Felemás évtizeden van túl válogatottunk. Persze, ha a 80-as, 90-es évek előtti szerepléseket nézzük, akkor nem lennénk megelégedve ezzel, de ha 90-es és a 2000-es éveket vesszük alapul, akkor elégedettek is lehetünk: Volt egy válogatottunk, aki már-már a svédek szintjén volt az évtized elején és egy gyengébb, de összerakottabb kerettel csoportelsőség az Európa-bajnokságon. Azonban meg lehet érteni a másik végletet is: 2010-es évek olyan negatív eredményeket is hoztak, mint a holland 1-8, az andorrai 0-1, vagy a kazahsztáni 2-3, ami utóbbit az sem igazán menti, hogy csak barátságos mérkőzésről beszélünk. De bizakodóan zártuk az évtizedet?   3. (befejező) rész.

Eufória után

A felébredés

Lassan felkellett ébrednünk az Eb okozta eufóriából, már csak azért is, mert jött egy nagyobb megmérettetés is, nevezetesen a VB-re való kijutás, ami már a kvalifikálható nemzetek száma miatt is nehezebb falatnak tűnt.

A másik ok, pedig csoportellenfeleink: Még 2015 júliusában eldőlt, hogy a jóval gyengébb képességű andorrai, lett valamint feröeri válogatott mellett a sokat erősödött Svájc, illetve az Európa-bajnok Portugáliával kell majd megküzdenünk.

A Storck vezette válogatott szeptember 6-án Feröer ellen kezdte a harcot, de már a visszavonult Juhász és Király nélkül, az eredmény, pedig csalódást keltő lett: 0-0 Tórshavnban. A következő mérkőzés egy hónappal később érkezett, a svájci válogatottal. Ha cinikusak szeretnénk lenni a legnagyobb hibánk az volt, hogy mindig egyenlítettünk, de ez így nem teljesen igaz. A svájci vezetésekre mindig jött egy magyar találat is, de azért, mert hátrányban válogatottunk uralta a meccset és nagy nyomást tudott helyezni ellenfelére, aminek a végeredménye egy pár percen belüli egalizálás lett. Ezt a teljesítmény azonban nem tudtuk átmentetni, amikor egyenlően álltunk, így a győzelem elmaradt – de sajnos a döntetlen is, a vége 2-3.

Ezt követően, azonban az évet két győzelemmel zártuk a sorozatban: három nappal Svájcot követően Rigában a letteket (2-0), egy hónapra rá, pedig itthon Andorrát (4-0) múltuk felül. Ezeken a meccseken (Beleszámítva Svájcot) Szalai és a Pogon Szczecin szélső támadó középpályása Gyurcsó Ádám volt elemében: az előbbi négy, az utóbbi kettő gólt számolt ellenfeleire.

Két nappal később a svédeket vendégeltük meg, hogy elbúcsúztassuk Király Gábort és Juhász Rolandot, a meccs 0-2-vel ért véget és ezzel a 2016-os esztendőnk is.

Storck végnapjai: Csúfos vereségek gólok nélkül

"Auf wiedersehn" Storck elköszönt, de sokat köszönhettünk neki

A 2017-es esztendőnk március 25-én vette kezdetét egy újabb selejtezővel, az ellenfél Portugália volt, az eredmény, pedig 0-3. De talán az jóval fájóbb volt, hogy újabb oszlopos tagot vesztettünk el: Gera Zoltán is befejezte válogatott pályafutását. Ezt követően egy felkészülési mérkőzés következett júniusban, egy hasonló 0-3-al, Oroszország ellen, csak már otthoni környezetben… Ezt követte egy újabb selejtező és egy újabb gól nélküli meccs, egy újabb vereséggel, egy jóval fájdalmasabb ellenféltől: egy 76 ezer főt számoló nemzet legjobbjai, nevezetesen Andorra legyőzött minket.

A szövetségi kapitányra nagy nyomás neheződött, a szurkolók őt találták meg bűnbaknak, de Csányi Sándorral tárgyalva, végül a maradás mellett döntöttek a felek. A nyári szünetet követően Lettországot ismét sikerült megvernünk (3-1), majd itthon Portugáliát megszorongattuk, jól is játszottunk, de a győzelem elmaradt.

Egy hónappal később még két mérkőzése maradt a német szakembernek: egy csúfos 5-2-es vereség Svájc, illetve egy nagyon nehéz 1-0-ás győzelem Feröer ellen. Ezt követő napokban Bernd Storck beadta lemondását és távozott a szövetségi kapitányi posztjáról.

2018-as Világbajnoki-selejtező csoportunk végeredménye 

Repedések az úton, új szövetségi kapitány nyomában

Leekens ahogy jött, úgy ment is: csupán 4 felkészülési mérkőzés erejéig volt kapitány

Novemberben két barátságos mérkőzés várt ránk az ideiglenes szövetségi kapitányunkkal , Storck volt segítőjével Szélesi Zoltánnal. A mérlegünk: 9-én 2-1-es vereség Luxemburgban és 1-0-ás győzelem a Groupama Arénában Costa Rica ellen. Ezzel pedig a 2017-es, az évtizedben talán legrosszabb év is lezárult.

Közben azonban az új, véglegesen kinevezett szövetségi kapitányunk is meglett, vagyis még október 30-án:  A 80-as 90-es években edzőként, illetve szövetségi kapitányként (Club Brugge, belga válogatott) sikereket, de manapság  a  munkahelyét évente váltogató belga, Georges személyében.  A szurkolók már az elejétől fogva kétkedve fogadták ezt a  döntést, amit ő nem is tudott megcáfolni, három vereség itthon (Kazahsztán, 2-3; Skócia 0-1; Ausztrália 1-2) és egy iksz vendégként (Fehéroroszország, 1-1). 2018 június 19-én, pedig el is köszöntek tőle kevesebbel több, mint fél évvel a kinevezése után.

Az ő helyére az országban közkedvelt (főleg a Honvéd szurkolók körében) és a posztra ezelőtt már  is bejelentkező  Marco Rossi-t nevezték ki. Ezzel pedig egy újabb hosszabb még befejezetlen éra veszi kezdetét!

Marco Rossi temperamentuma, és az elveszett fények

Ot van!!! Pátkai-gól a horvátoknak

A 2018-as évet 6 mérkőzéssel zártuk, 6 Nemzetek Ligája mérkőzéssel. Ezzel az új sorozat, pedig pont nekünk a kiscsapatoknak nyújtott segítséget az Európa Bajnokságra való kijutásra. Mindegyik liga (A, B, C, D) csapatai esélyt kaphatnak majd a pótselejtezőben, de ehhez jól s kell természetesen végezni, mert akár az adott Liga-tól is búcsúzhatnak.  Mi a C betűjelű liga 2. csoportjában a finn, a görög és az észt csapattal mérkőzhettünk meg a minél jobb eredményekért.

Sorban az eredményeink: Finnország 1-0 Magyarország; Magyarország 2-1 Görögország; Görögország 1-0 Magyarország; Észtország 3-3 Magyarország; Magyarország 2-0 Észtország (itt az eltiltása miatt segítője Cosimu Inguscio ült a kispadon); Magyarország 2-0 Finnország. Ez, pedig azt jelentette a második helyet csíptük, nagy meglepetésre a finnekkel szemben alul, de a görögökkel szemben felül maradva.

A 2018-19-es Nemzetek Ligája csoportkörünk végeredménye

2019-ben, pedig  jöttek az Eb selejtezők, ami miatt szintén nem sok idő jutott barátságos meccsekre (már csak azért sem, mert csupán egy évünk volt a 8 tétmérkőzésre), szám szerint kettő:  szeptember 5-én Montenegró ellen idegen környezetben (1-2) és az új Puskás Ferenc Stadion megnyitóján november 15-én Uruguay ellen ( szintén 1-2).

A selejtezőcsoportunk márciusban indult útjára, Szlovákia, Wales, Horvátország és Azerbajdzsán részvételével. Az utunk egy idegenbeli 2-0-val kezdődött, de ezt egy Horvátország elleni 2-1 követte, amit egy júniusi 3-1 (Azerbajdzsán) és egy 1-0 (Wales) biztosított abban, hogy teljes  nyugalommal élvezhessük a nyaralásunkat. (Még úgy is, hogy az olasz temperamentumáról híres kapitányunk eltiltása miatt Wales szintén a másodedzőnk, Cosimu Inguscio instrukcióira hallgathattunk „csupán”.)

Szeptemberben, azonban úgy tünt sötét felhők szálltak a válogatottunk felé: vereség a már említette barátságoson és  vereség itthon Szlovákia (1-2) ellen. Októberben egy Horvátország elleni 0-3, majd egy Azerbajdzsán elleni kiszenvedett 1-0 az utoljára első számú otthonunknak számító Groupamában.  November újra vereségekkel lett tarkítva, vereség Uruguay és egy kulcsfontosságú mérkőzésen Wales ellen (0-2), amivel eldőlt, hogy nem juthatunk ki a nyári tornára egyenesen a csoportkörből.

 A 2020-as Európa-bajnokság selejtezőcsoportunknak végeredménye

A felemelkedés, a forma romlás és akiket kaptunk ez idő alatt

Türelem, türelem. A tehetség ott van, de fejben dől el minden, és erre ránk, szurkolókra is szüksége van

A 2016-os Eb-t követően Svájc ellen kitudtuk még mutatni foga fehérünket, de ez a korszak már a folyamatos lecsúszásról szólt: Visszavonult játékosok, tehetséges fiatalok hiánya, a taktikánk elévülése, amit már nem tudtunk úgy kivitelezni sem, és emelett ott volt még a hitünk elvesztése is, amit hiába próbáltunk megtartani, a rossz eredményeket nehéz volt elfelejteni.

Andorra és a második Svájc elleni mérkőzés után változás kellett, ami lassan de megjött. Közben, azonban Kazahsztán és Luxemburg ellen is elszenvedtünk kínos vereségeket. Ez a változtatás nem vált be, de a következő már igen: Marco Rossi. Vele látszólag új hit, erő, szív költözött a csapatba, és a temperamentumát (ezt inkább a hajtásban, a győzni akarásban érzékelhető) is sikerült megörökölnünk. 

A játékban is változás következett be: Inkább a kontrákra rendeződtünk be, a passzokat inkább az ellenfél térfelén próbáltuk adni, és ezeknek az átadásoknak a gyorsasága is "magasabb fokon égett", cél volt, hogy nyomást helyezzünk az ellenfélre. A lényeg a védekezz és támadj filozófiára épült. De volt egy nagy segítsége is kapitányunknak: WIli Orban. A német RB Leipzig középső hátvédje 2018 júliusában a magyar válogatottat választotta. A stabil védelem szinte már egyedül, vele meg is alakult: Bátran állítom, hogy nélküle fele annyira sem jutottunk volna. Erő, tapasztalat, tehetség, képesség, ezekben mindben kiemelkedett a többi védőink közül; mögötte, pedig ott volt klubtársa Gulácsi Péter is, akivel már nem kellett öszecsiszolódnia kommunikáció terén.

A megfelelő utánpótlás mindenesetre csak nem akart megjönni, mindössze egy játékos tudott a válogatott közelébe jutni: Szoboszlai Dominik. Ő már azóta alapemberünk is, egy nagy reménység, októberben tölti a 20. életévét és az osztrák Red Bull Salzburg egyik kezdőjátékosa (az utóbbi időszakban azonban kissé visszaesett a fomája, van olyan, amikor nem kezd, vagy éppen korábban lehozzák), ő lehet a jövő, csak ilyen fiatalon a technikai képességeknél fontosabb a "mentális képesség", pontosabban, hogy tudja ki ő, mire képes, maradjon két lábbal a földön és hogy elsősorban ne magáért játszon. Ezt kell megtanulnia jelenleg. 

Utánpótlással együtt, pedig Orban sérülése, a formahanyatlások és a látszólagos képesség különbségek kiütközése is vezettek ahhoz, hogy 2019 második felére valami megváltozott: A Nemzetek Ligáját nehezen kezdtük 2018-ban, de sikeresen fejeztük be, az Eb-selejtezőkön, pedig bizakodva vártuk a folytatást; ez a folytatás, pedig vereségekkel járt (Szlovákia, Horvátország, Wales) az év végére.

Halvány reményfolt vagy csúfos megbicsaklás?

Az utolsó mérkőzés előtt megvolt az esély a második helyre, de ahhoz győznünk kellett, mi pedig már eleve nem vagyunk olyan pengések, mint az év első felében, sőt még a legjobb és legfontosabb emberünk Wili Orban is kidőlt. A vereség nem is volt meglepő, de az már igen, hogy az mennyire sima volt. Mindenesetre van esély: A Nemzetek Ligája helyezésünk miatt pótselejtezőzhetünk először Bulgária ellen elvileg idegenben (nem tudni még, mert vizsgálódik az UEFA, hogy játékra alkalmas-e a pálya), aztán egy győzelem esetén otthon Románia vagy Izland ellen.

Mindenesetre ezt is inkább pesszimistán várhatjuk: Úgy néz ki nem számíthatunk sem WIli Orbanra, sem Nagy Ádámra.  De, mint tudjuk a remény hal meg utoljára, ha tudunk olyan csapatszellemben focizni mint 2015-16-ban, vagy olyan kitartással küzdeni, mint az év elején, akkor semmi sem lehetetlen.

Végső értékelés

2019 úgy fejeződött be, ahogy az évtizedünk kezdődött: egy kis gödörben. Erwin Koeman eredményeit, Egervári Sándor sikerrel korrigálta, sőt, hála a játékosaink nagyszerű formájának is, felvettük a verseny a nagyobb képességű nemzetekkel szemben. Csak ezt egy nagy bukfenc követte 2013-ban: kiöregedő, gyengébb képességű játékosok és a taktikánk teljes eredménytelensége a nagyok ellen nagy vereségekhez vezettek (Románia 0-3; Hollandia 1-8)

Ezt 2014-ben Pintér Attilának kisebb-nagyobb sikerrel sikerült egyenesbe hoznia, de végül nem ő volt a megfelelő a posztra. Őt követte Dárdai Pál, aki új filozófiát és új hitet hozott/adott a csapatnak és a szurkolóknak egyaránt.  Az elképzeléseit utóda Bernd Storck is követte, és ennek is hála kijutottunk a 2016-os Európa bajnokságra, ahol három meglepetés eredmény (Ausztria 0-2 Magyarország; Izland 1-1 Magyarország; Magyarország 3-3 Portugália) után csoportelsőként a nyolcaddöntőben a belga (0-4) válogatott ellen búcsúztunk.

Ezt követően nem sikerült a formánkat átmenteni a Vb-selejtező sorozatra, de nehéz is lett volna, az utánpótlás hiányzott, két kulcsjátékos elköszönt, a taktika meg már nem tudott hová csiszolódni, sőt fokozatosan romlott, de  talán inkább a hit és szív az ami nem volt ott úgy a pályán, mint ezelőtt. A vége olyan lett, mint Egervári idején, kínos és egyben szomorú is, ha azt nézzük honnan csúsztunk le. Bernd Storck végül el is köszönt, mivel Andorra (0-1) és a Svájc (2-5) elleni mérkőzések után kiderült: Itt változásra van szükség, ez az elképzelés már nem biztos, hogy újra sikereket hozhat

2017-ben egy teljesen új elképzelés meg is lett, jött egy belga kapitány, aki rengeteg nemzetközi rutinnal rendelkezik. Azonban ez a visszájára sült el, így gyors váltásra volt szükség.  2018 júniusába az ex-Honvéd edző Marco Rossi kapta meg a szövetségi kapitányi posztot és, mintha valamit visszakaptunk volna: Az akarást, a hajtást, a szép játékot, a szép gólokat. A Nemzetek Ligája összességében sikeresen be is fejeződött, amit a 2020-as Eb-selejtező követett, ahol először meglepetés csapatként a kijutásra is komoly esélyünk volt, csak ezt a forma visszaesés végül megakadályozta és  így már csak a pótselejtezőben bízhatunk.

Így ért véget a Magyar Válogatott 2010-es évtizede. Sikerekkel és sikertelenségekben is gazdag időszak volt ez, de olyan magasságokat elérni ilyen kerettel, mint a 2015-16-os időszakban értünk el megsüvegelendő teljesítmény, amit soha nem szabad elfelejtenünk, főleg, ha a jövő csapatát szeretnénk építeni. És egy valamit a világnak is bebizonyítottunk: Nem kellenek Ronaldo-k, Messi-k a jó eredményén eléréséért, csak csapategység, hit, szív, fegyelem és koncentráció. 

Újabb évtized elé néz válogatottunk 

2016 és 2019 (december) közötti időszak FIFA-világranglista helyezéseink

 Zárójelben a pontok száma

Egy kis statisztika

Szövetségi kapitányaink az elmúlt évtizedben

Marco Rossi 2018-                  16     7  1    8

*: Csak az elmúlt évtizedes mérlege, mellette zárójelben a teljes, hároméves mérleg

 Jelmagyarázat: M: Mérkőzések száma; G: győzelem; D: döntetlen; V: vereség

Legtöbb válogatott szerepléssel rendelkező labdarúgóink az évtizedben

Dzsudzsák Balázs 84 (2007-)

Szalai Ádám 60 (2009-)

Kádár Tamás 57 (2010-)

Elek Ákos 48 (2010-)

Juhász Roland 45 (2004-2016)

Priskin Tamás 39 (2005-)

Király Gábor 37 (1998-2016)

Németh Krisztián 37 (2010-)

Koman Vladimir 36 (2010-)

Lovrencsics Gergő 36 (2013-)

Nagy Ádám 36 (2015-)

Vanczák Vilmos 35 (2004-2015)

Gera Zoltán 34 (2002-2017)

Varga József 32 (2009-)

Gulácsi Péter 31 (2014-)

Lang Ádám 30 (2014-)

Pintér Ádám 29 (2010-)

Kleinheisler László 29 (2015-)

Guzmics Richárd 27 (2012-)

Nemanja Nikolics 27 (2013-2018)

Fiola Attila 27 (2014-)

Hajnal Tamás 26 (2004-2013)

Korcsmár Zsolt 26 (2011-)

Stieber Zoltán 26 (2011-)

Böde Dániel 25 (2013-)

Laczkó Zsolt 22 (2010-2013)

Korhut Mihály 22 (2014-)

Zárójelben, hogy mikortól-meddig volt válogatott, de a mellette lévő szám csak a játékos évtizedben játszott mérkőzéseit mutatja

A legtöbb gólt szerzett játékosaink az évtizedben

Szalai Ádám 21 gól

Dzsudzsák Balázs 20 gól

Priskin Tamás 10 gól

Rudolf Gergely 9 gól

Gera Zoltán 8 gól

Koman Vladimir 7 gól

Böde Dániel 5 gól

Nemanja Nikolics 5 gól

Vanczák Vilmos 4 gól

Németh Krisztián 4 gól

Szabics Imre 4 gól

Varga Roland 3 gól

Stieber Zoltán 3 gól

Hajnal Tamás 3 gól

Gyurcsó Ádám 3 gól

Willi Orban 3 gól

Guzmics Richárd 2 gól

Kleinheisler László 2 gól

Pátkai Máté 2 gól