KRITIKA: Távol a mennyországtól (2002)

Előítéleteinkbe zárva

2020. március 17. - Tamastur

A Koronavírus a filmiparra is átkot szór és veszélyezteti mások, illetve a teljes filmipar "egészségét" is. A forgalmazás például mondhatni teljesen leállt: Sajnos bezártak a mozik, a bemutatók is tolódnak, heteket, hónapokat, olykor egy egész évet (Halálos Iramban 9.). Szerencsére, azonban készült a múltban rengeteg olyan alkotás, amit érdemes visszanézni, ilyen Todd Haynes 2002-ben készült Távol a mennyországtól című alkotása is, ami érzelmeink puhítására nagyszerű "fegyver".

Todd Haynes karrierje során számos rövidfilmet jegyzett, de a sorozat készítésbe is kipróbálta magát, csakúgy, mint a dokumentumfilmek terén, ahol következő alkotása (The Velvet underground) épp idén jön ki. (hacsak nem tolódik a megjelenés). A legmagabiztosabban, azonban a játékfilmek terén mozog, már 8 alkotást számol pályafutása, legutóbbi filmje, pedig nem is olyan régen, február legvégén (Sötét vÍzeken) debütált hazánkban.

Filmjeiben több különálló történetet elmesélt már, de ezeket mégis van, ami összetartja. Méghozzá az egyedülálló érzelmes stílus, ahogy elmeséli ezeket, ami mögött gyakran megbújik társadalomkritika is. Legyen ez leszbikus történet (Carol), bírósági dráma (Sötét vÍzeken) vagy éppen életrajzi alkotás (I’m not there – Bob Dylan életeti) A két elem, legfőképpen pedig az első felismerhetővé teszi, hogy ki is rendezte pontosan ezeket a filmeket.

Mai kritikám alanya is egy „Todd Haynes”-film, ahol két, karrierje során gyakran megjelenő téma jelenik meg: egyik a párkapcsolat, a másik pedig az azonos nemek közti szerelem, de ezt inkább most fogalmazzuk meg tágabb értelemben: Az olyan kapcsolatok, amiket az adott kor társadalma elítél, a "tiltott" szerelmek. A megfogalmazás azért volt fontos, hiszen egy másik kapcsolat az ami kiemelkedik a filmből: A két különböző etnikumba tartozó személyek vonzalma.

A történetről: A film 1957-ben kezdődik, a főszereplő A Whitaker-házaspár, Cathy (Julianne Moore) és Frank (Dennis Quaid), akik két gyermekükkel szemmel láthatóan a minta-házaspárt testesítik meg. A folyton mosolygó, kedves és figyelmes, elfogadó nő, valamint az udvarias, keményen dolgozó férfi (akik nem mellesleg egy, a fekete társadalom jogainak megerősítését célzó mozgalmat is támogatnak) élete mögött, azonban vannak elfojtott érzések, vágyak. A kapcsolatuk, pedig meg is romlik, amikor Cathy rajtakapja férjét az irodájában egy másik férfival...

A nő ezután az először betörőnek hitt fekete bőrű kertészével, Raymond-dal (Dennis Haysbert) ismerkedik meg, majd a lelkük is kitárják egymás előtt és elkezdenek mélyebb érzelmek fellángolni közöttük. Mindkét családfő esetében, azonban egy hatalmas probléma van: A 50-es évekbeli Egyesült Államok még csak ekkor kezdi meg előítéleteit „legyőzni”, a melegség csak betegség, a „fekete-fehér” kapcsolat, pedig elítélendő és megvetendő.

Ebbe a korban kell főszereplőinknek is megküzdeniük ezzel a ténnyel, na persze érzelmeikkel. Ezekben az érzelmekkel legfőképpen talán a férj szenved, aki leszeretné mindenáron győzni „betegségét” és szeretni, együttélni feleségével, nevelni gyermekeiket. Emellett a nő is ki van téve nehézségeknek: A férje általi érzelmi nyomás, na és persze az egyre mélyülő kapcsolata Raymond-al, ami ekkor a melegségnél is megvetendőbb...

...És ez a kapcsolat nagyobb hangsúlyt is kap. Ezáltal ismerjük meg leginkább a kívülállók magatartását és ez kap mélységet is. Nem hiába is írtam ezt érzelmi kapcsolatnak (konkrét szavak nem is nagyon hangzanak el egymás között, ami erre utalna), hiszen itt a színészeknek az egymás közötti érzéseket, érzelmeik megélését, elfojtásait kellett hitelesen megjeleníteniük, amit első osztályúan is tettek, legfőképpen, pedig Julianne Moore ragyog, aki élete egyik – ha nem a – legjobb alakítását nyújtja Cathy szerepében.

Ami még segíti a hatást, az a zene: a szép, lágy, kitűnően illeszkedő muzsika nagyban segít abba, hogy mi is érzelmeket fűzzünk a kapcsolathoz, elgondolkodjunk a látottakon és hogy együtt érezzünk a végkifejletkor. A film ruhái és az operatőri munka is egy plusz pontot érdemelnek, és a miliő ábrázolása is első osztályú, csakúgy, mint a színeké, ami változatosságot, "lendületet"? (esetleg a főszereplők nyitottságát érzékelteti??) ad a filmnek.

Összegzés

A Távol a mennyországtól Todd Haynes egyik nagyszerű filmje, amely középpontjában a tiltott kapcsolatok állnak, az érzelmek, amiket muszáj elfojtani a társadalom előítéletei végett, és persze ott van az emiatt bennünk lapuló belső nehézségek is. Egy ilyen történetet mesél el a film szépen, finoman, érzelmesen és simogatóan, Julianne Moore kiváló alakításával. Tényleg ellehet mondani: Ez a világ távol van a mennyországtól... De egy ilyen kapcsolat teljes kiteljesedése a mennyekhez egy ilyen környezetben...