A magunk mögött hagyott esztendő filmes termése erős volt, legfőképpen ha csak azokat nézzük, amelyek Magyarországon először jelentek meg, hiszen pár nagyobb minőséget képviselő alkotás csupán január-február környékén érte el moziainkat. A következőkben összeszedtem a legjobb 10+5 alkotást, amelyek szerintem a legjobbak voltak, beleszámítva a Netfix csatornáján debütált filmeket is, hiszen azokat itthonról is megtekinthetjük. A végén, pedig a legjobb alakításokat, illetve a filmeket is felsoroltam, amelyekből gazdálkodtam. Nézzük is a listát! Mennyire értetek egyet? Nektek milyen lenne a listátok? Volt személyes kedvencetek az évből? 

Top 10

5 film, amely épphogy csak lemaradt a listáról:

A nevem Dolemite - Eddie Murphy visszatért, és hosszú idő után újra feledten nevethettünk rajta - még ha az obszcén humor sokakat eltántoríthat. De akiket mégsem, azok egy énekes/színész életét nagyon sok humorral és profizmussal bemutató életrajzi filmet láthatnak... Itthon sajnos még csak a képernyőn.

A két pápa - A két színész viszi a hátán filmet, ami az elején kicsit a politikában otthon lévőknek kevésbé, illetve akár jobban tetszhet, de összességében ez is rendbe jön a film végére, és egy érdekfeszítő, a végén, pedig megnevettető mozival leszünk gazdagabbak.

Ad Astra - Út a csillagokba - Brad Pitt az apját keresi. Persze ez csak a nagyon rövid leírása a filmnek. Ami kapunk nem egy szokványos Sci-fi, hanem egy melankólikus, belső monológokkal teli utazás egy sebzett férfival a főszerepben. 

Mű szerző nélkül - Florian Henckel von Donnersmarck egy több, mint 3 órás tablóval tért vissza Németországba Az utazó utáni amerikai bukás után. A Mások életéhez hasonlóan újra a kommunista Németországban járunk, de itt a múlt a főszereplőnk cselekedeteinek mozgatórugója, a korszak csak gátat képez a kiteljesedésben. Gerhard Richter festőművész életén alapuló film egy szép alkotás, feldolgozatlan múlttal, szerelemmel, és egy kis képi szépséggel. 

A kedvenc - Yorgos Lanthimos stílusát, aki ismeri tudja mire számíthat. Elvont, perverz és társadalomkritikus alkotást. A Kedvenc leginkább az előbbi kettőben bővelkedik, azonban teszi ezt minőségi körítésben, három kiemelkedő színészi alakítással és tényleg nagyon-nagyon szép és részletesen kidolgozott jelmezekben, illetve helyszíni kidolgozottságban.

Anthony Hopkins és Jonathan Pryce (A két pápa)

*****

10. Toy Story 4 

Rendező: Josh Cooley

A Toy Story játékfigurái 4-ik alkalommal tértek vissza idén; és adja magát a kérdés: Ennyi rész után is lehet tartani a szintet, amire az 1-3 rész feljuttatta a sorozatot? A válasz: Igen, még ha talán a 4 közül csak az utolsó pozíciót kapná meg ez az epizód. De persze így is a végeredmény, egy kivételes, megható, a szeretethiányt nagyon jól leíró produkció, ami megtanítja: Fontos, hogy legyen mellettünk valaki, aki boldoggá tehet. Nézzétek meg mindenképpen, legyetek akár felnőttek, akár gyermekek.

9. Élősködők

Rendező: Bong Joon-ho

A Cannes Filmfesztivál Arany Pálma nyertes alkotása, hazájában pénzügyileg is kiemelkedő volt, megjelenése óta, pedig az elismeréseket is csak gyűjtögeti - már külföldön is. Hogy meddig jut, az még kérdés. Számomra ugyan nem az év legjobbja, (Egy-két hiányosságai, valamint a cselekmény kicsi kidolgozatlansága miatt) azonban így is egy ijesztő látleletet ad a mai társadalomról, azon belül, pedig legfőképpen a szegény, illetve a jómódú családok közötti különbségekről, ahol a rosszabb helyzetben élők lehetnek műveltek, tanultak, de a társadalmi működés által tehetségüket kihasználni erre képtelenek és csak "élősködnek" a gazdagokon; és ahol a gazdagok is hiszékenyek, látszólag kedvesek is, de viszont csak kihasználják a rosszabb sorból jött embert, így ők is egy szempontból nézve élősködők. A frusztrációk és megalázottságok megoldására, pedig sokszor csak egy megoldás van:  Az erőszak.

Az Élősködők egy szegény család, egyenesen a föld alól, eljutási kísérlete, fel a luxusba, a gazdagok közé. Hogy sikeres lesz-e a kísérletük arra mindenki maga jöjjön rá.... Egy biztos: Egy részletes és kritikus korrajzot fogunk látni a mai Dél-Koreáról. Vagy ez tényleg csak ott van így?

8. Volt egyszer egy... Hollywood

Rendező: Quentin Tarantino

Tarantino visszatért! Vagány és véres maradt, de már jóval szomorúbb. Talán a kor teszi, vagy talán úgy érzi így tudja fokozatosan majd a legkifejezőbben befejezni filmes karrierjét?  Ha elhisszük neki, végül is már csak egy filmje van hátra...!

De beszéljünk a toplistás filmjéről is. A Volt egyszer egy... Hollywood óda a régi Hollywoodhoz, óda az aranykorhoz; és hogy film formájában ezt megtudja, meg is próbálja, hogy fennmaradjon, mintha még most is benne élnénk, nem jött volna meg a 70-es évek. Tarantino filmje mint mindig, nagyszerű alakításokkal operál (Leonardo DiCaprio, Brad Pitt), mellette, pedig humoros is, mint mindig, véres is mint mindig és bitangul lehet élvezni... Mint mindig...

7. Fájdalom és dicsőség

Rendező: Pedro Almodóvar

Pedro Almodóvar "8 és fél"-je. Így is összefoglalhatnánk a filmet. Fellini 1963-ban készült filmjével ellentétben azonban itt mégis sok minden más, még ha a kiindulópont megegyezik: Alkotói válság és értelem keresés az életben.

A múlttal való szembenézés, a régi emlékek, amik formálták az életet, a jelen alkotói válsága, a bűntudat felébredése és a régi szerelem utáni vágyakozás. Ezek az elemek mind-mind megtalálhatóak Almodóvar alkotásában. Antonio Banderas, pedig mint a rendező alteregója kitűnő formában tündököl, mellette a direktor másik gyakori partnere, Penelope Cruz-al a mellékszerepben. Aki egy kis melankóliára, de mégis szépségre vágyik, annak ez lesz az egyik legmegfelelőbb választás az idei évből.

6. Portré a lángoló fiatal lányról

Rendező: Céline Sciamma

Manapság gyakoriak lettek a azonos neműek kapcsolatáról, romantikus szerelméről szóló történetek, csak gondoljunk olyanokra, mint a Szólíts a neveden vagy a tinivígjátékok terén a Kszi, Simon; a nőknél, pedig ott az Éretlenségi, A szobalány, az Adéle élete, vagy éppen a most is a mozikban megtekinthető, Portré a lángoló fiatal lányról.

A film, amivel a nézőt hódítani szeretné, és hódítja is, a szépsége. A képekért is már megéri megnézni az alkotást, de a két nő közötti érzékeny, gyengéd szerelmi kapcsolat kibontása miatt nem fogjuk megbánni azt a 2 órát, főleg, hogy két gyönyörű színésznőről beszélünk, akik nem mellesleg kihozzák a maximumot karakterükből. Adéle Haenel tekintetei, mimikái, pedig sokáig megmaradhatnak bennünk. Aki megnézi a filmet, annak vizuálisan és érzelmileg maradandó élményben lesz része!

5. Az ír

Rendező: Martin Scorsese

Martin Scorsese egy 3 óra 30 perces filmmel dolgoztatja meg a néző türelmét. De, azonban ez meg fogja érni! Meg van a szokásos lassú folyású cselekmény, és a régi műfaj: A gengszterfilm. Mellé, pedig a legnagyobb nevek: Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci és a mellékszerepben Harvey Keitel. A legfontosabb kelléket, pedig a stáb együtt szolgáltatta: A minőséget.

A Jimmy Hoffa életét bemutató Az Ír egy részleteiben nagyon kidolgozott, lírai film lett magáról a gengszterfilm műfajáról is egyben, valamint az elmúlásról a három "nagy" mostanában sajnos ritkán látott kiváló alakításával, és a CGI technika, végül is, ha nem is teljesen jól, de nem zavaró használatával. Akik rajongói a műfajnak, és a rendező ilyen tematikájú alkotásainak (Nagymenők, Casino), mindenképp tekintsék meg! 

4. Bolti tolvajok

Rendező: Hirokazu Koreeda

Hirokazu Koreedának azóta már a legújabb, a neves sztárokat felvonultató, Az igazság című filmje is kijött a világ egyes pontjain, azonban a 2018-ban készült Bolti tolvajok, csupán idén januárjában érte el a magyar mozikat.

A Bolti tolvajok az Élősködőkhöz hasonlóan szintén társadalom kritikus film, de közben jóval érzelmesebb is. Történet egy szegény családról, akik befogadják a rossz bánásmódban részesült, és a ház előtt hagyott kislányt, és akiknek családfője, egy szintén talált gyermekével a megélhetésért a boltokból kobozza el az ebédre valót. Egy olyan családot mutat be Koreeda, amit akár megvethetnénk is, de mégsem tesszük. Rendezésében, pedig ott az emberség, a közelség és az empátia. A kérdés inkább csak az: Ki tekinthető inkább a családunknak? Ahol megbecsülnek és szeretnek minket, vagy ahol hiába a vérszerinti kötelék, semmibe vesznek és bántanak. Egy ritkán készült emberi film a Bolti tolvajok a szeretetről és a gondoskodásról.

3. Házassági történet

Rendező: Noah Baumbach

Idén négyszer is láthattuk filmben szerepelni Adam Drivert, de míg mind a "Skywalker kora", "A holtak nem halnak meg" és a " The Report" (Az utóbbi kettő még Magyarországon nem kapott megjelenési dátumot) minden moziba eljuthatott, addig a negyedik, egyben legnagyobb becsben tartott filmje, csak limitáltan, és a Netfix csatornáján jelent meg. 

Noah Baumbach rendezőt mindig is az emberek és az emberi kapcsolatok foglalkoztatták, most sincs ez másképpen, és ebben, szerencséjére segítségére van a két, kiváló formában lévő főszereplője is (Scarlett Johansson és Adam Driver). A sok, leginkább vizuális élményt nyújtó, és a szépséget az előtérbe helyező alkotás után, a Házassági történet egy párbeszéd központú dráma, a válásról, és a vele járó problémákról, mind két felet emberileg és egyenlően bemutatva. Nézése közben a Kramer kontra Kramer jutott eszembe (már a gyerekük neve miatt is), de tőle mégis eltérő némely tekintetben.  Szép film, hiteles film, őszinte film. Talán ezek a legjobb jelzők rá.

2. Joker

Rendező: Todd Phillips

A szuperhősös filmek egy kicsit más köntösben. Ahol magát Batman nemezisét is megtudjuk érteni és sajnálni. A Joker egy nagyszerű mozi lett, szintén a szegények és a gazdagok ellentéteiről (még ha nem is olyan részletesen, mint az Élősködőkben), valamint a megalázottság, az empátiahiány és a társadalmi helyzet okozta kilátástalanság miatti elme felbomlásáról. A végén fel is tehetjük a kérdést: Joker tényleg egy szívtelen tömeggyilkos, vagy egy olyan ember, aki egyszer valamikor érzelmekkel rendelkezett, de később a társadalom áldozatává vált, így összességében egy áldozatnak tekinthető átlag polgár. A film után már az utóbbi tűnik valószínűbbnek...

Nem csodálkozunk rajta, hogy Arthur Fleck idáig süllyedt, de azon sem, ha véletlenül az Oscar-díj egyik legfőbb esélyeseként várná a februári díjkiosztót, mind a legjobb film, mind a legjobb főszereplő kategóriájában.

1. Hidegháború

Rendező: Pawel Pawlikowski

A képi szépség legkiemelkedőbb darabja volt idén a Hidegháború. Azonban, nem csak abban jeleskedő. Gyönyörű zene, nagyszerű kémia, a hangulatot nagyon jól kifejező alakítások, a szocializmus kori melankólia... és a szépség. Szimplán ezzel az utolsó szóval is lehetne jellemezni Pawel Pawlikowszki új filmjét. A fekete-fehér kép használata csak még kifejezőbbé teszi a végeredményt, a bárok, a dohányfüst és a lakások berendezése, pedig a kort még hitelesebbé. 

Pawlikowszki az Ida-t is túlszárnyaló művet hozott létre a politika viharában tengődő mester, illetve tanítvány lány szerelmének történetéről. A népzeneibb művek kedvelőinek kötelező! De mindenkit képes lehet lenyűgözni!

Legjobb férfi alakítás

3. Joe Pesci (Az ír) 

2. Antonio Banderas (Fájdalom és dicsőség)

1. Joaquin Phoenix (Joker)

Jelöltek voltak: Brad Pitt (Volt egyszer egy... Hollywood), Adam Driver (Házassági történet), Joaquin Phoenix (Joker), Joe Pesci (Az ír), Johnathan Pryce (A két pápa), Anthony Hopkins (A két pápa), Antonio Banderas (Fájdalom és dicsőség), Christian Bale (Alelnök)

Antonio Banderas (Fájdalom és dicsőség)

Legjobb női alakítás

3. Adéle Haenel (Portré a lángoló fiatal lányról)

2. Olivia Colman (A kedvenc)

1. Scarlett Johansson (Házassági törénet)

Jelöltek voltak: Adéle Haenel (Portré a lángoló fiatal lányról), Emma Stone (A kedvenc), Rachel Weisz (A kedvenc), Olivia Colman (A kedvenc), Joanna Kulig (Hidegháború), Miyu Sasaki (Bolti tolvajok), Frorence Pugh (Fehér éjszakák), Scarlet Johansson (Házassági történet)

Adéle Haenel és Noémie Merlant (Portré a lángoló fiatal lányról)

Az összes látott film az évből