Visky Ábel éppen tavaly készítette el első, egészestés (dokumentum)filmjét miután a rövidekkel befutott a magyar filmes életbe. Csobbanás, Batman visszatér, Játszótársak, Romanian sunrise, négy cím a kilenc közül. A legemlékezetesebbik mégis az eddigi legutolsó, még úgy is, hogy semmi extrém vagy kirívó sincs benne, hanem éppen ellenkezőleg, szerény, természetes és nem akar semmit jobbá vagy rosszabbá satírozni, csak magát az életet és a kisebb, de annál fontosabb értékű emberi reakciókat megmutatni egy kisebb, (de érzelmekben annál tágabb) történeten keresztül.
Két évvel szakításuk után egy fiú és egy lány véletlenül ismét összetalálkozik. Beszélgetésük során megelevenedik a múlt és a jelen, de a hangsúly mégis végig az őszinte és hiteles mozzanatokra helyeződik. Visky Ábel rendező már a Játszótársakban is bizonyította mennyire tehetséges és hogy számára a lényeg a részletekben, az emberi reakciókban rejlik. A Semmi bogár ugyan már egy elmúlt kapcsolatot beszél el és csupán 8 percről beszélünk, mégis az életszerűség kevés honi rövidfilmben érezhető és kézzelfogható ennyire. Arra, hogy mennyire fontosnak is tartja az elsőre kevésbé annak látszó mozzanatokat, rögtön a cím világít rá: A "Semmi bogár" egy szinte jelentéktelen megszólalás amit a fiú mond a lánynak. De végül mégsem tűnik annak mivel sikeresen érzékelteti, minden egyes rezzenés, szó lehet ugyanazon értékű.
Ezt figyeld: Kürti István, sokszor vágás nélküli operatőri munkáját, ami együtt visz minket a szereplőkkel.
Párosuk, Mészáros Blanka és Vecsei H. Miklós alakítása még intimebbé teszi az aprócska történetet, de az sem lenne hazugság, ha azt mondanánk ők töltik meg igazán élettel azt, amit a kamerán keresztül látunk és hallunk. A mosoly mögött rejlő idegesség, feszengés szépen lassan vált nyugalomra, ahogy kezdenek újra kibontakozni a szereplők és kezdik megtalálni a két évvel ezelőtt, úgymond "megszakított" közös hangot. Az őszinte rezdülések és a szavak mögött ott bújik még meg egy volt szerelem újra találkozása is: A bókok, a kedves gesztusok, az ártatlan élcelődések - amik szinte már Richard Linklater mielőtt-trilógiáját tárja elénk - mind erről árulkodnak. A végén pedig nagy valószínűséggel egy esernyő, valamint saját emlékeinkkel búcsúzunk kettejüktől. De az is lehet, hogy mérgelődünk, hogy ilyen hamar elköszöntek tőlünk....
Ezt figyeld: A szereplők közötti hiteles és teljesen életszagú kommunikációt, valamint annak nehézségeit.
Érékelés: 8/10
Egyébként a kisfilm itt megtekinthető:
