A 2021-es év nem múlt el filmes élmények nélkül, és a megszaporodó streaming szolgáltatók (Pl. Disney+, Netflix, HBO GO, Apple TV+, Amazon Prime Hulu, A24) által kínált lehetőségek csak még inkább a képernyők elé csalogatta az embereket. Az idei évre jellemző, hogy vígjátékok terén sajnos elmaradt az eddigi években tapasztalt színvonalhoz képest, de külön öröm, hogy közben a musical műfaj újra láttatta magát. Összességében masszív volt ez az elmúlt 12 hónap és 2020-hoz képest nagyon kiegyensúlyozott is, ha már a minőséget vesszük alapul. Mint az elmúlt két évben is, ismét elkészítettem az elmúlt esztendő legjobb filmjeit felsorakoztató listámat, csak most jóval több alannyal. 90 alkotást tudtam megnézni, ami 2021-hez köthető. Igaz, az sajnálatos, hogy a magyar mozgóképekben volt egy kisebb elmaradásom. Na, de nézzük a legjobb 25-ös listámat. Na, és a többi kimaradt versenyzőt se hagyjuk ki!

(A listára a 2021-ben Magyarországon moziban bemutatott, vagy a streaming szolgáltatók kínálatában elérhető filmek kerültek fel. Illetve még olyanok, amelyeknek már legalább fél éve megtörtént a nemzetközi mozipremierje, de itthon azóta semmilyen formában nem tervezik levetíteni azokat.)

Top 25

25. Ne nézz fel! - NETFLIX

Karácsonyra érkezett ami összefoglalja az évünket... Meg úgy az elmúlt pár évet. Adam McKay (A híres - Ron Burgundy legendája, A nagy dobás, Alelnök) legújabb szatírája a felelőtlen, tudományhoz semmit sem értő, népszerűséget hajkurászó országvezetőkből csinál viccet, de kifordítja a szenzációhajhász médiát is, csakúgy mint tényekkel semmiféleképpen szembenézni nem akaró átlagembereket. Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Cate Blanchett és Ariana Grande személyében egy igazi sztár szereplőgárda állt össze. Van köztük, aki kiparodizálja a mai szaftos sztorikat, van aki kiparodizálja a műsorvezetés, de mindnyájan görbetükrös állítanak Amerika és a világ felé. Azért szerencsére még nem jár ott a bolygó, hogy ez valósággá váljon, ha felénk tart egy meteor. De kitudja? A média és az internet már annyira egybe nőtt az emberrel, hogy már sokszor a tudományos tények sem számítanak sokat.

24. Az utolsó párbaj

Ridley Scott idén két, moziba is eljutott filmmel büszkélkedhetett. De míg a Gucci-ház a jelek szerint nem ért el nagy sikert, addig a Weinstein-botrány óta 3 és fél-4 éve tervben lévő, de csak 2021-ben bemutatott "Az utolsó párbaj" igenis nagyobbat szólt a vártnál, még ha mondanivalójával nem hat már olyan friss energiával. A Rashomon-effektusban elmesélt történetéről viszont ezt nem állíthatjuk, még ha nem is egyedi "találmányról" van szó.

Az 14. század második felében járunk Franciaországban. Marguerite de Carrouges-t megerőszakolták. Három, köztük az áldozat által elmesélt nézőpont építi fel mondhatni az egész filmet. Az impozáns Matt Damon, Adam Driver, Ben Affleck és Jodi Comer alkotta szereplőgárdát is megilleti a dicséret, legfőképpen a csapat legutolsó tagját. A szinte ismeretlen színésznő (Idén szerepelt a Free Guy-ban is) tehetségét érdemes a továbbiakban is figyelnünk. Mint ahogy az utolsó 15-20 percet! Nem túlzom, ha azt mondom, hogy az év legizgalmasabb, legvéresebb és mondhatjuk, hogy egyben legjobb akciójelenetét kapjuk, ha kivárjuk azt a bő 2 órát!

23. Egy éj Miamiban... - AMAZON PRIME

Cassius Clay, Malcolm X, Jim Brown és Sam Cooke egy hotelszobában beszélget egymással. Így is lehetne összefoglalni a színészként is tevékenykedő Regina King alkotását, azonban mint nyilván egyértelmű, itt jóval többről van szó. 1964. február 25-én Classius Clay (A későbbi Muhammad Ali) megnyeri a világbajnoki címet a bokszringben és ezt megünnepeli három szakmájában elismert barátjával egy kis hotelben. A valóságban is hiteles eddig a történet, azonban amit mi nézők az éjszaka folyamán látunk az már fiktív feldolgozása (mivel pontosan nem derült ki miről is volt szó azon az éjszakán) az eseményeknek. Négyük a fekete társadalom akkori alárendelt helyzetéről személyes tapasztalatokon, személyes nézőpontokon és a múltban ért személyes problémákon keresztül tárgyalják saját és afroamerikai társaik jelenét, jövőjét, középpontban az egy évvel később elhunyt híres politikai emberjogi aktivista Malcolm X vezérletével. És miért annyira nagyszerű az Egy éj Miamiban? Mivel hála színészeinek, a szövegkönyvnek és feszes cselekményének a párbeszédek lebilincselőek képesek lenni és fontos gondolatokat a terítékre hozni.

22. Dűne

Dennis Villeneuve vizuális mesterműve a Dűne, ami sok szinten maximálisan kielégíti a mozirajongókat. Látványban, Greig Fraiser operatőri munkájában és Hans Zimmer komponálásában nagyon nehezen találunk hibát, a cselekmény és a karakterek vethetnek csak fel problémákat. Szerencsére az élmény határozottan a pozitív irányba billen az Atreides családdal az Arrakis bolygón barangolva. Frank Herbert regényének megfilmesítésére 1984-ben már David lynch is vállalkozott több-kevesebb sikerrel, sőt Darren Aronofskynak is volt egy filmterve A körülményekről 2013-ban dokumentumfilm is készült), ami sajnos dugába dőlt. A mostani adaptáció lassan mesél, de részletesen, kimunkáltan, és ez ami miatt igenis egy emlékezetes feldolgozása lehet a világhírű könyvnek, ha jövőre a folytatással kiegészül a Dűne világa.

21. Kedves elvtársak!

A szovjetek által létrejött és uralt kommunizmus 1945 és 1989 közötti időszaka még manapság is népszerű inspiráció a filmeseknek, mivel történelmi szempontból is hosszú ideig meghatározta a világ, elsősorban Európa életét és mert kettőssége és az emberekben okozott traumák, kisemmizések, megbélyegzések, valamint egyszerűen szólva politikájában öntörvényű felfogása több kárt okozott a társadalomnak, mint hasznot. Az orosz Andrej Koncsalovszkij is hazája egy szomorú oldalát mutatja be, pontosabban a 1962-es novocserkasszk-i gyársztrájkot egy kommunista eszmékért harcoló és abban elkötelezetten hívő párttitkár nő szemén keresztül, aki szemtanújává válik a vezetés által véressé forduló eseményeknek. Az eseményeket pedig csak fokozza, hogy lázadó szellemiségű lányának nyoma veszik az összecsapások során. A zárt, sötét atmoszféra, valamint Yuliya Vysotskaya őrület és a kétségbeesés határát súroló karaktere ráerősít a történetek súlyára, azzal pedig, hogy egyetlen embert emel ki, a személyes drámára, az egyén minél hitelesebb és intimebb bemutatására fektette a hangsúlyt. Amit sikerül is végrehajtania, Lyuda "barangolása" során, a család és a kommunista párthoz való hűség között nem igazán sikerül megtalálnia a határt, és ez a belső-külső harca a befejezés után is könnyen a nézővel marad.

20. A fehér tigris - NETFLIX

Aravind Adiga regénye 2008-ban nagy sikerrel tört át Indiából egyenesen Angliáig, majd kötött ki az Egyesült Államokban is, ahol a New York Times bestseller listájára szinte azonnal felkerült. Tavaly a Netflix forgalmazásában filmváltozat is készült belőle két eddig idegen névvel a középpontban: Ramin Bahranival a rendezői székben és Adarsh Gourav-val Balram, a főszereplő megformálásában. Balram történetén keresztül sikerül betekintenünk az indiai gazdagok életébe és egy szegény szolgaember felemelkedésére közéjük. A korrupt, kapitalista világ a jókat is könnyen a rossz irányba tereli, főleg ha a rossz döntéseket hozzák meg, a szabadságot hajszoló Balram meghozza ezeket, amik nem feltétlenül rosszak, persze ha elsősorban a saját magunk megélhetésére gondolunk. Az útja nem csak egy (vagy két) részletes karaktertanulmány, de alatta az indiai társadalom is életre kel, csakúgy, mint a kultúra: A címbéli Fehér tigris is az észak-ázsiai országok erejét szimbolizálja. A sötét tónus sem hiába, ennek középpontjába a világot fokozatosan érintő, Indiát szinte már bekebelezni kész globalizációt állítja a direktor. A film (és egyben a regény) kérdése: Van visszaút a sötétségből a fény felé?

19. A Mitchellék a gépek ellen - NETFLIX

Az első animációs film a listán, ami egyben könnyen az év meglepetése is. A Mitchell család civakodása, majd a közben életre kelő digitális ketyerék egy meglepően humoros mozit hoztak össze. A világot megmenteni kénytelen, személyiségükben egyáltalán nem tökéletes és még kooperációra is nehezen képes família felállás már magában hordozza a poénosabbnál-poénosabb lehetőségeket, amiket az alkotók ki is használnak, nagyszerű jelenetek köré építve azokat. Ennél még nagyobb pozitívum, hogy üzenni is képesek vele: az összefogás, a bennünk lévő hibák elfogadása és a ma már rohamosan növekvő digitális készülékek uralta életünket érdemes lenne átgondolni. De persze a gyerekek ebből nem feltétlenül értenek meg mindent és nem is kell: kiváló kikapcsolódást és nevetést kínál, az üzenetek egy része pedig érzelmi azonosulást igényel, így ez amit nagy eséllyel fel is tudnak fogni, még ha majd csak az évek során lesz hatással rájuk. Persze csak, ha folyamatosan adagoljuk nekik a pozitív és építő tartalmakat...

18. Raya és az utolsó sárkány

 ...Csak úgy, mint a Raya..., csak ezt teszi egy kicsit más korban és egy egészen más helyszínen. A kelet-ázsiai kultúrával és a fantasy-val fűszerezett szüzsé meglepetésre kreatív és sokszínű, amit a sárkányok, a magányos harcos és a különböző ellenséges népek tartanak össze. Az első, azért, mert ők áldozták fel magukat a gonosz legyőzése érdekében még 500 évvel ezelőtt, a második pedig, aki a harmadikat, vagyis a népeket akarja kibékíteni a jelenben. Ám közben a gonosz újra megjelenik és már csak az utolsó sárkány segíthet... A barátság, az összetartás és elsősorban a bizalom, ami a központi üzenete a filmnek. Sokszor nehéz bízni a másikban, de ha még csalódsz is bennük, a kezdeményezést neked kell kezdened. Erről mesél gyermeki stílusban, olykor-olykor a felnőtteket is megszólaltatva a Disney egyik legfrissebb (a másik az Encanto) dobása. A 90-es éveket követően úgy tűnik a stúdió tényleg visszatért a helyes útra.

17. Honeyland

A macedón Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov rendezők dokumentumfilmjükben egy mindennapjait a méhészetnek szentelő nő nyomába indulnak. Főszereplőjük elképesztő szorgalommal áll neki célja eléréséhez. Az a motiváció hajtja, hogy visszaállítsa a méhpopuláció természetes egyensúlyát, mert méhész-társai felrúgták azt az ősi szabályt, miszerint a méz felét mindig meg kell hagyni a méheknek. Motivációja egyben nem csak a méhekhez szól, hanem a természet tiszteletéhez, aminek ajándékait ma már egyre többen elfelejtjük értékelni ebben a folyamatosan fejlődő és rohanó világban. Ennek megértésében segít Fejmi Daut és Samir Ljuma kameramunkája, ami a főszereplő mindennapjain kívül a tájképekkel, a vidék bemutatásával próbálja mondanivalóját alátámasztani. A 2019-es Sundance Filmfesztiválon debütált film így egyben a klímaharcot érzékenyen sürgető és a szubjektív kamerán keresztül, egy önzetlen asszony életébe betekintő szívet melengető darabként is hatékonyan funkcionál. 

16. Amíg tart a nyár

Shannon Murphy nagyjátékfilmes debütje az év egyik fájdalmasan szép állomása a filmvilágnak. A kissé hatásvadásznak tűnő felállás, a halálos beteg tinédzser lány és a drog- és viselkedési problémákkal küszködő már felnőtt fiú szerelme temérdek buktatót kínál, azonban a giccs, a túlgondoltság, a túldramatizáltság és az erőltetett manírok mellett is könnyedén elsikerült kormányozni a cselekményt. A pozitívumok között mindenképpen meg kell említeni Eliza Scanlen elragadó alakítását, de a többi szereplők is emberi vonásokkal rendelkeznek, a diszfunkcionális családdal a középpontban. Az utolsó 5 perc pedig felteszi a pontot arra a kérdésre, hogy milyen film is az Amíg tart a nyár. Egy fájdalmas, mégis gyönyörű, a pillanatok szépségét és annak megbecsülését hirdető igenis életigenlő mozi, amit a stáblista után nehezünkre esik magára hagyni.

15. Better Days

Az iskolai bántalmazásról talán kevesebbet beszélnek a filmes alkotók, mint kellene, de egy-két mű így is az "emlékezetes" kategóriába tudott kerülni z évek során. Gus Van Sant 2003-as "Elefánt"-ja egy ilyen példa, de mondhatjuk a "Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) vagy a FOMO - megosztod, és uralkodsz című filmeket itthonról - Igaz az utóbbi kettő, csak Magyarországon tudott érdemleges (közönség)sikereket elérni. Szintén ilyen a hongkongi születésű Derek Tsang hazájában készített Better Days-e (Sajnos a magyar mozikba nem jutott el, így magyar címet sem kapott) is, ami tavaly a Legjobb Nemzetközi Film kategóriájában egyenes a díjátadóig menetelt az Oscar-gálán. A Better Days egy lány és egy balhés fiú kalandos története, de amíg idáig elérünk szembesülnünk kell vele, hogy az iskolai abúzus témája szintúgy fontos, sőt a meghatározó téma, főleg miután a főszereplő lány is felelősnek tekinthető folyamatosan abúzusok alatt aló iskolatársa öngyilkosságáért, majd kicsivel később ő is "célszeméllyé" válik.

Ez az utazás nem feltétlenül lesz vidám, annál inkább tartalmas: Rávilágít a problémák minél több szemszögből való áttekintésén és hogy hús-vér emberek révén még egy áldozat is képes a hibás útra jutni, főleg ha kilátástalan a helyzete a bántalmazások következtében.

14. Minari - A családom története - A24

A bevándorló családok élete mindig nehéz. Beépülni egy új, addig ismeretlen társadalomba és elfogadtatni magunkat. A Minari egy dl-koreai családon keresztül mutatja meg a nehézségeket és egyben szépségeket is. A 80-as évekbe ültetett történet van mikor elszomorít, de van csupa pozitív oldala is, például a reményteli kicsengése. A legerősebb pontja viszont - az egyszerű, de kellően letisztult sztoriján kívül - Yuh-Jung Youn kimagasló teljesítménye a nagyi szerepében: Magával ragad, a bőrébe bújunk és végül szinte családtagként hagy minket a képernyők előtt. Nem izgalmas és nem látványos, úgymond sallangmentes de annál inkább karakterközpontú és sallangmentessége, egyszerűsége hatására képes oly energikus lenni.

13. CODA - Apple TV+

A belga-francia koprodukcióban készült 2014-es, A Bélier család hollywoodi remake-je könnyedén balul sülhetett volna el. A süketnéma családot előtérbe - és annak egyetlen halló tagját főszereplőjének - állító Sian Heder mozi még ha nem is kerüli el a túlzott érzelgősséget, így is a szívünkhöz képes szólni. A család és a jövőbeli karrier közötti egyáltalán nem problémamentes választás elé kerülő Ruby (Emilia Jones) mondhatni felnövéstörténete (vagy legalább is éretté válása) érzelmekben gazdag pillanatokkal ajándékoz meg, az utolsó jeleneteiben még a kőszívűbb nézőket is könnyen megpuhíthatja, Joni Mitchell "Both Sides Now" című száma pedig értelmet nyer.

A család, kötelesség és a személyes jövő kérdését is olykor poénosabban, olykor érzelmesebb tónusban körbejáró szűk két óra sok mindent tartogat, legfőképpen egy szép és tanulságokban gazdag élményt. 

12. Ígéretes fiatal nő

Bizonyára ez a bosszúthriller (vagy nevezzük rape and revenge-nek) nem mindenkinek fog tetszeni. Egy tragikus emlék hatására bűnös, őt elcsábítani vágyó férfiakat gyilkoló Cassie élettörténete egyértelműen a mai uralkodó feminista mintákat lovagolja meg. A már fentebb említett Harvey Weinstein zaklatási botrányai után megerősödő nőjogi mozgalmak és a létrejövő Me Too egyik véres, kegyetlen és dühös igazságszolgáltatása az Ígéretes fiatal nő. Lehetne sorolni, hogy miért olyan emlékezetes állomása az előző évnek, és szerencsére nem is teljesen egyoldalú a közölni valója sem. Szintúgy látunk a szemét férfiak mellett, erkölcsileg romlott nőket is, de míg az előbbieket keményen szembesíti gyakori primitívségükkel és gyermeteg magatartásukkal, addig a nő - vegyük most a főszereplőt - traumák hatására lezüllött emberként jelenik meg, de látunk alapjában romlottakat is, akinek háttértörténete ismeretlen. A beöltözős szekvenciában pedig a férfi álmok rémálmával szembesülünk, hogy a végső jelenet elhozza, a könnyen bírálható, mégis meglepő és megnyugvást okozó katarzist. Minden szexuális ragadozó rémálma Emerald Fennell meetoo műve, ami felszabadultan és határozottan kíván igazságot tenni gyakorta szexista társadalmunkban. 

11. A kutya karmai közt - NETFLIX

Egy zsarnok ellen nem mindig tudunk védekezni, vagy legalábbis gyakran korlátoltak lehetőségeink és eszközeink. Jane Campion 1920-as évek Montanájába ültetett Thomas Savage adaptációja egy ilyen helyzetbe hozza két fő karakterét, a saját étkezdét/kocsmát vezető özvegy Rose-t (Kristen Dunst) és érzékeny lelkű fiát Peter-t (Kodi Smit-McPhee). Phil (Benedict Cumberbatch) erőszakos és uralkodni vágyó felfogásába az utóbbi, férfi létére kevésbé maszkulin mintája semmilyen módon nem fér meg. Az igazi pszichés és lelki terrorja pedig csak azt követően veszi kezdetét miután testvére (Jesse Plemons) összeházasodik az asszonnyal és beköltöznek fiával együtt otthonukba.

Még ha pszichológia szempontból vannak néhol megkérdőjelezhető momentumai (Pl. Rose karakterének belső züllése nem mindig tűnik megalapozottnak), mégis e téren brillírozik igazán ez a lírai western (Phil és Peter kettőse szolgálja erre a legjobb példát). Még Phil motivációját is felfedik, amivel emberi karaktert teremtenek meg unszimpatikus jellemének, de a férfi-nő szerepek, illetve sztereotípiák is fontos szerepet játszanak, csakúgy mint a nyugtalanságot és feszültséget árasztó főcímzenéje, ami tökéletesen illeszkedik a nyíltnak látszó, mégis a szereplők szemszögét tekintve lezárt világhoz. Nem az év filmje, de példát lehet róla venni és tanító célzattal vetíteni.

 Top 10

10. Az igazság bajnokai

Bízni a véletlenekben (vagy nem is olyan véletlenekben) minden ember szeret, főleg ha az a véletlent mi is szeretnénk, hogy bekövetkezzen. Az igazság bajnokai is ezt a kérdéskört lovagolja meg. Itt egy balesetről derül ki, hogy talán mégsem volt az. De mi van, ha mégis? A négy tagú labilis idegzetű és lelkileg ingatag csapat önbizalma mégsem csappan meg, bíznak abban hogy merénylettel van dolguk és belevetik magukat az alvilágba. A krimi, szatíra, dráma, vígjáték, akciófilm és a thriller elemei is szépen elférnek egymás mellett: izgulunk, nevetünk, de mégsem szórakozunk feltétlenül. A jelenetek és a párbeszédek mélyén egy komor, még nem teljesen rezignált, de hiába küzdő világ képe testesül meg. A belsejébe egy őszinte és durva szatírával állunk szemben, de a felszínre pillantva egy akciódús, izgalmas, groteszk, humoros, mégis bizonytalan világot látunk. Mindkét szemszögből nézve elsőosztályú darab Anders Thomas Jensen munkája, mégis mindkettőt szem előtt tartva éri el igazán erejét. 

9. Menekülés

A dánok legfrissebb, a díjszezonban nagy reményekkel induló alkotása nem attól különleges, hogy egy animációs dokumentumfilm, hanem mert ezt a két műfajt egybemosva egy őszinte, valóságos és lebilincselő képet tudott mutatni egy meleg, házassága előtt álló Afganisztánból menekült férfi jelenéről, múltjáról... És a jövőjéről egy picikét. Az elsősorban 1980-as, 90-es években zajló cselekmény, amiben a főszereplő hazájából való kényszerű távozását, majd új otthon keresését láthatja a néző, nyers, már-már naturalista módon és minden giccstől lecsupaszítva jelenik meg, olyan kérdéseket is körbejárva, mint a homoszexualitás és az általa okozott belső nyomással való nehézségek. És emiatt lesz oly életszerű a történet, ami nem lenyeletni akarja mondandóját torkunkon, hanem megértésre és gondolkodásra sarkall.

8. Tick, tick... Boom! - NETFLIX

Andrew Garfieldot egy musicalben is öröm nézni. Már bizonyította, hogy a drámaibb szerepek is fekszenek neki (A fegyvertelen katona, Némaság), de most már bizton állíthatjuk, hogy Jonathan larson megformálásában egy sokszínű és karizmatikus színészé vált. Az ő energiája, felszabadultsága és szemmel látható agilitása révén rengeteg érdeme van a Tick, tick.. Boom! oly elsöprő hangulatában. Mert ez a nem mindig derűs, mégis oly vidámságot árasztó, megható és szomorú pillanatokat tartogató műnek, ha elkap a varázsa biztosan elégedetten fogunk csettinteni rá. Öröm volt egy minőségi musicallel találkozni. Bár nem mintha nem lett volna belőle még több az évben...

7. Az elveszett lány - NETFLIX

Már talán többször elhangzott a karakterközpontú és karaktertanulmány kifejezés, Az elveszett lány viszont idén "A" karakterközpontú film és "A" karaktertanulmány, színvonalát tekintve is. Itt egy nő nyaralásába kapcsolódunk bele, amiután a múlt keserű, bűntudatot ébresztő emlékei és az anyaság témája kerül terítékre. Léda lelke megismerésével a film környezete is folyamatosan leszűkül az életére és belső világára, olyannyira hogy - bár mégis folyamatosan ott van - a külvilág sokszor csupán kiegészítő elemnek tűnik. Azonban ez nem csorbítja a színésznőből rendezővé vedlett Maggie Gyllenhaal filmjének erényeit, inkább csak ráerősít vele: Traumáink újraélése során számunkra is elhomályosodik a külső világ, és mellékessé válik. Az anyaságról is torokszorítóan tud beszélni: Felmenthető-e valaki, aki karrierjét szem előtt tartva elhagyja gyermekeit? Aki ezt a cseppet sem szerethető figurát össze tudja tartani és külső-belső harcát megjeleníteni, az Olivia Coleman. Oly rétegeket tud hozzáadni, hogy Lédát egy többoldalú, komplex nőként/anyaként láthatjuk, akit könnyen megismerünk, együtt érzünk vele, na de egyetérteni nem biztos hogy egyetértünk vele.

6. West Side Story

 ...Na és itt is van a következő minőségi musical! Ugyanis a még mindig gőzerővel dolgozó Steven Spielberg (majdnem évente érkezik új munkája) idén ebben a műfajban is kipróbálta magát. A választása egyben saját szerelemprojektje is, hiszen már évek (vagy évtizedek) óta szerette volna nagyvászonra álmodni fiatalkora kedvenc musicaljét, aminek bemutatóját követően 4 évvel egy - és azóta is egyetlen - mozgóképes feldolgozása is készült. Így 1961-et egy zenés-táncos Rómeó és Júlia sztori söpörte el, a 10 Oscar-díj pedig  koronája volt a menetelésnek.

60 évvel később az amerikai direktor friss és látványos újrázással rukkolt elő. Feldolgozása elképesztő koreográfiáival, gyönyörű operatőri munkájával, továbbra is szép és tartalmas dalbetéteivel, valamint gyakran szó szerint ragyogó színészeivel hozza az év másik nagy meglepetését. Azt meg csak szintén a pozitívumok közt kell megemlíteni, hogy mondanivalóját áttudta ültetni jelenünkbe. Nem ér fel az eredetihez, mégis egy nagyszerű és sokszor nézős mű született.

5. A nomádok földje

A nomádok földjének esszenciája az amerikai nomádok, a nomád életstílus és a táj ódai, lélekfestő hatásában rejlik. Fern a gazdasági világválság következtében mindent elveszít, munkát is nehezen kap, ha kap is otthagyja, életét nomádként, egy kisebb lakókocsiban (ha nevezhetjük annak) élve tengeti, bebarangolva az Egyesült Államok nyugati részét. És nem csak ő! A rendezőnő, Chloé Zhao és főszereplője Frances McDormand is vele tartottak, valós helyszínekre utazva, minél hitelesebbé téve a film környezetét és az abból áradó hangulatot, ezért érződik minden annyira élettel telinek, annyira reálisnak. A nomádok földje "modern" nomádjairól sok mindent látunk, sok mindent megtudunk, sok minden tanulunk, de a még nagyobb bravúr, hogy az érzelemvilágukba is betekinthetünk. Ez az út nem lesz izgalmas, nem lesz pörgős, viszont annál inkább tanulságos, amire nem árt ráhangolódni mielőtt nekiülünk. 

4. Quo vadis, Aida?

A Boszniai háború szörnyű 3 és fél évét és ennek 97 ezer áldozatát lehetetlen kitörölni a történelemből. Az 1992-től 1995-ig tartó véres, vallási és etnikai irányultságú gyilkosságoknak talán legfájóbb helyszíne Srebrenica, ahol 1995. július 11-én 8700 bosnyák vesztette életét. A Quo Vadis, Aida erről a napról és az utóhatásáról ad megdöbbentő és szívszorító képet egy tolmács, Aida Selmanagic szemén keresztül, aki magát, de elsősorban férjét és két fiát szeretné megvédeni, akiknek férfi létük miatt még kérdésesebb a sorsa.

A stáb nagyon jól vette észre, hogy mire kell igazán fókuszálni és mit kell még hozzátenni, hogy a hatás a lehető legautentikusabb legyen. A tömegben és a katonák kijelölt parancsnoksága között kétségbeesetten robogó Aida, és az őt követő kamera (Christine A. Maier az operatőri szerepben) a két oldal között feszülő ellentéteket húsbavágóan közvetíti, de még húsbavágóbb, ami azután történik: A bizonytalanság, a pánik és a legvégén a kérdés, hogy hogyan fajult ez idáig. Jasmila Zbnaic mozija minden túldramatizáltságot és túl csorduló érzelmeket nélkülözve, természetességéből adódóan váltja ki szívszorító hatását. Egy emlék az áldozatoknak és egy kemény válasz az akkori militarista vezetésnek, a Quo, vadis Aida minden szempontból fontos alkotás.

3. Az örökbeadás

Itt az év legékesebb példája annak, hogy minden érzelmeket manipuláló eszköz nélkül is lehet előhúzni a kalapból egy szívszaggatóan emberi és felemelő történetet. John egy egyedülálló apa, aki kisfiával (Michael) él együtt, azonban miután megtudja, hogy hónapjai vannak hátra minden erején azon dolgozik, hogy gyermeke megtalálja a megfelelő családot, aki szeretetben és törődésben nevelheti majd fel. Viszont ezt a sztorit is okosan és a megszokotthoz képest kicsit szokatlan módon építi fel a film. Ezt nekünk kell felépíteni magunknak a jelenetekből és a hatásvadászatot mellőző párbeszédekből, amik szépen lassan állnak össze, ahogy Michael-el szülő jelöltről-szülő jelöltre látogatnak. Az apa-fia kapcsolat pedig szintén mesél: Meséli a történetet és szépen lassan meséli kettejük között lévő köteléket, és persze nem mellesleg Johnról is mesél. Egy férfiról, aki nemcsak tanítani szeretne az önzetlenségről, a felelősségtudatról, valamint a szeretet erejéről és annak fontosságáról, hanem meg is teszi ezt, méghozzá olyan szívfacsaróan és olyan kedvesen, hogy nehéz lesz elfelejtenünk.

2. Petite maman

A Portré a lángoló fiatal lányról 2019 egyik kiemelkedő és Franciaország talán legjobb filmje volt. Rendezőnője Céline Sciamma idén visszatért és megint két lányt állított a főszerepbe, csak a Portré..-val ellentétben ezek lányok most kislányok. A 8 éves Nelly története a Petite maman, aki most veszítette el nagymamáját, majd a gyászoló szülőkkel együtt megy kitakarítani édesanyja gyermekkori otthonát, miközben felfedezi az erdőt és találkozik egy azonos korú lánnyal, akivel egy faházat építenek fel. Nelly lelki világát mindeközben az is felkavarja, hogy anyukája másnap reggelre elmegy a házból és itt hagyja őt.

A gyermeki képzelet, vágyak és a trauma feldolgozása, annak fájdalmai keverednek ebben a rövid, mindössze 72 perces műben. A nagymama halála, az hogy előtte nem tudott elbúcsúzni, megölelni őt, az anyja eltűnése a fiatal fejet és lelket mind megdolgoztatja, így alakul ki saját kis világa, amit meghatároz a hiány ténye. Ennek a realizálása, talán a legjobb szó, hogy szépségesre és meseszerűre sikerült. A gyermeki fantáziát még nem láttuk ennyire ártatlannak, szépnek, reménykeltőnek, de mégis komolynak és helyenként fájdalmasnak. A francia direktornő ismét egy varázslatos és tanulságokban gazdag "kalandot" ültetett a képernyőkre. Nekünk csak nézni kell és hagyni, hogy a képsorok magával ragadjanak.

1. Az apa

Őszintén szólva nem gondolkoztam sokat, hogy mit fogok az első helyre sorolni. Nem a legjobb élmény volt, mert igen, Az apára tényleg készülni kell és nagyon nem fogunk rajta szórakozni, viszont ilyen megrendítő, ilyen hatású film 2021-ben nem készült. A demencia témáját eleve nem illik elviccelni, Florian Zeller pedig természetesen nem is teszi ezt meg, hanem a főszereplője szemszögéből mutatja be a betegség folyamatos időérzékeléssel, emlékezet kieséssel és emberek összetévesztésével járó fájdalmas lefolyását. Az ily fajta nézőpont minket nézőket is teljességgel zavarba ejt. Akkor most ez a dolog nem történt meg? Ki ez az illető? Mi történik akkor most? Könnyen ezeket a kérdéseket tehetjük fel mi is és rakhatjuk össze valahogy a történéseket.

A bravúrok sora közé felsorakozik a családtagok szemszögéből való megközelítés is. Anthony (így hívják a cím- és főszereplőt) lánya, Anne a legjobbat szeretné biztosítani apjának, gondozza, ápolja, még kirohanása, felé intézett durva szavai ellenére is tudja apja beteg, aki nem látja tisztán a helyzetet/tét. Az ő prespektívája adja azt az empatikus és fájdalmas erőt, ami szívszorító szépséget is ad a filmnek.

És persze muszáj beszélnünk a színészekről is. Olivia Coleman, a lánya szerepében hatalmas szeretetről és önzetlenségről tanúskodik, ő a legfőbb oka annak, hogy nem csak fájdalom, hanem szépség is társul a képernyőre, egyszerűen nem lehet nem szeretni őt, vagy legalábbis együttérezni vele. Azonban itt van egy Anthony Hopkins is... Hiába elképesztő Coleman, Anthony Hopkins átalakulás annyira autentikus és magával ragadó, hogy egyszerűen a néző nem tud nem azonosulni vele. A filmet lezáró letaglózó szekvencia pedig kérdést nem hagy zsenialitása felől, és afelől sem, hogy az Apa mennyire fontos és megrendítő alkotás, ami még évekig a tudatunkban marad, és maradnia is kell neki.

A többiek, vagyis akiket láttam, de nem tudtak felkerülni a listára

Pókember: Nincs hazaút

Vaják: A Farkas rémálma

Nincs idő meghalni

Utolsó éjszaka a Sohóban

Apró tökélyek térképe

Isten keze

The Green Knight

Zsarufilm

Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban

Bárány

Titán

In the Heights - New York peremén 

Kampókéz

The Suicide Squad - Az öngyilkos osztag 

A látszat ára

Luca

Stillwater - A lányom védelmében

Sweat 

Free Guy 

Amerikai vacsora

Encanto

Richard király

A Francia kiadás

Ásatás

Annette

A fészek

The Man Who Sold His Skin

Ketten 

Hableány

Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája

Hater: A gyűlölet új arca

Pieces of a Woman

Judas and the Black Messiah

Malcolm és Marie

A kapitány küldetése

Fontos vagy nekem

Egy igazán dühös ember

Hang nélkül 2

Fekete özvegy 

Oxigén 

Szörnyella 

Megszállott megváltás 

Pig 

Senki 

Dzsungeltúra

Szupernóva

Eleven kór

Cry macho

No Sudden Move 

Egy évem Salingerrel

'85 nyara 

A bűnös 

Perzsa nyelvleckék

Kuponkirálynők

Spencer

Különösen veszélyes bűnözők

Finch

A vadnyugat törvényei szerint 

Én vagyok a te embered

8 bites karácsony

Bergman szigete

Az élet Ricardóéknál

Mátrix. Feltámadások

Censor

The Mauritanian