Tarantino 9. filmje nem olyan mint a mester többi műve. Az idő haladtával ő is érettebb lett, ez az alkotása inkább egy elégia, egy nagyon szép és szomorú elégia a 60-as évekbeli Hollywoodjához -  a vér azonban innen sem hiányozhat.

1969, Hollywood, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) színészi karrierje mélypontra kerül, szembesülnie kell vele, hogy már nem kell a rendezőknek a főszerepekre, csak a gonosz karakterekre, amivel majd azonosítani fogják őt a rajongók is idővel. Barátja és egyben kaszkadőre, Cliff Booth, pedig mindig mellette áll, akit azonban otthon, a lakókocsijában, csak a kutyája fogadja. Rick Dalton szomszádjában, pedig ott van még Roman Polanski (Rafal Zawierucha) és kedvese, Sharon Tate (Margot Robbie) is.

A hangulat adja a Volt egyszer egy... egyik legfontosabb elemét. A 60-as évekbeli Hollywood elevenedik meg előttünk, aprólékosan és élet nagyságában. Ez volt az a korszak, ami átmenetet képzett az új és a régi Hollywood-i korszak között, az utóbbi lezárást, pedig a film alapjául vett történés zárta le, nevezetesen Sharon Tate brutális meggyilkolása.

A filmben látunk nagyon sok vicces, vagy éppen brutális jelenetet is, de mögötte a lehangoltság, a melankólia lapul. Tarantino kicsit másabb, érettebb és komolyabb művet tett le az asztalra Kevesebb akciót és kevesebb dumát is kapunk, de a helyébe az operatőri munkán van a fókusz: Robert Richardson, aki Tarantino állandó operatóre a Kill Bill óta (az egyetlen kivétel a 2007-es Halálbiztos) nagyon jó munkát végzett, már az ő képei képesek beszívni a nézőt a filmbe és az akkori  korba.. A részletekbe is nagy erőt fektettek: a filmezés folyamata, a karakterekre utaló tárgyak megjelenése, az akkori kor stílusa és a már említett hangulata nagyon részletesen vannak kidolgozva.

A két főszereplő a páros, de a cselekmény 3. főszereplőjeként Sharon Tate is ott van, aki náluk kevesebb játékidőt kap és a szövegkönyve sem éppen vaskos, de egy fontos szereplője a történetnek, még ha szerintem is lehetett volna kicsit jobban kidolgozni. Ő az inverze a két férfinek, ő élvezi az életet, nevetéssel és szórakozással tölti idejét, ő karrierje csúcsán van. Ellentétben velük, akik megtörtek és nem jött be nekik semmi vagy éppen nem is szerettek volna feljebb lépni, mint Cliff. Végül ott van még Charlie Manson (Damon Herriman) és a valószínüsíthető szektája is, amit ugyan nyíltan nem mondanak ki.

A színészi játékot még nem említettem. Dicaprio és Brad Pitt remekelnek, Pitt szórakoztató és laza, Dicaprio magába zárkózóbb, de nála inkább a belső viszályain van a hangsúly, amit nagy erővel és hitelességel jelenít meg, azonban ő is főszereplője pár emlékezetesen szórakoztató jelenetnek. 

Összegzés

A Volt egyszer egy Hollywood egy szokatlan film a rendezőtől, meg van benne ugyan a humor és az erőszak is, de az akció kevesebb és inkább a melankólia hatja át a történéseket. Úgy tűnik Tarantino is éretebb lett. De ez nem baj, a rajongók is biztosan szeretni fogják az új filmjét, mert van miért: nagyszerű hangulat, jó színészek, vicces jelenetek és maga a 60-as évekbeli Hollywood hangulat. 

8,5/10

 Kiknek nem ajánlom: Akik nem bírják a túlzott vért és erőszakot