lelkesedés már rég kiveszett, ha volt egyáltalán. Palkó kiábrándulását és elszigetelődését is csak ő tudja megérteni, a többiek egy rossz diákot látnak benne. És mivel büntetéssel vagy erőszakkal szeretnék a helyzetet megoldani, így ez a probléma örökké megoldatlan marad, ha nem a jelenben, akkor a felnőttkorban lesz negatív hatásssal az emberre. A többértelmű záróképsorok egyik lehetséges variációja is azt sugallja: Ha kivágunk egy fát azzal a probléma még nem fog megoldódni, esetleg fizikálisan nem látjuk csupán.

A film zenéje is telitalálat. Az érzelmes taktusok melankólikus, fájó érzést keltenek, mégis valamilyen szinten reményt sugárzó és pozitív fennhangot tartalmaz. Ezek tovább színesítik ezt az abszurd és groteszk világot, amit az operatőri munka, a színészek teljesítménye és a fellelhető dokumentarista stílus is erősít. Ez a dokumentarista stílus még földhözragadtabb hangulatot és természetességet áraszt, még inkább átélhetővé téve a mindennapi cselekvéseket, nem kevésbé a drámai-humoros pillanatokból áradó társadalmi üzeneteket.

Persze nem hibátlan film a Fekete pont. A hirtelenjében jövő, gyors stílusváltások olykor zavaró hatást kelthetnek, főleg a film első felében. Talán kicsit sok kérdést is tesz fel, emellett több elemébe is bele lehet kötni, viszont ezek egy részéről nehéz eldöntetni hogy hibák vagy a dramaturgia részét képezik (például az első órán már feleléssel kezdenek vagy hogy november-december környékén is döntően nyárias légkör uralkodik). A befejezés is többértelmű, aminek egyik olvasata kétséget hozó. Ez a több szempontból nyitott (Palkóval végül mi történt?, Miért döntött így a tanárnő?) befejezés egyik olvasatából kiolvasható a cselekvés hiábavalóságának és a feladásnak a gondolata is. Vagy csak egy üzenet, hogy a mérgező környezetet hátrahagyva tudunk újra saját magunk lenni? 

A történet előrehaladtával már egyre kevesebb hiányérzete lehet az embernek. A Petőfi vers elszavalásának jelenete, a szülői értekezlet, a színpadi előadás, a technika tanár viszontagságai a kieső ablakkal mind-mind emlékezetes szcénák, amik erősítik az üzenetet és a karakterekkel, a történet világával való azonosulást. A többértelmű befejezés pedig további gondolatokat ébresztenek az emberben és kommunikációra késztetnek. De ami igazán kiemelkedővé teszi a filmet, az a világának a hiteles működése és a jeleneteket átitató gondolatok, érzések, amik szépen körülírják mi is a kivetnivaló a közoktatási rendszerünkkel, de össztársadalmi viszonylatban is rengeteget közöl. 

A első képsorok előtt már rögtön közlik a készítők, hogy a produkció a társadalom összefogásával jött létre. Ez az érzékenység az egész filmet áthatja. Ki kell ugyanis mondani, hogy vannak problémák a közoktatásban és ennek megoldása érdekében nekünk kell tennünk valamit. A probléma elsöprésével, vagy figyelmen kívűl hagyásával semmi előrelépés nem történik, először azzal kell kezdeni, hogy emberségesek leszünk a másikkal és foglalkozunk annak nehézségeivel. Ez az amiről mi magunk egyénenként hozhatunk döntést, a társadalmat, az oktatást összefoglalóan érintő problémák megoldásához viszont közös összefogás szükséges, egy ember már nem elegendő. 

Interjú Szimler Bálint rendezővel, valamint Mészöly Anna színésznővel

10 érdekesség a filmről

(A videó 2024.11.19-én lett csatolva a cikkhez.)

Összegzés

 A Fekete pontban ugyan a stílusváltások olykor zavaró hatást kelthetnek és néha sokat is akar mondani a film, mégis a hibái ellenére egy igen fontos alkotás született. Fontos mert nemcsak, hogy kimondja a oktatási rendszerünk hibáit és számos össztársadalmi problémára hívja fel a figyelmet, hanem mert mindezt empatikusan, intelligensen és igazán finom, dokumentarista stílussal teszi, ami a hitelességet is nagyban erősíti.

De ne feledkezzünk meg a színészekről, a rendezőről, és persze Rév Marcell operatőr sokatmondó képeiről se. Nemcsak, hogy újra kisiskolásnak érezzük magunkat, hanem most már így felnőtt fejjel a problémákat is látjuk, a gyermekek lelki fejlődésével kapcsolatban pedig azt is, hogy mit kellene tennünk: megérteni, kommunikálni és kezet nyújtani nekik, hogy ezzel is támogassuk őket abban, hogy egészséges felnőtté váljanak. Majd végül talán az összefogás is sikerül, de ehhez már többünkre van szükség.

7,5/10

Kiknek ajánlom:

- Akik szeretnék újraélni kisiskolás éveiket

- Akik egy mélyebb, tanulságosabb, mégis humoros filmre vágynak

- Akik szeretik a groteszk stílust

- Akik gondolkodni szeretnek egy filmen

Kiknek nem ajánlom:

- Akik egyértelmű lezárásra várnak

- Akik pozitív végkifejletet szeretnének látni