Két hét késéssel, de én is végre megtekintettem Todd Phillips, az elején még annyit dicsért - és Velencében győzedelmeskedő -  majd később körülbelül ugyanennyira becsmérelt alkotását.  A film egyedülálló és mély képregényfilm lett, azonban érthető a hirtelen jött sok rossz kritika, és az is, ha véletlenül nem lenne ott az Oscar-gálán.

Todd Phillips a vígjátékokkal tette le a névjegyét Hollywoodban: A 2000-es években - a dokumentum rövidfilmjei után - elkészíti a Cool-túra, a Sulihuligánok, a Sarsky és Hutch és a Balek-suli-t, hogy 2009-ben a Másnaposakkal berobbanjon, az egy évvel később készített terhes tásasággal, pedig tovább növelje népszerűségét. Ezeket még két Másnaposok-film követte, majd a Haverok fegyverben, hogy három évvel később - a nevetést ugyan megint központba állítva -  egy teljesen más műfajban is kipróbálja magát.

A Joker nagyon jól kezdett: Velencében a legjobb film díját elnyerte, ami szinte mindig "belépőt" jelent az Oscar-gálára, a  kritikusok is elvoltak tőle ragadtatva. Majd valami megváltozott... A kritikák kezdtek egyre negatívabbak lenni, sokan rossz filmnek tituálták, Joaquin Phoenix alakítását, pedig becsmérelték. De mi lehetett e-mögött a pálfordulás mögött? Ha megnézitek a filmet és tisztában vagytok egypár részlettel, rá fogtok jönni...

2012 július 20.-án az Egyesült Államokban lévő Aurora városában a Sötét lovag felemelkedés (Egy Batman film) egyik vetítésén egy gázalarcot- és golyóállómellényt viselő férfi a film elkezdése után fél órával - miután a vészkijárathoz rohant - egy könnygáz gránatot dobott a nézőtérre és tüzet nyitott az ott ülőkre. A lövöldözésben 12 ember vesztette életét, továbbá 70-en, pedig megsérültek. Így érthető, hogy elszeretnék kerülni, hogy valaha ilyen mégegszer megtörténjen ilyen. Márpedig egy olyan film, mint amilyen a Joker lett, csak felerősítheti bennünk az erőszakot. A kritikusok, pedig nem szeretnék, hogy a dicséretük hatására a rá ellátogató nézők között ott legyen még egy olyan személy, mint 2012-ben volt.

Rátérve már a filmre, A Joker teljesen más lett, mint a legtöbb képregényfilm. Amikor beülünk rá ne egy tipikus képregényfilmet várjunk, mert akkor könnyen csalódhatunk. Ez egy mély dráma, ami teljesen együtérez karakterével és nagyon lassú lefolyású a Marvel- illetve a többi DC filmhez képest. Idő kell a kibontakozáshoz és a csúcsponthoz. Itt egy karakterrajzot látunk, hogyan is lett Batman legősibb ellensége az a közveszélyes és megtébolyult gyilkos, akit a képregényekben, a rajzfilmekben, illetve a filmekben is láthattunk.

A legfontosabb szerepet a filmben a társadalom tölti be, pontosabban a jómódú és a szegény sorban lévő réteg harca. Gotham városában az elnyomó gazdagok, akik nem segítenek a szegényeken, teljesen semlegesek lettek az emberekkel szemben és nem törődnek velük, de ezzel nem csak ők vannak így: szinte mindenkire rátelepszik ez az apátia. Arthur Fleck is ennek a társadalomnak lett az áldozata. Az anyját egyedül nevelő férfi élete teljes kudarc, arról álmodik, hogy megnevetesse az embereket, bohóc állásából kirúgják, a pszichológusához nem járhat mivel a vállalat megszűnik, mert az állam nem támogatja őket, a betegsége miatt (bármikor és irányíthatatlanul rá jöhet a nevetés), pedig többször zűrbe keveredik. Egy idő után, pedig már ő sem tudja kezelni cselekedeteit és fokozatosan csúszik ki a lába alól a talaj.

Joaquin Phoneix játéka kitűnő. A szinész a forgatás elején- és közben sokat idegeskedett, hogy nem lesz méltó a szerephez, azonban egyértelműen felnőtt Jack Nicholson és Heath Ledger-hez. Elképesztő, milyen mélységet tudott kölcsönözni karakterének. Mellette igazából nem is nagyon találunk színészeket, akik fontos és hosszú ideig a vásznon lennének. Az anya, a szomszédban lévő nő (Zazie Beetz alakításában) vagy éppen Robert De Niro karaktere fontosabb eleme még a történéseknek.

A film nézése során két alkotás juthat eszünkbe: Martin Scorsese Taxisofőrje, és szintén az általa rendezett, A komédia királya (mindkettőben Robert De Niro a főszereplő). A Taxisofőrhöz története (a társadalomtól teljesen kikészülő főszereplő), illetve ritmusa, A komédia királyához, pedig a főszereplőnk köti, aki midenáron komikus szeretne lenni, de ez nem nagyon sikerül neki. Egy tévéműsor is főszerepet kap: A Murray Franklin (Robert De Niro) által vezetett, az embereket megalázó Hajdú Péter show-khoz hasonlító (de annál jóval minőségibb) Murray Franklin show keretében. A cselekményük is körülbelül egy időben játszódik. A két Scorsese-klasszikus a 70-es évek közepén- illetve a 80-as évek legelején, míg  a Joker 1981-ben.

Végezetül beszéljünk arról, hogy miért is lehet káros a Joker. Ugyan Arthur Fleck személyében egy szétcsúszott emberről beszélünk, akinek elme állapotáról legfőképpen a társadalom működése tehet, azonban a film az erőszakot teljesen természetesen ábrázolja és azt érzékeltetheti, hogy egyes emberek ezt érdemlik, egy átlag mozi néző, pedig máshogy reagálhat a benne történtekre. Ezt figyelembe véve és a 7 évvel ezelőtti történések tükrében megértem, hogy próbálják az embereket meggyőzni, hogy ne menjenek el rá. De aki körülbelül tudja, hogy mit fog látni és elmegy rá, akkor az év egyik legjobb filmjével lesz gazdagabb amit jogosan tartanak az egyik legjobb képregényfilmnek.

Összegzés

A Joker egy olyan alkotás lett, ami nem fog szórakoztatni és erősen javaslom, hogy nézzünk utána mielőtt megtekintjük, viszont így is hatalmas élményt tud nyújtani, a képregényektől idegen mélységével, a letaglózó befejezésével és Joaquin Phoenix zseniális színészi alakításával. Az Oscar-gálán ott kellene lennie neki, és a legjobb filmre is esélye kellene, hogy legyen, azonban, ha mégis háttérbe szorítják, az is érthető. Nem fogok megsértődni érte.

8,5/10

Kiknek ajánlom

- Joker rajongóknak

- Akik szeretik a mélyebb filmeket és egy tartalmas alkotást szeretnének látni

- Akik unják már, hogy a képregényfilmek mindig csak az akcióról szólnak

Kiknek nem ajánlom

- Akik nem bírják az erőszakot

- Akik olyan filmre várnak, mint amilyen a legtöbb képregényfilm.

- Akik egy szórakoztató 2 órát szeretnének látni