Fábri ’tanár úr” a lélek nagy ismerője. Legtöbb filmjéhez hasonlóan most is kész műből dolgozott és ismét az emberi érzelmeket, valamint a belső küzdelmeket állította a középpontba. Kritikám a filmről, amit sajnos már régen láttam (és sajnos nem 2017-ben, a mozikban, amikor újra láthatta a közönség), de a hatására így is emlékszem. 

A Pál Utcai fiúk Molnár Ferenc világhírűvé vált, 1907-ben kiadott ifjúsági regénye alapján készült magyar-amerikai koprodukcióban. Ők adták többek között Anthony Kemp-et (Nemecsek), William Burleigh-et (Boka) és Robert Efford-ot (Csónakos), mi pedig Törőcsik Mari-t (Nemecsek anyja) Pécsi Sándor-t (Rácz tanár úr) és természetes Fábri Zoltán-t (rendező) és operaőrét, Illés Györgyöt. Végül a fiúk története egy Oscar jelölésig vitte Hollywoodban a „Legjobb idegen nyelvű film” kategóriájában.

A történetet két fontos főszereplőre lehet osztani. Az egyik a Pál utcai grund, ahol a suli után a diákok játszanak, és ahol a játék gyorsan komollyá is válik, amikor a rivális banda, Áts Feri vezetésével kiszemeli maguknak a helyet. A másik fontos szereplő Nemecsek Ernő, a fiatal, fizikailag erőtlen kisdiák, aki mindenáron elszerettetné magát fogadtatni a csapattal és kész arra is, hogy velük együtt védje meg a grundot.

A Pál utcai fiúk hangulatát sikerült olyanná megteremteni, hogy megtekintése közben teljesen érződjön a kor, az 1900-as évek legeleje. A karakterek szociális helyzete is olyannyira átjön a vászonról, hogy még plusz erőt is ad Nemecsek végső harcához. A ruhák, a színészek alakítása és a környezetük, valamint az abban való cselekedeteik egytől-egyig ehhez a pluszhoz segítenek hozzá. Az iskola, és az utca mellett az otthoni környezet is annyira hiteles, hogy szinte mi is ott "tanulunk", csibészkedünk vagy éppen betegeskedünk a szereplőkkel.

Ha már a kor érződik, azt kell mondanom, hogy kicsit a gyermekkorunk is visszaköszön a képsorokon. A gyermeki naivság, a szórakozás, a csíntevések és a kalandvágy, ami mögött mégis akkoriban ott volt a komolyság. Egy olyan szituáció, ami felnőtt fejjel gyermeki, de mégis sikerül gyermeki szemmel komolyan, az ő szemszögükből nézni a történteket. Ennek oka, hogy Fábri minket is a szereplők társává, szinte újra tizenévessé változtat.

A lélek nagy ismerőjeként a szereplői (legfőképpen Nemecsek és Boka) motivációit és érzelmi döntései okait is kitűnően sikerült megjelenítenie és érzékeltetnie. Nemecsek cselekedeteiben ott van küzdeni akarás, a megszállott bizonyításvágy, ami termetéből, a gyengébb fizikai erő és az amiatti el nem fogadottságból ered. A végén, pedig azt is megtanulhatja tőle a többi gyermeknéző, (vagy éppen felnőttnéző) hogy sokszor nem a termet, hanem a kitartás és a hűség, ami jobban kamatoztatható és elismerésre méltó. 

De több másról is szól a Pál utcai fiúk. A hiába való küzdelem, a barátság, a bajtársiasság, a hazaszeretet és nem utolsó sorban a becsületesség témája is megjelenik, érzékenyen, Fábrit meghatározó stílusban. Illés György operatőr, beállításaival segít az érzelmek megjelenítésében és a már említett bravúrban, miszerint mi is a fiúk társaivá válunk, és olykor ott vagyunk, olykor, pedig mi is csak szemlélődője vagyunk a történteknek. A végső csatából, pedig mintha mi is egy kicsit ki lennénk zárva, akárcsak Nemecsek. 

Törőcsik Mari karaktere kevés játéklehetőséget kap, mint a főkarakter anyukája, de így, ebben a szerepben is hatásosan tud hozzáadni az érzelmi töltethez. A családjuk anyagi helyzete és hogy annyira érződik fia iránti szeretete, csak erősíti azt a tényt, hogy egy szeretetreméltó gyermek sorsa iránt aggódunk.

A Pál utcai fiúk egy fontos állomása Fábri Zoltán munkásságának, még ha el is homályosítja, az ugyanebben az évben készült másik alkotása, az 'Isten hozta őrnagy úr!'. A minőségi különbség, mindenesetre nagyon kicsi de az utóbbi alkotás akkori jelenre gyakorolt hatása, univerzitása, illetve a szatirikusság tökéletes vászonra vitele miatt maradandóbb állomásává vált Fábri karrierjének.

De maradjunk a jelenlegi alanyunknál. A kommunista jelenre, még ha burkoltan - mint az összes akkori művek - így is reflektál. Csak éppen burkoltabban és nem annyira egyértelműen, így ez az üzenet háttérbe kerül és amit látunk, azt elsősorban univerzálisan fogjuk fel. Áts Feriék a hazát elfoglalni akaró, túlerőben lévő betolakodók, a grund, pedig Magyarország, az őket védő gyengébb "katonákkal". Nemecsek Ernő személyében, pedig az a személyiség testesül meg, ami fontos egy ilyen győzelemhez, de összességében mindenkinek ilyennek kell lennie a szebb jövő érdekében: becsületesnek, kitartónak és a végletekig küzdőnek.

Mindamellett Áts Feriék is példát mutatnak, milyennek is kellene lennie egy igazi "ellenfélnek". Elég szomorú, hogy amiket látunk, azt gyerekek mutatják meg és nem a felnőttek. Lehetne mit tanulni tőlük!

Értékelés

Molnár Ferenc regényének a kiadása óta számos filmes feldolgozása került már mozivászonra. A Pál utcai fiúknak - készült adaptáció Olaszországban, de a híres amerikai rendező, Frank Borzage is ihletet érzett a történetben még a 30-as évek derekán – azonban csak Fábri Zoltán tudott maradandó, és szerintem kijelenthető, hogy világszínvonalú alkotást létrehozni ebből az alapanyagból. Hiteles, érzelmes, megható és a képernyőre szegez hatásával. Nemecsek Ernőre 51 éve már, mint filmes karakterre is méltán emlékezhetünk.

9/10

Kinek ajánlom:

- Aki szereti a szép és megható történeteket

- Akik szeretik a hitelesen átadott érzelmeket

- Akik szeretnének egy tartalmas és igényesen megmunkált filmet látni

- Akik szeretik a regényt

Kinek nem ajánlom:

-