Egy sokszínű lista focis vígjátékkal, meghitt és bölcs animációs filmmel, csalódást keltő sci-fi-vel, üdítő romantikus komédiával és többek között egy súlyos személyes drámával. Itt vannak a további értékeléseim.
RÖVID KRITIKÁK
A GYŐZTES GÓL (2023)
A 2001-es világbajnoki selejtezőben Amerikai Szamoa válogatottja 31-0-ás vereséget szenvedett el Ausztrália ellen, ami máig rekordnak számít a futballtörténelemben. 10 év elteltével ismét a selejtezőkre készülnek, de ezúttal egy európai szövetségi kapitánnyal, pontosabban egy holland-amerikaival, Thomas Rongen-nel.
A történetből 2014-ben készült az első mozgóképes feldolgozás, Mike Brett dokumentumfilmje egy összetartó és spirituálisan mély közösséget láttat. A részletességnek hála nemcsak a közösség tagjait, hanem a kultúrájukat is megismerjük, ezáltal pedig eléri, hogy másképpen értékeljük nemcsak a látottakat, hanem a saját életünkhez való felfogásunkat is.
Ebből az inspiráló anyagból csak idő kérdése volt egy fikciós film létrehozása is, ami végül 2023-ig váratott magára. Ebben Taika Waititi (Vademberek hajszája, Thor: Ragnarök; Jojo Nyuszi) Michael Fassbenderrel a főszerepben mutatja meg, hogy mit is tud kihozni az alapanyagból.
És hát, ha nem is a maximumot hozta, így is egy kedves, vicces és pozitív üzenetekkel telepakolt egész született. Ugyan a poénok nem mindig működnek - vagy az erőltetettség érzetétől vagy az infantilisségtől – a cselekmény beindulását követően mégis már több humoros pillanatot kapunk. Ez részben annak is köszönhető, hogy életigenlése miatt könnyedén magával ránt a film – vagy lehet csak a focirajongó beszél belőlem…
Bár pár esetben nincsen kibontva kellőképpen a mondanivaló, mégis átképes azt adni, és már magában is érdekes Amerikai Szamoa kultúrájának bemutatása és a szövetségi kapitány amerikából (és traumája által) „kölcsönzött” habitusának ütköztetése… A sziget kultúrájának és ennek a két dolognak az ütköztetése a legérdekesebb és legrészletesebben kibontott pontja A győztes gólnak.
Ha szeretnénk, könnyen találunk belekötni valót Taika Waititi szerelemprojektjében, mégis több benne, amiért elismerést érdemel, ezért nem csak barátoknak, haveroknak, de könnyed hangvétele és szíve miatt a családnak is könnyedén fogyasztható. Vagy futball nyelven szólva: Nem hódítja el a bajnoki címet, de egy mérkőzés győztes góljának megszerzésére képes.
Értékelés: 7/10
A FIÚ ÉS A SZÜRKE GÉM (2023)
Hayao Miyazaki 10 év után tért vissza a mozivásznakra, illetve ha a hazánkat vesszük figyelembe, ez 10 és fél évet jelent.
A japán 2d-s animáció mestere ismét megmutatta, hogy ez a formátum miért is annyira fontos és tud ma, és tudott a múltban rengetegszer többet adni, mint manapság a sok 3d-s társai, amik vizualitás terén nem mindig tudják bővíteni a film jelentéstartamát vagy hangulatát. A direktor rajzai aprólékosak és bővebb jelentést rejtenek. Rengeteg a szimbolika, amely második megtekintést is megszolgál.
De amúgy is. Ezt a világot nem egy megtekintésre ismerjük meg. A mű több korábbi filmjében megjelent témákat taglal: A természet szépsége és fontossága, a fiú-apa-anya kapcsolat, a gyász, a vágyakozás
Ez a történet az előző munkákhoz képest lassabb, ráérősebb, de kidolgozottabb és bölcsebb. A 2013-as Szél támad is már különbözött Miyazaki legtöbb filmjétől, de a Fiú és a szürke gémben még kevésbé lehet ráismerni a mesterre. Pedig csak idősödött és az élettapasztalatait, a vágyait és fájó múltját használta fel, hogy alkosson, ez az alkotás pedig reménykeltő, mesei, mégis az élettel legyen átitatva.
Mert ezt a világot mi alkotjuk, mi mind egy építőkockák vagyunk. Tőlünk függ, hogy ez a jó vagy a rossz irányt jelenti. Miyazaki mindenesetre optimista…
Értékelés: 8/10
AMERICAN FICTION (2024)
Keserű szatíra és társadalmi problémákat boncolgató látlelet ez az elsőfilm. Cord Jefferon rendezése nemcsak a nagyszerű alakításoknak hála érdemel dicséretet, hanem mert a több hasonló témát érintő (rasszizmus és a sztereotípiák, középpontban az afroamerikaiakkal) társai mellett is frissnek és újnak képes hatni.
Ehhez pedig a humor járul segítségül. Görbe tükröt tart a fehér emberek, de maguk a megfelelni vágyó és a sikerért alkalmazkodni is könnyen meggyőzhető fekete kisebbség felé is. De hiába nevetünk, sajnos tényleg van még mit javítanunk a világ és a művészethez való viszonyunkon. És ahogy most állnak a dolgok, ez inkább csak rosszabb lesz, mint jobb.
Az American Fiction több okból is nagy szívvel ajánlható alkotás: Például Jefrrey Wright bő színészi eszköztárát felmutató alakítása, a humoros, de mégsem teljesen pozitív lezárása és a szatírikus, emberközpontú látásmódja miatt.
A film 5 kategóriában indul a 2024-es Oscar-díjkiosztón: Legjobb film; Legjobb férfi főszereplő; Legjobb férfi mellékszereplő; Legjobb adaptált forgatókönyv; Legjobb eredeti filmzene
Értékelés: 7,5/10
VILLÁMKRITIKÁK
REBEL MOON: 1. RÉSZ - A TŰZ GYERMEKE (2023)
Zack Synder mindig is a látványhoz értett a legjobban, amihez a legjobb filmjeiben (300; Watchmen: Az őrzők) kellő kreativitással tudott kiegészíteni. Ezután azonban már több esetben csak az üres látvány maradt, a történet (még ha ezelőtt is nagyon vékonyka volt) pedig ennek hatására összeomlott, mivel nem maradt semmi ami tudta volna annak egyszerűségét kompenzálni. Legszembetünőbb példája ennek az idei (két része bontott) Netflix produkciója, a Rebel Moon: 1. rész - A tűz gyermeke.
POZITÍVUM:
- Az ambíciózusság érződik, a látvány is megfelelő (de nem kiváló), néhol meglelni a kreativitást és pár alakításnak hála néhány karakterben a karizmatikusság (Sofia Boutella, Charlie Hunnam) is érződik.
NEGATÍVUM:
- Szinte minden karakter, még ha karizmatikusnak is érződik, sablonos, lapos és alig tudunk meg róla valamit.
- A színészi játék helyenként korrekt, de vannak kirívóan borzasztó ellenpéldák, pl. Michiel Huisman, akiről hosszan tudnék most írni. De elmondható, hogy szinte mindenki egy mimikával játszik.
- A speciális effektek néha katsztrófálisak, de elmondható, hogy a túl sok effekt miatt könnyen hiteltelenné válik a világa.
- A lassítások hosszabb távon csak unalmasabbá teszik a történéseket.
- Szájbarágós párbeszédek sokasága.
- A történet klisés, ami nem is mindig probléma, de itt ötletek hiján bosszantó végeredményt hagy maga után.
Értékelés: 4,5/10
WONKA (2023)
Paul King direktor (Paddington 1-2) lelkesedése ismét sikert aratott. A Wonka vicces, kedves és tanulságoktól sem mentes produkció, amely nem csak a gyermekek számára kínál kellemes kikapcsolódást, hanem a felnőtteknek is. De Timothée Chalametet is megilleti a maximális dicséret, kisfiús kisugárzása és intenzív jelenléte sokat dob a végeredményen.
Megjegyzés: A szinkronos változatot (a zenés betéteket is lefordították) nem ajánlom, aki teheti eredeti nyelven tekinte meg, már a lefordíthatalan nyelvi játékok végett is.
Értékelés: 7/10
FERRARI (2023)
A FATTYÚ (2024)
Értékelés: 7,5/10
CLUB ZERO (2024)
Értékelés: 7/10
IMÁDLAK UTÁLNI (2024)
Feléled a modern romkom? Voltak, akik a romantikus komédia újabb felvirágzását is megpedzegedték Sydney Sweeney és Glen Powell szerelmi civakodása láttán.
Tény, hogy szórakoztató moziról van szó, még ha helyenként nem is mindig csapnak le rendesen a magas labdára. Egy-két kiemelkedő pillanatos azért találni, pl. a Titanicos hajó jelenet. A romantika viszont nem igazán működik mindig, a film vége ebből kifolyólag nem is üt nagyot. Az viszont tény, hogy a két főszereplő játéka miatt érdemes egy próbát tenni vele, ha egy jó hangulatú kis randit tervezünk a párunkkal.
Értékelés: 6/10
ROBOTÁLMOK (2023)
A spanyol-francia friss oscar-jelölt egy szívhez szóló animációs filmecske. Már nem a hossza miatt filmecske, hanem a bája teszi igazán azzá. Egy aranyos, kevés karaktert mozgató, de mégis súlyos témájú alkotás ez.
Az egyedüllét, a kötődés, a barátság reális, mégis olykor mesei megjelenését látjuk. Van mikor szomorúságot, van mikor vidámságot, van mikor szépséget, de van mikor fájdalmat áraszt a vászonról. Ezeknek a többféle érzelmeknek a finom és végig gyengéd megjelenítését látjuk. Egy animációs film, ami gyermekeknek is ajánlott, de elsősorban felnőttes témákat érint.
Értékelés: 7,5/10
ARGYLLE - A SZUPERKÉM (2024)
Matthew Vaughn (Csillagpor; Ha/ver; X-Men: Az elsők; Kingsman: A titkos szolgálat) stílusa nem mindig olyan könnyen felismerhető. A 90-es évek bűnügyi filmjei (pl Hetedik) mellett Guy Ritchie is elég egyértelmű inspirációs forrás, de az sem téved, akinek Quentin Tarantino jut eszébe.
Az utóbbi években inkább Guy Ritchie nyomdokait követve alkot, de ez sajnos a legutóbbi művében nem igazán felismerhető. Az Argylle egy nagyon stílusos film szeretne lenni. Vagy esetleg paródia? Ez nem mindig nyilvánvaló. De a kezdetekben még korrekten építkező történet, előre haladva túl sok csavart kínál, ami lehet lesz, akinek tetszeni fog, de nekem már túl soknak érződött. A humorizálás is fárasztó, és a megvalósítás is helyenként megmosolyogtató.
Nem egy pocsék film, de az első fele élvezetes, a második felére azonban szétesik és a szereplőket is eltaszítja magától. Szeretnénk folytatást?
Értékelés: 4,5/10
ORSZÁGÚTI DISZKÓ (2024)
Az 1989-es Országúti diszkó csak az évek múltán kapta meg azt az elismerő státuszát, amit még most is magáénak tudhat. Úgy tűnik tehát egy remake csak erősíthet a pozícióján, és könnyű nézőcsalogatós alany is egyben. Bár a mozivásznakig jutni nem jutott, de az Amazon Prime Video-n is pénzcsappá válhat.
Az, hogy ez végül megtörténik nem tudni, csak azt tudjuk, ami a szemünk előtt van. Pl. Jake Gyllenhaal és Conor McGregor, aki a két húzónév. Kettejük el is képes szórakoztatni a nézőket, az más kérdés, hogy a drámai oldala nem igazán működik a filmnek. De egy akciófilmnek ez nem feltétlenül fog összeomlasztani…
…És ez a film sem omlik össze. Igaz, nem is váltja meg a világot. A tesztoszterontól fűtött akciójelenetek elszórakoztatják az embert, de valahogy mégis minden átlagosnak hat a kivitelezésben, így csak egy korrekt produkció lesz a végeredmény
Értékelés: 5,5/10
