Szűk tíz évvel az első rész után - és új rendezővel a fedélzeten - érkezett meg az Agymanók második etapja. Máris jöhet a következő is?
Pete Docter 2015-ös rendezése elsősorban egyedisége miatt vált meghatározóvá, de nemcsak a Pixar stúdió, hanem az animációs műfaj palettáján is. A gyermeki humor mellé élettapasztalat és szív is társult, így az első rész egy humoros, aranyos, kreatív, rétegzett karaktereket felvonultató mesévé vált, amely a felnőttek könnycsatornáját is képes volt megindítani finom és empatikus közelítésmódjával. A mondanivaló pedig egyetemes mégsem érződött sallangnak, mert a szív és az érett közelítésmód közelebb hozott minket az üzenethez, ezáltal az üzenet pedig ritkán érződött ennyire őszintének és tanulságosnak.
Az újonc Kelsey Mann (csupán egy Pixar rövidfilm köthető eddig a nevéhez) nagy feladatot vállalt a veterán mestertől átvéve a stafétabotot. Több kérdés is megfogalmazódott az emberekben a premier előtt, többek között a produkció anyagi vonzatát nézve. E-tekintetben viszont maximálisan sikernek könyvelhető el a film. Már a második hétvége után a 2024-es év legsikeresebb filmjének mondhatja magát: Világszerte jelenleg 880 millió dollárnál jár, a második legsikeresebb Dűne: Második rész 711 milliót taksál.
Frissítés (2024. augusztus 25.): A film azóta 1 milliárd 629 millió dollárt hozott világszerte a konyhára és a 10. a valaha volt legtöbb bevételt hozott mozifilmek listáját. A 2024-es évet nézve a Deadpool & Rozsomák követi őt 1 milliárd 161 millióval, a dobogó alsófokát pedig a Gru 4. része foglalja el a maga 852 milliós bevételével. Azt hozzá kell tenni, hogy ha nem is olyan mértékben, de mind a három film még növelni fogja ezeket az összegeket, mivel vetítik még a mozik. A Dűne: Második rész viszont visszacsúszott a 4. helyre a 711 milliójával.
Maga a film a már 13. évébe lépő Riley egy, életében vízválasztó eseményénél veszi fel a fonalat. A jégkorong-táborban bekerül-e a hokicsapatba és egyben az egyetemre, ahová csak a kivételesebb képességű játékosoknak jár a behívó. De eközben a barátaival való kapcsolataiban is kételkedik, majd egyre súlyosabb személyi válságba kerül, amiben a tét, hogy saját magát adja vagy átalakítja személyiségét egy tőle idegen közeg elvárasai által.
Pontosabban ezek az elvárások is csak a megfelelési kényszerében pánikszerűen jelentkezett gondolatai eredményei. Egyik oldal felé sem tud őszinte lenni, barátai és az új csapat sem fogadja el őt (egy ember kivételével). Rá kell döbbennie, hogy a magára erőltetett jó, majd törtető lány szerepköre sem ráíródott. Ugyan mindkét jellemvonás megtalálható személyiségében, de nem egy jellemvonás van, ami egész életét meghatározza, hanem több különböző egyszerre: A jó, a törtető és mellette a rossz cselekedet elkövető, a csínytevő, az emberséges, a humoros és többek között a hibázó. Ezek, amik minket emberré tesznek, a jó és a rossz tulajdonságunk ugyanannyira meghatároz minket, valamelyik elfojtása pedig saját énképünket rombolja.
Riley életével párhuzamosan a „Fejhadiszálláson” is pánik tör ki, új érzelmek (Feszkó, Uncsi, Ciki, Irigység) jelennek meg a meglévő régiek (Derű, Bánat, Undor, Harag, Majré) mellett. A régiek pedig elfojtott érzelmekké válnak és eltávolítják őket a központból. Feladatuk visszatérni, de közben Riley régi „jó ember vagyok” életfelfogását visszaállítani a mostani Feszkó által irányított barátait elhanyagoló, karrierjét előtérbe helyező, megfelelési kényszerben élő Riley helyébe. Az út során többjüknek is rá kell jönniük, hogy elhibáztak valamit.
Nem tökéletes film az Agymanók második része. A történet ismerősen derenghet sokaknak, az új érzelmek többségének sem sikerül maradéktalanul megteremteni az egyéni karakterjegyeiket, a hangvétel meg elsőre kicsit túl gyermekinek tűnhet a felnőtt nézők számára. Nekem hiányérzetem igazán abban volt, hogy a pubertáskorra jellemző érzelmeket, érzelmi problémákat nem bontották ki részletesebben vagy nem mutattak meg többet belőle. Mindenesetre a felsoroltak csak kis hibák, ha hibáknak vehetőek egyáltalán ebben a filmben, amit meg mesélni szeretne azt autentikusan, aprólékosan és érzelmesen képes átadni, érett magatartással egybe kötve
Ugyan nem annyira eredeti mint az első epizód (nem is igazán lehetne) és nem is vonultat fel annyi érzelmi töltetet, mégis egy minőségi kikapcsolódás. Nemcsak a gyermekek számára cuki és vicces, de a felnőttek (és úgyszintén a gyermekek) számára mondanivalójában sem üres: Fontos felismernünk, hogy a rossz emlékeink, a rossz cselekedeteink tesznek azzá, akik vagyunk, ezek elfojtása pedig nem segít abban, hogy egészségesen tovább lépjünk az életben. Saját személyiségünk vállalása saját egészséges énképünk megteremtésében is segít, de a közösségünk is pozitívan értékeli. Ebben lehetnek illúzióink, de fontos tudni, hogy a kételyeket és a megfelelési buzgalom által előidézett gondolatok (hazudni, hogy elfogadjanak; azt gondolni, hogy nem fogadnak el) többségét a bennünk lévő érzelmeink összezavarodása okozza, ami egyben énképünk törését is előidézi.
Összegzés
Cuki, vicces, aranyos, de a lélek és a szív is munkálkodott benne, mint elődjében. Igaz úgy tűnik kevésbé készült a felnőtteknek, mégis a felszín alatt ott van a felnőttes hozzáállás és profizmus. Csak talán most nem robbant olyan nagyot, mint kilenc évvel ezelőtt. Az ilyen történetekre azonban mindig szükségük van a kicsiknek és a nagyoknak egyaránt.
7,5/10
Kiknek ajánlom:
- Akik egy kis pozitív mesére vágynak
- Akik nemcsak egy mesét látnak az animációs filmekben
- Gyermekeknek, tinédzsereknek...
- ... És persze felnőtteknek
- Akik szerették az első részt
Kiknek nem ajánlom:
- Akik az első részt sem szerették
