Mivel tart még a VB egy olyan filmet választottam, ami a focival kapcsolatos, igaz csak kívülről, belülről egyáltalán nem. Az erkölcsi dilemmák állnak a középpontban. Olyanok mint, hogy Ki álljunk bátran a jó mellett, de ezzel másoknak és magunknak okozzunk rosszat? Vagy éppen inkább hunyászkodjunk meg a elnyomó hatalom előtt és ezzel túléljük, csak éppen kockáztatjuk azt, hogy belülről őrlődünk? Nézzük Fábri Zoltán 1961-ben készült filmjét, a Két félidő a pokolban-t.
A film 1944 tavaszán egy ukrajnai munkástáborban játszódik, amikor is a feljebb járók utasítást adnak, hogy szervezzenek focicsapatot az ottani munkásokból és játszanak egy mérkőzést egy német csapat ellen a Führer születésnapján Erre a feladatra az egykori híres és elismert focistát Ónódi II - t (Sinkovits Imre), becenevén "Dió"-t kérik fel. Ő elfogadja a felkérést és rögtön belekezd a csapat kialakításába, amihez elegendő táplálékot és a munkától is megvonást kapnak arra az időre. Csak éppen a nagy kérdés: Tényleg olyanokat válasszon, akik valóban tudnak focizni? Komolyan vegye a focit vagy azokat is beválassza, akiknek valóban szüksége van az ételre és a pihenésre?
A rendezőről
Fábri Zoltán (eredeti nevén Furtkovits Zoltán, született: 1917. október 15., elhunyt: 1994. augusztus 23.) túl volt legnagyobb sikerén a Körhintán, amit az 1956-os cannes-i filmfesztiválon a legjobb alkotásra, azaz Arany Palmára jelöltek. Utána még 4 filmet készített: A "Hannibál tanár úr"-at (1956), a "Bolond április"-t (1957), az "Édes Anna"-t és 1959-ben a Dúvad című filmjét. Ezek közül kettő ismét Cannes-ban lett jelölve (Édes Anna, Dúvad) egy, pedig Karlovy Vary-ban Kristály Glóbusz-ra (Hannibál tanár úr). 1961-re, pedig elkészítette a Két félidő a pokolban című filmjét. Fábri filmes rendezései mellett színházi rendezéseket is vállalt, illetve díszlettervezőként is tudta tehetségét kamatoztatni. A film előtt kétszeres Kossuth díjjal (1953, 1955) lett kitüntetve, ezt még 1970-ben fogja kiegészíttetni még eggyel.
Filmjeinek "felfogása"
A filmjeit mindig áthatják a lélektani dilemmák. Őrlődés döntések között, vagy szorongás a múltban mások ellen elkövetett sérelmek miatt. Van a kisember, akit új felfedezése miatt a politika mocsarába löknek és csak egyedül tud érvényesülni (Hannibál tanár úr), illetve van olyan is, akit a múltja üldöz és úgy gondolja rátaláltak azok, akik ellen bűnt követett el és ez miatt pánikba kerül és bűntudata gyötri. (Utószezon, 1966). A leghíresebb, és egyben legelgondolkoztatóbb filmje a Sánta Ferenc regényéből készült Ötödik Pecsét című alkotás, ami 1976-ban látta meg a napvilágot. Ez a rendező legkidolgozottabb és legintelligensebb műve. Kiemelkedőbb alkotásai közé tartozik még a Húsz óra (1964), Utószezon (1966), Pál utcai fiúk (1968), Isten hozta őrnagy úr (1969), 141 perc a befejezetlen mondatból (1975), Magyarok (1977) és a Fábián Bálint találkozása istennel (1981).
Fábri ismét a lelket "elemzi", az igaz történet alapján készült filmje az erkölcsi dilemmákról, választásokról szól. Például, hogy tényleg fontosabb a futball, mint a többi társam, még ilyen helyzetben is? A katonák valóban, csak egy "rongyért" harcolnának, mint ahogy Sinkovits Imre karaktere nevezi a nemzeti zászlónkat. A legerősebb része egyértelműen az utolsó körülbelül 40 perc. A feszültség nagyon érezhető. A háttérben szóló hangszerek játéka, a párbeszédek, valamint, hogy nem sietnek vele, hogy a lényegre térjenek zseniálisan megteremti bennünk az izgalom érzését és hogy feszültség legyen bennünk a hőseink jövőjével kapcsolatban. A tisztek, pedig akik őrzik a munkatáborban raboskodókat, ők is emberek, de mást nem tehetnek, hiszen parancsot teljesítenek, ha nem teszik meg, őket lövik le. A háború kérdéseiről is szól. Mi értelme a másikat felesleges lelövöldözni, és milyen könnyen kitudják azokat használni előnyüket, az elnyomók az elnyomottakkal szemben, csak azért például mert más származású.
A színészek nagyszerűek. Sinkovits Imre "Dió" szerepében kiemelkedő. Lezser, komoly és kicsit nagyképű is, de alkalma adódik majd, hogy megmutassa milyen ember is ő valójában. Garas Dezső, mint "Steiner", Molnár Tibor, mint "Rácz", vagy Farkas Antal, mint "Csorba tizedes" is emlékezetesek. Egyedül, aki kicsit zavaró volt, az a "Pogány"-t életre keltő Márkus Tibor.
Érdekesség
A filmnek készült az Egyesült Államokban egy feldolgozása is 1981-ben "Menekülés a győzelembe" címen Sylvester Stallone-val a főszerepben, John Huston rendezésében.
A két félidő a pokolban egy fontos mű - bár ezt Fábri Zoltán szinte összes filmjére elmondhatnám. Az alakítások kitűnőek, ma már csak nagyon ritkán látunk ilyet magyar filmben. Abban a korban készült, amikor a hazai film versenyképes volt és nemzetközileg is nagyon elismert - igaz ma már újra beindulni látszik, reméljük mint ahogy Petőfi is írta, "Méltó lesz régi jó híréhez".
Értékelés: A megtekintése erősen ajánlottnak tartom. A párbeszédek az elejétől a végéig igényesen vannak megírva és kivitelezve, így könnyen leköthetik az embert. Az utolsó 40 perc elképesztően feszült, a végső lezárás, pedig letaglóz. Kevés ennél szomorúbb lezárást láttunk eddig magyar filmben. 8,5/10
