Kevés olyan kínai származású filmrendező van, aki szakmajában annyit tett volna hazájáért, és filmjeiben oly erőteljesebben felszólalt volna a rendszer hibái ellen, mint Zhang Yimou. Csakúgy mint drámáira, látványfilmjeire is jellemző ez a megközelítés. A kevés kivételhez tartozik az egyetlen angol nyelvű filmje A nagy fal, ami miatt még a White-washing vádjával is meg kellett küzdenie.

Zhang Yimou 80-as évek végén induló rendezői karrierje első szakaszát a múltba ültetett egyéni (női) sorsok érzékeny ábrázolása és az otthoni (Kína) politikai helyzetre adott társadalomkritikus szemlélet jellemezte. Például a vörös lámpásokban (1991) is, amely nem csak korai remekműve, hanem karrierje legkiforrottabb és legrétegzettebb alkotása is egyben. Nemcsak társadalmi érzékenysége nyilvánvaló, hanem a látvánnyal és a kamerával való összjáték is olyan fojtott hangulatot varázsol, aminek hatására lehetetlen nem közel érezni magunkhoz a cselekményt és Gong Li kiszolgáltatott karakterét.

Majd a 2000-es években induló Wuxia (harcművész hős kalandjai a harcművészettel a középpontban, fantasy elemekkel) filmjeivel, még ha valamilyen szinten reflektált is a jelen Kínai viszonyokra (A női egyenlőtlenség a munkásszférában) a látásmódja megváltozott. A Hős-sel (2002) és a Repülő tőrök klánjával (2004) elindult a szórakoztatóbb jellegű látványmozik irányába. De ez egyáltalán nem volt rossz döntés! Sőt, velük manapság arra tapint rá milyennek is kellene lennie egy Marvel filmnek, vagy egy szimpla minőségi, tartalmas popcorn mozinak. Mindkét filmje akciódús, gyönyörűen fényképezett már-már nyilvánvalóan fantasy-ként működő wuxia-balett. De ennél még több: Gyönyörű világba bújtatott fájdalmas és szép történetek, szerelmi sorsdrámákkal, amik mindig pont a lezárással érik el igazi erejüket.

A wuxia filmek kommerciális nemzetközi sikereit és összesen három Idegen nyelvű Oscar-díj jelölést (Ju Dou; A vörös lámpások; Hős), na meg temérdek fontos nemzetközi díjat követően hollywood-i hírességek is kezdtek bekopogni az ajtaján. 2011-ben Christian Bale-el a főszerepben készült el a The Flower’s of War (magyar cím nélküli) című történelmi drámája. majd 5 évvel később - és egy Gong Li-vel készült közreműködést követően - elérkezett az első és eddig egyetlen igazi amerikai-kínai koprodukció karrierjében - amit természetesen szintén otthon hozott tető alá.

KRITIKA

A nagy fal, noha sok tekintetben is grandiózus vállalás volt - például akkoriban ez volt a legdrágább produkció, amit Kínában forgattak (150 millió dollár) - azért nem teljesen reménytelen. A Matt Damon (Good Will Hunting, Bourne-filmek), Pedro Pascal (Trónok harca sorozat), Willem Defoe (A szakasz, Pókember) színésztriót az amerikai Tony Gilroy egészítette ki, aki a forgatókönyv elkészítésért felelt két társával egyetemben. De sok más területen is találkozhattunk hollywood-i nevekkel a stáblistát végig görgetve. Nem beszélve arról, hogy A nagy fal egyben az első angol nyelvű film is Zhang Yimou filmográfiájában. A legeslegvégén a költségek ugyan részben vissza is jöttek, 334,9 millió dollárt jövedelmezett világszerte, azonban méretes bukásként könyvelhette el, hogy Kanadában és az Egyesült Államokban összeadva is csupán 45,5 millióig jutott.

A cselekménye nem olyan bonyolult. Az ókorban két nyugati zsoldos (Garin és Tovar) Kína területére utazik a híres lőpor felderítése érdekében, helyette viszont fogságba esnek egy hosszú falerődítményben és belecsöppennek egy 60 évente visszatérő háború közepébe. Az itteni nép és céljaik megismerésével saját küldetésük is folyamatosan átértékelődik és bonyodalmakat indukál. Például Lin Mei (Jing Tian alakításában) és Ballard (Willem Defoe) megismerése. Előbbi Garin-t gondolkodásra és megértésre sarkallja, míg az utóbbi Tovar-t győzi meg küldetése végrehajtásáról.

A látvány terén figyelemreméltó, ami elénk tárul, a kínai katonák megjelenítése is nem teljesen plasztikus, az ország kultúráját is figyelembe veszi Zhang. De ami elmúlt pár filmjében még nem volt nyilvánvaló itt nyilvánvaló: Egy fantasy, pontosabban egy, sokszor a valóságot meghazudtoló, harcművészeti filmjeit idéző, szörnyekkel a középpontba helyezett legenda feldolgozása pereg a szemünk előtt. Amely legendához úgy nyúl, hogy az teljes mértékben a közönséget szórakoztassa, és amelyet még tanulsággal is próbál kiegészíteni. A kérdés csak az mennyire is sikerült ez az elképzelés?

Kezdjük a játékidővel. A 103 perc elég is lehetne, azonban mégis úgy érzi az ember, hogy ebből 3 órás verziót szívesebben megnézne. Az első fél órában még nincsennek problémák. Igaz Jing Tian külső megjelenése elsőre az átlagnál is tisztább és kissé meseszerűbb mégis a látványos akciókkal telepakolt sztori könnyedén meg tudja fogni a nézőt. A probléma valahol ott kezdődik, hogy időközben mintha hiányoznának jelenetek, ami által a motivációk sem lesznek teljesen világosak, de a karakterépítés szempontjából is elengedhetetlenek lettek volna.

És ettől kezdve a kezdeti varázsát is fokozatosan veszti el a film. A lőporon melléksztori is súlytalanná válik, Jing Tian és Garin kapcsolata pedig a hiányzó jelenetek miatt kevésbé átélhetővé. A kettőjük között átérezhető vonzódásból pedig kilehetett volna hozni egy emlékezetes lezárást, viszont a már említett 2000-es évekbeli Wuxia filmjeivel ellentétben itt a látvány oltárán feláldozza az érzelmesebb pontokat. Végül sajnos a tanulság sem képes átütőerejű lenni pedig még egyszer kihangsúlyozandó, ebben a történetben több volt.

Félreértés ne essék A nagy fal nem rossz film, csak csalódás. Legalábbis számomra biztosan. Zhang Yimou olyan karaktereket képes teremteni, akiket nehéz nem szeretni, vagy legalábbis az életüket nem megértéssel fogadni, viszont itt ehhez körülbelül 3 óra lett volna szükség. A világ, a karakterek, a konfliktusok szolgáltak elég potenciállal egy epikus és szép történethez, ebből így azonban a gyönyörű látványt, a zenét, a jelmezeket és az akciójeleneteket lehet érdemlegesen dicsérni. Hiába szippant be könnyedén és szeretteti meg világát, ennél többre lehetett volna képes!

Értékelés: 6/10

Ezt követően a direktor visszakanyarodott arra az útra, ami korábban a sikereket hozta el neki. Két évvel később az Árnyékkal emlékeztetett a 2000-es évek kezdeteire, majd újabb két évre rá a One Second című drámája a 90-es évekre. Idén a Sharp Shooter című háborús akciófilmjével bizonyíthat. De mikor hallhat róla újra a nemzetközi nagyközönség is?

Zhang Yimou a kínai negyedik nemzedék és az ötödik generáció vezéralakja, történetei kiszolgáltatott női sorsokat mutattak/mutatnak be az elnyomó férfi társadalomban, amik hazája múltját csakúgy jellemezték, mint jelenét. Politikai parabolái örökérvényűek, de hatása miatt igazán felejthetetlenek. A vörös lámpások, Ju Dou, Élni máig megérintik az embert. Későbbi, az Ang Lee, Tigris és sárkány című filmje után ismét divatba jött Wuxia szerzeményeivel szép és fájdalmas történeteit a nagy közönség számára is könnyedebben fogyaszthatóvá tette. Mégis, ezek voltak annyira tartalmasak és szívmelengetőek, hogy színvonalában felért az elődökhöz és kultuszfilm kategóriába magasztalta őket a nagyközönség. A nagy falban ebből kevés maradt meg, ezért is lett félsiker.

 Zhang Yimou filmrendező