Az ember társas lény, szüksége van a kapcsolatokra, legyenek azok baráti, családi, párkapcsolati vagy éppen legyen az egy adott közösségben létrejövő (sport egyesületek, zenekarok, színházi társulatok stb.). Sok esetben nehéz kialakítanunk a kötelékeket, de még nehezebb fenntartani őket, mindenkiben lehetnek tüskék, kimondatlan sérelmek, szorongások a másik jelenléte, vagy egy adott téma kapcsán.  A továbbiakban tippeket adok a saját tapasztalataimból és véleményemből kiindulva, hogy hogyan is simítsuk ki ezeket, illetve, hogy hogyan legyen őszinte, harmónikus a kapcsolatunk a társunkkal/társainkkal. 

Légy őszinte!

A legfontosabb az őszinteség! Csak az őszinteség erősíti a köteléket  Ha egyszer mégis hibáztál, bizonyísd be hogy megbízható vagy. Egy vita is úgy célravezető, ha megmondjuk mi is a valós véleményünk és kapcsolatokban is fontos hogy társunk tudja mit szeretünk, mi a véleményünk az adott dologgal kapcsolatban. Ez a párkapcsolatok elején, még a megismerkedésnél a legfontosabb. Ne titkoljunk el semmit, ismerjen meg a másik hibáiddal együtt. Az őszinteség mutatja meg milyen erős is vagy belül: Ha felvállalod gyengeségedet elindulsz egy úton ami téged is kiegyensúlyozottabb  emberré tesz, emellett mások tiszteletét is kivívhatod, az életben pedig több megpróbáltatás ellen nyújthat nagyobb ellenállást.

Egy fontos dolog: Az nem igaz őszinteség, ha valakiről rossz véleményünk van, és trágár, elküldő hangnemben utasítjuk el. Őszinteség, de erre a módszerére nem szabad törekednünk! Az csak olyan, ami ösztönösen bennünk van, és kitör. Ezt igazából a gyengeség, a lustaság jeleként is felfoghatjuk, hiszen nem küzdünk a bennünk lévő nyilvánvalóan rossz magatartás elfojtása érdekében. Csak arra törekszünk, hogy nyerjünk. Ezután pedig saját magunk dicsérete jön, hogy milyen szépen megmondtuk a másiknak a magunkét. De voltaképpen igazunk volt, vagy csak azért tettük mert jó érzés volt számunkra?

Merj elsőnek cselekedni!

Ha igazán fontos a kapcsolat, akkor légy te az első, aki cselekszik! Vannak válságos helyzetek, főleg párkapcsolatokban, de a baráti kapcsolatokban is lehetnek "mélyrepülések", csakúgy, mint egy adott közösségen belül. A lelkünk mélyén még ha jelenleg gyűlölet vagy harag lappang, akkor is ott van az ami a másikhoz kötött minket, megszerettette velünk őt, csak a jelenlegi helyzet felemészti azokat. Gondolkozzunk el a helyzeten alaposan! Próbáljuk felismerni valódi érzéseinket.

Ha pedig majd te leszel az első, és jót cselekszel, bocsánatot kérsz, segítséget nyújtasz, szívből adsz valamit, kedveskedsz, újra felerősítheti a régi "lángot", a barátságot, a szerelmet, és a másik fél is rosszul érezheti magát: Bűntudata lehet és ő is megenyhűlhet, rádöbbenhet saját hibájára is, a kapcsolat, pedig újra a jó irányba terelődhet tovább. 

Ne szidd! Beszélgess, és hallgasd meg a másikat!

Ha van egy vita, vagy éppen egy félreérthető szituációt, pletykát hallunk, ne rögtön a másik fél torkának essünk. Beszélgessünk! Hallgasd meg a másikat is, lehet te tévedtél valamiben, vagy lehet mégis neked volt igazad, de akkor is, a veszekedés csak tovább rontja a helyzeteket és csak erőszakot szül. Vagy ha csak úgy hirtelen neki esünk a másiknak, fedjük fel okát, hogy a másik is tudjon róla, ezáltal, pedig teremtsünk kommunikációt, ahol próbáljunk a béke és az igazság feltárásának irányába haladni.

Ha pedig teljesen jogos a felháborodásod, akkor muszáj a másiknak cselekednie, de te próbálj nyugodt maradni. Az őszinte kapcsolatban ezt a másik fél érteni fogja és cselekszik. Vagy, ha őszintén bánja, de nem tudja kifejezni érzéseit, szégyenbe érzi magát, akkor a bűne súlyosságától függ a megbocsátás is, ami természetesen egy kulturális beszélgetés lefolyásával történjen. De a fő: beszéljétek át a szituációt alaposan, ne felindulásból cselekedjünk!

A bocsánatkérés nem gyengeség!

A bocsánatkérés egy nehéz dolog, jelentékenyebb helyzetben, pedig még nehezebb. Általában túl "nagynak" képzeljük magunkat ahhoz, hogy ezt megtegyük.  Meg persze ott motoszkál sokunkban, főleg a fiatalokban, hogy felnőttek, önállóak szeretnének lenni, vagy éppen annak látszani, a bocsánatkérés pedig a gyengeség, a gyávaság, a meghátrálás, vagy saját érdekünk feladását jelképezheti, ami sokunk számára nem összeegyeztethető a felnőttség fogalmával.

Pedig ha hibáztál, igen is erősség. Ne saját álláspontunkat hangoztassuk, ne arra törekedjünk, hogy igazunk legyen, hanem a probléma megoldására, amihez legalább kettő ember kell (a tárgyhoz kapcsolódó személyek számától függ). Ha nincs igazunk, vagy "rossz fát tettünk a tűzre", kérjünk bocsánatot őszintén. Ez a kapcsolat megerősítést is jelentheti, és a bizalmat is megszilárdíthatja, főleg ha egy nagyon kényes témában sikerült nekünk megtennünk a nehéz lépést, ezzel párhuzamosan, pedig a személyiségünket is erősítheti. 

Kérj bocsánatot, még ha nem is tűnik komolynak a dolog!

Fontos, hogy jelentéktelenebb esetekre is odafigyeljünk. Nekünk lehet, hogy smafu, de másoknak többet is jelenthet az adott téma, az adott tárgy, személy. Figyeld a másik reakcióját, és ha úgy van érdeklődj megbántottad-e valamivel, ha igen, kérj bocsánatot!

Az ilyen esetek, pedig képesek lehetnek egy láncreakciót is létrehozni. Kis dolog, de mégis valamiféleképpen bántó, a társunkban marad és később kitörhet, ami vitához vezethet. A "felgyülemlett tüske", pedig (ami azért is kialakulhat mert társunk nem akar megbántani minket, és nem szól vagy éppenséggel fél válaszolni stb.) még rosszabb helyzetekhez is vezethet. Piszkálódás, a másik mögött való furakodás lehet a végeredménye, ami kölcsönösen ránk, a másik félre is kihathat és ha nem vagyunk ura a helyzetnek, nekünk is a marakodás lesz a fegyverünk, a kapcsolat pedig csak egyenesen lefelé fog tartani. Feltéve, ha nem cselekedsz!

A bocsánatkérés tehát fontos, nem csak akkor van rá szükség, ha súlyos dologról van szó, kis dolgok, majd annak felgyülemlése is kiválthat még annál is súlyosabb helyzeteket, vitákat. 

Éreztesd, hogy fontos a másik, merj érzelmes lenni!

Az érzelmességet is a gyengeség jelének tulajdonítjuk. Bocsánatkérés, szeretetünk kinyilvánítása, az ölelés, pedig mind-mind fontosak. Persze csak akkor, ha érzelemből jönnek. A másik bizonytalan lehet mit érezhetünk, vagy éppen úgy érzi nem kap elég szeretet, egy adott szintű szeretetet pedig mindenki megkövetel! 

Éreztesd szereteted vagy éppen,  ha már a kapcsolat a végéhez közeledik, ne köntörfalazz, vagy  próbáld újra felépíteni azt. A családban is elengedhetetlen a gondoskodás és a szeretet megléte még a felnőtt korban is, de a gyerekkorban egyenesen kötelező és életveszélyes nem megadni. Ha a gyerek nem érez szeretetet, felnőttkorban súlyos problémák is előléphetnek. Érzelmi apátia, anya- illetve apakomplexus, depresszió stb. Fontos, hogy kimutasd érzelmeidet, fontos a gondoskodás, mert a szeretet a lélek gyógyszere is egyben.

Ne azt mond: "Én ilyen vagyok" Hanem azt: "Elnézést, máskor figyelni fogok"

Gyakori, hogy azzal indokoljuk udvariatlanságunkat, rossz magatartásunkat, hogy "Én ilyen vagyok" vagy ehhez hasonló védekező válaszokkal, ezáltal azonban kitérünk a probléma megoldása elől és csak magunk leszünk nyugodtabbak, vagy éppen legbelül mi sem.

Már a kapcsolatteremtésnél, illetve az adott közösségbe való beilleszkedésnél alapvető elvárás, hogy nem így reagálunk, de a már meglévő kapcsolatban is sok sebet ejthet és egyre távolabb vihet minket társunktól/társainktól. A legmegfelelőbb megoldás a helyzetek elemzése, és ha hibát vétettünk a bocsánatkérés, végül az igyekezet, hogy nem fog ilyen még egyszer előfordulni. 

Kiemelkedően fontos lehet ez a csapatokban, a közösségekben. Csak úgy erősíthetjük a kapcsolatunkat, hogy beismerjük hibánkat, nem pedig "takarót terítünk rá" és elfedjük, menekülünk a beismeréstől. A csapatjátékos csapatban gondolkodik, a hibáit elismeri és végül próbálja azokat kijavítani.

Figyelj oda jobban a társadra!

Nagyon fontos a törődés, ezt pedig többféleképpen kinyilváníthatjuk: Ajándékozással, segítséggel, öleléssel, de nem utolsósorban odafigyeléssel is. Ha beszélgetünk vagy egy adott társaságban vagyunk egy bizonyos illetővel, figyeljük reakcióit, mert az sokat elárul arról, mit szeret, mit nem, de arról is, hogy mitől érzi magát feszélyezve, mitől szorong, miről nem szeretne beszélni. Izzad a tenyere, vörösödik az arca, láthatóan feszült az arckifejezése, sokat mozgatja egy helyben a lábát. Ezek mind olyan non-verbális jelek, amikre oda kell figyelnünk!  

Hagyd, hogy a másik is kapjon levegőt!

Egy kapcsolatban, főleg a házasságokban, a párkapcsolatokban gyakran előfordul, hogy a társunkat nem hagyjuk érvényesülni, de ezt nem vesszük észre. Hagyjuk, hogy a társunk is kapjon szabad kezet, esélyt a felszabadulásra. Néha nyilvánvalóak a jelek, hogy a másik fojtogatónak érzi a helyzetet, de van amikor elfolytja ezt. Figyeljük a reakcióit alaposan az egyes beszélgetések közben, vagy ha úgy érezzük, kérdezzünk rá! Egy kapcsolatra bármikor ráfér egy kis beszélgetés!

A közösségekben is elengedhetetlen hogy ne csak szigorúan megkössük az embereket. Mindenki máshogy reagálhatja le a szituációt és egyesek formája teljesen megcsappanhat. A túlzott szigor és az érzés, hogy meg van kötve, nincs szabadsága fojtogató érzés lehet és szorongató is egyben, ami az izmokat is megkeményíti, ezáltal például a pályán is nehezebb lesz elengednie magát és csúcsformában lennie a játékosnak. A megkötöttség a munkahelyen is sok rosszal járhat, a munkamorált, illetve a teljesítőképességet is nagyban ronthatja.

Adtam pár tippet, azonban a döntés a Te kezedben van! Remélem segítségül tudod venni tanácsaimat!