Tegnap töltötte 50. életévét korunk egyik legnagyobb hatású és legjobban elismert rendezője, Christopher Nolan. Tudományos sci-fi, lélektani thriller, háborús már-már művészies dráma és képregényfilmek. Számos műfajon belül kipróbálta már magát az angol-amerikai rendező az eddig elkészített 10 filmje során, ami miatt a filmtörténet egyik legjobb rendezője, Stanley Kubrickhoz is szokták hasonlítani - már meg azért is, mert ő is fenn tudja tartani a filmjei magas színvonalát.  Megnéztem, és most rangsorolom is a már elkészült alkotásait, hogy hangolódjunk legújabb filmjéhez, a Tenet-hez, ami reményeink szerint augusztus 26-án már tényleg debütálni fog hazánkban.

(Frissítve: Azóta már 12 filmet késíztett, és természetes annyival idősebb is mint amennyi éves a cikk megjelenése)

12. Követés (1998) 

Izgalmas alapötlet, izgalmas megvalósítás. Ezzel lehetne jellemezni Nolan első nagyjátékfilmjét. A sok tekintetben Mementót előlegező Neo-noir thriller szétszabdalva mutatja be cselekményét, ami egy angol férfiről szól, akinek megszállottsága, hogy kövesse az embereket, azzal az indokkal mentve magát, hogy anyagokat gyűjt készülő regényeihez. Egy tolvajjal való megismerkedése után, azonban az ő életébe is több izgalom költözik. Pazar történetvezetés, nagyszerű atmoszférateremtés, amihez a fekete-fehér ábrázolás csak még több pluszt hoz. A hiba talán ott rejlik, hogy még nem minden jelenet olyan profin megrendezett, mint majd válik később, és a feszültség, illetve a hatás sem éri el a Mementó szintjét, mindenesetre így is egy nagyszerű rendezői debütálást láthattunk 1998-ban.

7/10

11. Álmatlanság (2002) 

A harmadik egészestés filmje a pszichére fekteti a hangsúlyt. Pontosabban egy olyan nyomozó életére, aki egy brutális gyilkosság elkövetőjére nyomozva, és múltjával való harca folytán alvásra is képtelen, ezért rapszódikusan lankad figyelme és bomlik fel elméje, racionális gondolkodása. Az Al Pacino által megformált Will Dormer, az Ellie Burr szerepében a szerethetően és gyermeki naivitással dolgozó Hilary Swank, valamint a gyilkost alakító Robin Williams is nagyszerűen teljesít. Utóbbit meglepő a vígjáték szerepek után egy komolyabb zsánerben is ilyen jól játszani. A feszültségteremtés az Álmatlanságban is nagyszerű és már jobban is kidolgozott, de a nyomozás sajnos többször nem tud annyira érdekes maradni, mint a legnagyobb részében, a végeredmény azonban így is egy izgalmas és feszült 2 órát tartogat.

7,5/10

10. Tenet (2020)

A mester 2020-as munkája egyben talán legbonyolultabb filmes "produkciójának is tűnik első látásra. A Nolan-i "csűrés-csavarás" itt ért a tetőpontjára, az időinverzió beiktatásának segítségével. A fizikusok biztosan jobban átlátnak majd a szitán, a megvalósítás mindenesetre élvezetesre és akciódúsra sikeredett. A két főszereplő ugyan nem fog kultuszstátuszba kerülni a filmvilág berkein belül, és a színészi játék sem kiemelkedő, inkább szolid, a feszültségadagolás, az izgalom és a profin kivitelezett akciók azonban erősítenek a látottakon. Lehet mondani, hogy lassú, nehezen követhető az első fele, de a végére szerencsére rendbe kerülnek a dolgok és ha a kicsi kis alkotóelemek nem is állnak össze egy teljes egésszé, így is egy emlékezetes, bár a többi Nolan-mozihoz összemérve egy mérsékeltebb darabbal bővült a repertoár. 

7,5/10

9. A sötét lovag: Felemelkedés (2012) 

A Sötét lovag-trilógia befejező része. A végeredmény felemásra sikerült. Kaptunk egy főellenfelet Bane személyében, akitől tényleg tudtunk félni és komolyan venni őt, kaptunk még emlékezetes jeleneteket (Stadion jelenet), párharcokat (Az első Bane-Batman harc), a sötét hangulat hatásos megteremtését és profi alakításokat Tom Hardy-tól (Bane), Christian Baletől (Batman) és Michael Cainetől (Alfred). Ezt azonban nagyon sok hiba ellenpontozza. Elkapkodott és súlytalanabb vagy a fordulatok által súlytalan jeleneteket/lezárást, sok logikai hibát (Hogy volt ideje Batmannek eljutni annyi idő alatt onnan-ide, Miért küldik be a város ÖSSZES rendőrét egy olyan helyre, amit könnyen beomlaszthatnak stb.) és gyengébb karaktereket. A végeredmény így azt mondom egy méltó lezárás lett, én nagyon élveztem, és élvezhetik, azok is, akik képesek a hibái mellett elmenni, azonban ennél lehetett volna több is a Sötét lovag felemelkedés.

7,5/10

8. Csillagok között (2014) 

Megint szóba jöhet Stanley Kubrick. A Csillagok között sokat merít az 1968-ban készült 2001 Űrodüsszeiából és rengeteg szegmensében hasonlít is rá (rejtélyes események, legénység kiküldése az űrbe a rejtély megoldására, hasonló események, hasonló beállítások). A végeredmény mégsem hasonló. A 2001 Űrodüsszeia egy megkerülhetetlen művé vált a Sci-fi és a filmtörténelemben az egyedülálló történetével, egyedülálló hangulatával és hatásával, amiről egy külön cikkben kellene tárgyalni. Christopher Nolan alkotása is a mélyebb kérdésekre és a művészi beállításokra, megoldásokra helyezte a hangsúlyt, csak kicsit gyorsabb és befogadhatóbb dinamikával. A történet szerint, kihalóban van a föld, új otthont kell keresni az emberiség számára, erre a feladatra pedig az egyik farmert, Joseph Cooper-t (Matthew McConaughey) kérik fel (több másik társával egyetemben), hogy induljon el az űrbe és haladjanak át az egyik fekete lyukon, hogy megfelelő bolygót találjanak a fontos cél érdekében. A történetbe hatásosan beszívó és Hans Zimmer által megkomponált zene kiemelkedő, ami mellett a látvány is nagyon szép, a mögöttes tartalom azonban mégsem lett kiemelkedő. A kivitelezés szerteágazó. A jelenetek nem képesek olyan erővel hatni, sokszor a magyarázat sem eléggé kielégítő (bár ez ez esetben elég szubjektív), mintha egy egésszé nem sikerül válnia a műnek, mármint tudományosság szempontjából. Olykor jó, amit elmond, olykor megkérdőjelezhető, mindenesetre így is egy hiánypótló darab manapság, amit a mai felhozatalból az "Érkezés"- hez tudnék leginkább hasonlítani.

7,5/10

7. Dunkirk (2017) 

Talán a Dunkirk a legszemélyesebb filmje. A "Dunkirk-i csata" néven elhíresült 1940 május 26. és június 4-e között zajló esemény, ami meghatározó volt a II. világháború kimenetele szempontjából, (A szövetséges erőknek sikerült 330 ezer katonát kimenekíteni Dunkirk partjain a németek szorításából) az angolok számára egy szomorú, de egyben mégis boldog szelete történelmüknek. A rendező ezúttal is a thriller műfaját választotta kiindulópontként és használja az események alakulása során. A könnyebb beleélés érdekében, pedig a kamera is az ő szemszögükből rögzíti a történéseket. A főbb szerepekben 1-2 kivétellel amatőr szereplőket találunk. Fionn Whitehead valamint a a One direction énekese Harry Styles is a főszereplők között tűnik fel. Ez nem is okozott problémát, nagyszerűen adják át a horrort és a félelmet, ami az ellenségtől való rettegéstől és a halálból származik. Hoyte van Hoytema operatőr, pedig nagyban rásegít erre a hatásra. A végeredmény egy izgalmas háborús alkotás, amely inkább a katonák pszichéjét vizsgálja a történések során, feszültséget okozva a nézőknek.

8/10

6. Tökéletes trükk (2006) 

Christian Bale és Hugh Jackman filmje a Tökéletes trükk. A 19 század végén játszódó történetben London és ők, a két feltörekvő varázsló áll a cselekmény középpontjában. A két barát, akik ellenséggé válnak, egymás legyőzésüket tartják a legfontosabbnak, azzal sem törődve, hogy másokat életveszélybe sodornak. De ki tudja a legjobban becsapni a másikat? A válasz: Az, aki minket, a nézőket is! a Sötét lovagot is jellemző sötét hangulat itt is jót tesz a filmnek, de itt a karakterek viszik a hátukon a műsort, Christopher Nolan-nek és társainak csak jól kellett asszisztálni hozzájuk, ami persze ugyanúgy kulcsfontosságú volt. 

8/10

5. Batman: kezdődik! (2005) 

A Sötét lovag-trilógia nyitó darabja stabilabb lábakon áll mint a már említett későbbi utódja. Christopher Nolan egy sötét hangulatú, bűnözéssel teli Gothammel ismertet meg minket, amit Gordon felügyelő (Gary Oldman) próbál rendben tartani. Később hozzá csatlakozik a családját gyermekkorában saját szeme láttára elveszítő Bruce Wayne Batmanként (Christian Bale), akit Henry Ducard, vagyis Rha's al Gul (Liam Neeson) képez ki az Árnyak Ligája tagjaként. A városban később ő is nagy szerepet vállal a korrupcióban és a bűnözésben, ám mellette Cilliam Murphy madárijesztője próbálja bomlasztani a várost. A két főellenfél karakteres és autentikus, csakúgy, mint a három főbb pozitív figura Michael Caine Alfredjével kiegészítve. Sajnos ez azonban nem mondható el Katie Holmes-ról, akit a következő részre le is cserélnek Maggie Gyllenhaal-ra. A végjáték, azonban emlékezetes és csakúgy mint a film ezelőtti szakaszát itt is pozitívan meghatározza a miliő teremtés. Egy olyan Batman-film készült 16 év után, ami méltóvá vált Tim Burton denevéremberéhez.

8,5/10

4. Oppenheimer (2023) 

A direktor eddigi talán legmélyebb darabja ez életművének. Az atombomba feltalálójának fiktív elemeket is tartalmazó életútját meséli el, egyenesen a világot fejetejére állító kataklizmáig. De ez csak az egyik történetszál, párhuzamos fekete-fehér stílusban az ezt követő tárgyalások is megelevenednek a képernyőn. Míg az előbbi Oppenheimer gyermeki naívitását és törtetését mutatja be, annak érdekében, hogy a magasztos jót cselekedje, az utóbbi már egy kiábrándult embert és világot tár elénk. Ennek az embernek a belső vívódását Cilian Murphy magabiztosan és természetesen jeleníti meg, kidomborítva színészi eszköztárát. A szekvenciákból pedig kirajzolódik a Nolanre olyannyira jellemző stílusa, az atombomba főtesztje tanúbizonyág erre. A Dunkirk kimondottan nem az a kommersz film volt, az Oppenheimer sem teljesen mondható annak, már csak a mélyebb mondanivaló (a bűntudat és a felelősségtudat körüljárása) és pár technikai megoldása (pl. a fekete-fehér képekkel a mélyebb rétegek ábrázolása)  miatt sem, mégis a Nolanre jellemző pár elem (látvány, zene) miatt ebben a kategóriába is tehető. 

8,5/10

3. Mementó (2001) 

Nolan második egészestése és egyben első "nagy durranása". Mondhatnánk a Követés kiteljesedett változata, de vannak pontok amiben különböznek. Amiben tényleges előfutára volt az a technikai megvalósítás és persze a cselekményvezetés, az események nem időrendben, hanem az időben előre-hátra ugrálva való megjelenítése. Ez nagyban felbolygatja a szálakat, hiszen főszereplőnk Leonard Shelby (Guy Pearce) amnéziás és mindig elfelejti mit is csinált ez előző nap. Ezt cédulára írva próbálja észben tartani. Csupán egy dologra emlékszik: Valaki megerőszakolta és megölte feleségét. De ki tette? Erre a rejtélyre szeretne rájönni barátai, ismerősei révén. A film egy egészen egyedülálló élményt képes nyújtani. A történetvezetés kíváló, igaz kezdetben lehet nehézkes lesz kibogozni a szálakat, de megéri: egy ponton magunkkal ránt és egyenesen a megdöbbentő végkifejletig nem enged el.

8,5/10

2. A sötét lovag (2008) 

A trilógia középső része szinte tökéletesre sikeredett. Gotham városa itt a legkidolgozottabb és a legsötétebb, a bűnözés itt a legrettegettebb (hatás szempontjából). A jelenetek mind-mind rendben vannak, amik között 1-2 kiemelkedőt is sikerült felfedezni. A színészi játék is nagyon-nagyon erős pont. Itt az új ellenfél az előző részben felvezetett Joker és a polgármester Harvey Dent, vagyis "Kétarc". Mindketten a karakterükből a maximumot hozzák ki, de Heath Ledger, aki még rá tesz egy lapáttal és kiemelkedik. Minden jelenetét uralja, karizmájának hála a film is jobb lett alakítása által. És tudom talán a színész tragikus halála is hozzájárult, hogy ennyire sokan elismerik és pajzsra emelik, de enélkül is egy zseniális színészi teljesítménynek örülhetnénk ma is. Továbbá Christian Bale sem rossz, de nem képes felemelkedni a két gonosz karakterhez, bár ez azért is lehet, mert a film inkább Joker és Batman elmeharcára van kihegyezve, amivel így Joker háttérbe szorítja. De ezzel semmi baj sincs, a film azzel válik ennyire ikonikussá, hogy Joker az előtérbe játssza magát. Hans Zimmer Batman-score-ját még említsük meg: Ha nem is olyan grandiózus, de segít, hogy sötétebbé tegye a hangulatot, és hogy olyan magasra tegye a lécet A sötét lovag.

9/10

1. Eredet (2010) 

Az első helyezett nem is lehet számomra kérdés. Nolan leggrandiózusabb és leglátványosabb alkotása. Egy világban, ahol a kémkedési technikák még nagyobb szintre léptek és más álmaiba is képesek vagyunk belelopózni. Főszereplőnk Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) is egy ilyen fajta munka részese, és feladata, hogy lopjon el ötleteket más emberektől, úgy hogy alvás közben belelopózik a tudatukba. Azonban őt már körözik, de még mielőtt végleg visszavonulna vállal egy megbízást: lopás helyett most ötletet kell elhelyeznie valakinek a fejében. A film látvány szempontjából 10/10, csak úgy, mint Hans Zimmer zenéje és a karakterek közötti kohézió. Az Eredetet vádolták ugyan azzal, hogy Satoshi Kon Paprika című filmjének lopása (amit még nem láttam tehát ítélkezni sem tudok), azonban egyedülálló filmként egyértelműen első osztályú teljesítmény. A jelenetek, a díszletek, a cselekmény felépítése, a feszültségteli akciók, az érzéki és hiteles dráma és persze a már említett látvány, ami után csak kapkodjuk a fejünket mind-mind igazolják, hogy az Eredet jóval több, mint egy "Paprika" klón és az előző évtizedünk egyik megkerülhetetlen alapműve.

9,5/10

Végezetül a rendező egyik rövidfilmjével zárok 1997-ből: