Mostantól az 1970-es évek előtti filmes bemutatóimat "Egy régi klasszikus" címen fogom kezdeni. Az első ilyen film, ami ebbe már beletartozik a Harper Lee világhírű regényéből készült több Oscar díjjal kitüntetett alkotás, a "Ne bántsátok a feketerigót". 

A munkássága során összesen két könyvet írt Harper Lee. 1960-ban adta ki a "Ne Bántsátok a feketerigót" és 2015-ben a folytatását a "Menj, állíts őrt" című regényt. Az író nem is gondolta, hogy története világhírre fog szert tenni, pedig így lett, az önéletrajzi ihletésű (Scout-ot róla magáról mintázta) műért 1961-ben Pulitzer-díjat kapott és bestseller lett. Ezután belekezdett két új regénybe, de nem tudta őket befejezni. 2016. február 19.-én 89 évesen halt meg szülővárosában Alabama-ban.

A "Ne bántsátok a feketerigót" filmváltozata 1962-ben készült el Robert Mulligan rendezésében. A szerepekben többek között Gregory Peck (Atticus Finch) -  aki az író közeli barátja lett ezután -  Mary Badham (Jean Louise "Scout" Finch), Phillip Alford (Jeremy "Jem" Finch) és  Brock Peters (Tom Robinson) is láthatjuk. A történet egy amerikai kisvárosban Maycombben  valamikor a nagy gazdasági világválság után játszódik (erre utalnak is, de konkrétan az évszámot nem említik). Itt él egyedül Atticus Finch két gyermekével. Foglalkozása ügyvéd és azt a feladatot kapja, hogy megvédjen egy fekete bőrű férfit a bíróságon (Tom Robinson), akit azzal vádolnak, hogy megvert és megerőszakolt egy lányt. Közben a gyerekei Scout és Jem, (valamint nyaranta Dill is hozzájuk csatlakozik) úgy élnek, ahogy a gyerekek szoktak: keresik a kalandot. Kíváncsian fürkészik, hogy mi lehet a "Boo Radley" házban, ahol elvileg egy örült és agresszív apja él, aki terrorban tartja őt. Közben többször is megszegik apjuk kérését, és titokban követik őt a bíróságra, a börtön elé, illetve elmennek a Radley házhoz is.)

A film  abban a korban játszódik, amikor a fekete bőrűeket keményen elnyomták, bármit csináltak nem lehetett igazuk, még ha az is volt, mert vagy nem tekintették őket egyenrangúnak, vagy az igazság tudatában is féltek az emberek melléjük állni, ezért a főszereplőnknek is az ügy elvállalása után a gyerekei kerülnek össztűz alá: suliban piszkálják őket, hogy egy "niggert" véd, illetve ő maga, Finch is kapja a kritikákat, legfőképpen az áldozat apjától. 

Ide figyelj Scout. Ha megtanulsz egyetlen kis trükköt, jobban ki fogsz jönni mindenfajta emberrel. Addig nem értesz meg igazán valakit, amíg meg nem próbálod a dolgokat az ő szemszögéből nézni. Amíg be nem mászol a bőrébe és nem sétálsz benne egy kicsit. -   Atticus Finch

A legfontosabb, amit elér a film, hogy nevel minket, egy olyan ember példáján keresztül, akire mindenkinek törekenie kéne, hogy ilyen legyen. Nagyon fontos emberi tulajdonságokat mutat be: Kiállni az igazság mellett még ha szinte mindenki ellened is van. Olyan embernek megköszönni valamit, akit az emberek beskatulyáztak egy nagyon negatív színbe. Más embereket egyenlőnek nézni, bármilyen is illetve bármivel is foglalkozik stb. Ez a gyerekekről is szól. Ők is megtapasztalnak korukhoz képest rengeteg olyan dolgot, amit nem kéne, vagy éppen idősebb korban szokás, de ez egyszer úgy is elkerülhetetlené válna.  A film végére az ő viselkedésükön is gyökeres változás következik be, érettebbé válnak.

A színészek kiválóak, Gregory Peck-ről talán elmondhatjuk, hogy a legjobb alakítását nyújtja karrierje során, a tárgyalótermi jelenetében fantasztikus, A Gyerek színészek is nagyon jók, bár a Dill-t játszó színész annyira nem tetszett nekem. Mellettük Robert Duvall is feltűnik egy szerepben. 

Az olyan lenne mint egy feketerigót lelőni, nem? - Jean Louise "Scout" Finch

A film 3 Ocsar-t zsebelt be: Legjobb főszereplő (Gregory Peck), legjobb díszlet fekete-fehér filmben, illetve a legjobb adaptált forgatókönyv. A legjobb film díját nem sikerült elvinnie, mert egy másik nagyszerű alkotás David Lean "Arábiai Lawrence" című  filmje nyerte meg.

Értékelés: Egy olyan alkotásról van szó, aminek lassúsága ugyan biztos fogja azokat zavarni, akik nem láttak még régebbi filmet (de ezekre a filmekre ez szinte kivétel nélkül jellemző), azonban egy alapműről van szó, amit mindenkinek ajánlom megtekintésre, hiszen sokat lehet belőle tanulni a másik elfogadásáról, a becsületességről, illetve, bemutat egy másik réteget, akik kevésbé empatikusak, nem tekintik embernek az olyan személyt, akinek pl. eltérő a bőrszíne, vagy éppenséggel csak a véleményük más. 8,5/10