Már a kép is jól öszefoglalja a lényeget, azonban ennél kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni a mai fiatalokkal,  pontosabban a Z generáció tagjaival - amibe még éppen én is beletartozom.

A cikkem célja

Én magam nagyon sokat foglalkozom az emberekkel, gondolkodás módjaikkal, viselkedési szokásaikkal, de egyéb társadalmi jelenségekkel és problémákkal is. A mostani cikkem, még ha sok negatívumot is sorakoztat fel (ami lehet egyes embereknek úgy tűnhet, mintha becsmérelni szeretném a mai fiatalokat) azzal a céllal készült, hogy segítsen a fiataloknak abban, hogy a problémákat minél előbb felismerjék, kezeljék. Sok ember saját maga nem érzékeli milyen hatással vannak rá bizonyos külső befolyások, tevékenységek, tárgyak, csak a környezetében élők észlelik ezeket. Fontos viszont, hogy mi magunk is képesek legyünk megtalálni ezeket a problémákat és egy kis önelemzést végezni, majd végül így legyűrni az akadályokat.

A Z generáció számára a technológiai fejlődés játszott kiemelkedő szerepet. Megjelentek  a mobiltelefonok, az internet és a számítógép fejlődésével a videójátékok is, amiket a filmekkel egyetemben már otthon is megtudunk szerezni pár kattintással, illetve akár mindössze 5-10 perc várakozási idővel (letöltés). 

A számítógép megjelenése, majd annak rohamos fejlődése, pedig  lehetőségek tárházát nyújtotta a felhasználók számára. Viszont az nem volt mindegy, hogy hogyan használjuk fel ezeket a lehetőségeinket. Az internetet használhatjuk jóra, tanulásra, információszerzésre, egy jó sorozat megnézésre, de használhatjuk rosszra is, vagy tudtunkon kívül, az internet használhat  minket rosszra.

A technológia azonban még más korosztályokat is magával szív, legyenek azok az Y, X vagy akár még a Baby boom generációban születtek, ezért a listámon felsorolt problémák kiterjedhetnek más korosztályokra is de legfőképpen az internettel legelőször megismerkedő Y generáció tagjaira.

1. A kommunikáció beszűkülése

A társasági élet nagyon fontos lenne. Beszélgetés a szüleinkkel,  barátainkkal, közösségeinkkel (legyen az osztály, csapat, vagy valamilyen más társaság) kapcsolatmegerősítő lehetne és minket is fejleszthetne akár önállóság, akár az érvényesülés területén, viszont ma már ez a társasági élet leginkább az online térben zajlik. Facebook, Skype, Snapchat, ezek mind megkönnyítik a kommunikációt és ha másik társunk távol van nagyon hasznos eszközök is a kapcsolattartásra, viszont egy adott határig ezek már károsak.

Már a mobiloknak rengeteg funkciója elérhető (amibe én valószínűleg le is vagyok maradva), így egész napunkat, otthon, az utcán és az iskolában is a készülékünkbe belebújva töltjük, nem törődve a külvilággal. Sokszor itt beszélgetünk a tőlünk pár méterrel ülőkkel is, és már az éttermekben, illetve egyes más társas helyeken is ezt használjuk, amikor a társunkkal/társainkkal kellene foglalkoznunk.

Ez azért is fordulhat elő mert benne biztonságban érezzük magunkat, elszigetelve a problémák elől egy másik világban, amit saját magunk formálhatunk kényünk-kedvünk szerint, és egy teljesen más, de nem valós személyiséget is kialakíthatunk. Ezek ugyan népszerűvé tesznek rengeteg like, vagy szívecske formájában, azonban ez hosszabb távon a társasági életünket, az érzelmi intelligenciánkat, az együttérző -illetve mentális képességünket is rontja.

A "burok" is elősegíti ezt a hatást, de ez külön történet.

2. Burokban

Az emberek többsége mindig azzal szeretne találkozni a világban, amit ő is szeret, vall vagy éppen gondol. Viszont nagyon fontos lenne más nézőpontokat, véleményeket megismerni, vagy éppen azt, hogy rossz-e az amit teszünk, szeretünk, gondolunk stb. Az internet azonban kiszolgál minket...

Rengeteg oldalakon kialakíthatunk saját ízlésünknek megfelelő profilokat és ennek alapján pedig csak olyan videók, oldalak jönnek be ajánlásképpen amelyeket mi is szerethetünk (A Facebook erre talán a legjobb példa), több dolog mellett, pedig elsiklunk: más vélemények, a dolgok különböző oldalról való megközelítése, véleményünk igazságtartalma stb. 

Ezáltal az agyunkban önkéntesen is szelektálunk, amelynek következtében a nekünk kedvező információkat befogadjuk, a másik, a burkot sértőeket pedig elutasítjuk. Ezáltal a vélemények találkozásakor sem tudunk beletörődni abba, ha álláspontunk megkérdőjelezhető, vagy egyáltalán nem helyénvaló, így veszekedések, bizonytalanságok, kimondatlan sérelmek és akár barátságok felbomlása is bekövetkezhetnek.

3. Érzelmi érdektelenség

Sajnos a technológia fejlődésével, ha nem is feltétlenül mindig, de magával jön az érzelmi apátia is. A társadalmi kapcsolatokat kerüljük, nincs részünk igazi érzések megélésében és az interneten a másikat sem látjuk, vagy éppen nem egy térben vagyunk velük, így belső kötődés is nehezen alakul ki, úgymond mi is gépesülünk és ez felszívja az érzelmeket is.

A televízióban látott műsorok is nagyon károsak e tekintetben: A Való Világ, Mónika Show, a "celebnek" titulált személyek, mind-mind rossz magatartásokat, táplálnak belénk. Az ott látott beszédstílust, a celebek által mutatott viselkedési normákat alapvetőnek tekintjük, ezek pedig általában azt a látszatot keltik, hogy a másik kigúnyolása felsőbbrendűbbé tesz minket, és hogy uralkodnunk kell a másik felett. 

Ezek pedig empátia -illetve érzelmi sivárságot eredményezhetnek, amelynek hatására egyes társadalmi  vagy a mi közösségünkbe bekövetkező történéseket is semlegesen vagy érzelmek nélkül fogadjuk, ezáltal alakulhat ki az is hogy a gyengébbet vagy valamilyen betegségben szenvedőt elnyomjuk, kiközősítsük, az átlagtól különbnek tekintjük, nem egyenlőként vesszük számításba. De ide tartozik a szexizmus is, a nők tárgyként, "árucikként"  való kezelése is.

4. Túlzott lazaság

Ezzel nem szeretném azt kifejezni, hogy a lazaság rossz, az élet több részén, annak is kell lennünk, ellenben van egy határ, amit a mai fiataloknak már alapvető, hogy áthágjanak.

A baráti társaságokban, közösségekben nagyon fontos a jó kapcsolat kialakításához, mindenesetre vannak már olyan dolgok, amikben képesek túl messzire menni: a már említett szexizmus, eltúlzott trágár beszéd, a tetteink utáni  bűntudat hiány - inkább a másikat hibáztatjuk.

A "túlzott lazaság" oka, azonban mélyebben keresendő. A mai világban az internet is kiszolgál minket, azt keresünk és szinte azt csinálhatjuk rajta, amit csak szeretnénk (játékok, vicces, erőszakos videók), és a televízió is a fiatalok ízlését szolgálja ki, (mivel ők nézik a legtöbben). Az életünkben ezáltal inkább mi is csak a szórakoztató dolgokat keressük, kutatjuk és ez is vezethet az érzelmi érdektelenséghez, valamint a kommunikáció során is burkot alakíthat ki, ami szelektálja kivel állunk szóba, de még azt is okozhatja, hogy a beszélgetés során kizárólag csak a saját "sorunkat" várjuk és nem érdekel a másik véleménye.

Igaz, előnyei is vannak: a mai generáció egyszerre már több dologra is oda tud figyelni, emellett pedig mivel nem fogják fel sokszor tetteik súlyosságát, nem mélyülnek el bennük, illetve az adott szituációkat is könnyedebben képesek lehetnek megoldani.

5. Sérülékenység

Mindazonáltal ne gondoljuk azt, hogy boldogabban is élnek. A felmérések szerint a mai fiatalok sokkal motiválatlanabbak és nárcisztikusabbak is: állandóan magukat okolják, nehezebben tudnak a tömegekben megnyílvánulni és sokan azért viselkednek annyira lazán, hogy saját önbizalomhiányukat leplezzék, de ennél nagyobb probléma, hogy jóval gyakrabban szenvednek mentális betegségekben is.

Ennek oka gyerekkori eredetű is lehet: nem megfelelő nevelés, keveset tartózkodtunk a szabadban, társaságban,  de nagyon gyakori az öröklődés is. Hosszabb távon, azonban az online tér, a túlzott számítógép használat is kiválthatja ezt, például  ha az egész gyermekkorunkat itt töltjük, de a valami élethelyzetből, népszerű trendből való kimaradás (szakszóval: Fear of missing out) érzése is hosszabb távon sérülést okozhat.

Ma már a Facebook hozza a népszerűséget, a nem elegendő like, egy selfie elmaradása a buliról, vagy, hogy azt látjuk, hogy egy kétes személy képére annyi like érkezik, mind-mind okozhat szeretethiányt és azt az érzést, hogy nem vagyunk elég jók, nem kedvelnek minket. Egyszóval még ha azt mondjuk, hogy a számítógépünkbe meneküléssel az élettől akarunk megszabadulni, elmenekülni, akkor is nagy érzelmi nyomásnak lehetünk kitéve, sőt talán még nagyobbnak is és ezek pedig, akár kiégéshez vagy a depresszióhoz is hozzájárulhatnak.

6. Külsőségek

Egy nagyon fontos téma még a külsőségek. Ma a legtöbb fiatalt ez vezeti az életben. A technika fejlődése  nagyon sokat tett annak az irányába, hogy a dolgok belső értékeit ne vegyük figyelembe. Ez a már taglalt témákat is kiválthatja, de ezekkel együtt azt is, hogy nagyrészt külsőségekben látjuk az életet.

Az interneten megnézett videók, a hirdetések, rengeteg film, a tévében látott műsorok, de az egyre több olyan technikai fejlődés, ami secc-perc alatt kiszolgál, mind-mind úgy készülnek el, hogy ne keljen sokat gondolkodnunk, csak élvezzük őket, az esztétikai minőségüket, a szórakoztatást, azonban sajnos ez az életünket is rossz irányba befolyásolhatja...

Ebből alakulhat ki például, hogy egy embert tévesen ítélünk meg, mindig csak azt vesszük figyelembe, amit a szemünkkel látunk, kinézete, öltözködése, általában pedig már ez is elég a megítéléshez (elutasítjuk mert az általunk kialakított burkot sérti, elfogadjuk, mert ennek megfelelő), a személyiség csak másodlagos, vagy így nem is vagyunk rá kíváncsiak, de a nők tárgyként kezelése is visszavezethető ehhez.

7. Későnérés

Mostanában, ahogy múlnak a generációk a felnövés is egyre később érkezik meg. Persze a fiatalok már előbb megélik első szexuális élményüket, előbb kezdik el az alkoholfogyasztást (ezt jól mutatja, hogy már 13 évesek is megjárták a detoxikálót) és az internet segítségével a felnőtt és/vagy sokkolóbb tartalmakhoz is könnyedén és a kíváncsiság által vezérelve korábban hozzájutnak. Egy adott szinten természetesen jogosan mondhatjuk, hogy előbb felnőnek, viszont több aspektust is figyelembe véve ez inkább később történik meg...

Felelősségtudat: Egyre később alakul ki, mivel a fiatalkor ma már szinte csak szórakozást nyújt, bár igaz, az internet választást adhat, de itt is elcsábulhatunk, ami ha nem vigyázunk még jobban csak ronthatja a személyiségünket. 

Értelmi intelligencia: Előbb szerzünk tapasztalatokat egyes területeken, ennek ellenére a számítógép és a bulizás beburkolóztat minket, ezek által pedig a tudatunk is jobban énközpontúvá válik és az olyan dolgok megtanulását, amihez erőfeszítés kellene, inkább halogatjuk ezáltal pedig sajnos egyre ellustulunk, és ez a helyzet csak súlyosbodik. A gondolkodásunk beszűkül, az élet adott helyzetében nem tudunk teljesíteni és nem tudunk megérteni adott helyzeteket, történéseket, például a sérült embereket simán kigúnyoljuk, bár ez az érzelmi intelligenciánk gyengüléséhez is hozzátartozik.

Érzelmi intelligencia: A cikkben már részletesebben is tárgyaltam, lásd Érzelmi érdektelenség. Egyre inkább képtelenebbek leszünk megérteni embereket, empátiánk csökken, olyan helyzeteket, amelyekben ezt kellene  "használni", nem úgy reagál, mert nem tud adott érzelmeket igénylő részleteket felfogni, és ezt felnőtt korba is magunkkal vihetjük. Csakhogy ezt mi magunk is tudjuk fejleszteni egyéb módszerekkel, így ez nem csak gyerekkorban fejleszthető, hanem az is lehet, hogy idős korban sincs rendesen kifejlődve.

Végszó

Ha tanácsot szeretnék adni, azt mondanám a film is egy nagyszerű módja annak, hogy fejlesszük, akár érzelmi intelligenciánkat, akár annak, hogy más ember agyával is képesek legyünk gondolkodni és akár annak is, hogy jobb életünk legyen, több barátot szerezzünk és ezek által kiegyensúlyozottabban, körültekintőbben és tudatosabban  tudjunk élni. Hogy miért? Mert, ha jól válogatjuk ki a filmeket tényleg képesek megtanítani rengeteg dologra, más ember megismeréséhez, pozitív gondolkodásra, megértéshez és tudásunk növeléséhez is. Persze ehhez nagyon jól kell szelektálni és tüzetesen utána nézni, mit is érdemes megtekintenünk.

De más-más módszerek is lehetségesek: https://www.youtube.com/watch?v=UdZ420miBqY 

A továbbiakat rátok bízom...

Ajánlott filmek a témában: Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018)

                                                FOMO - Megosztod, és uralkodsz (2019)