Két jobban sikerült hazai alkotás is látható még a mozijainkban, ráadásul mindkettő témája a nők, és ráadásul mindkettő (valamiféleképpen) a párkapcsolatot teszi középpontjába. Az egyikük egy könnyed humoros kis komédia, amely a felszín alatt igenis erősen kritikus és parodisztikus; a másikuk egy drámai mozi a szerelemről, vele együtt pedig a képzelet és a valóság összemosódásáról.

Hab (2020)

Rendező: Lakos Nóra

Lakos Nóra számos rövid- és egy társrendezőként jegyzett egész estés mozi után megérkezettnek látta a pillanatot és végül önállóan is elkészített egy nagyjátékfilmet. Az egyre komolyabb irányba forduló rövidek után az idén bemutatott Hab is ezt a vonalat érinti, de már jóval játékosabb, humoros stílusban. A szerepekre, pedig többek között megszerezte a karrierjét a Szuperboyzal kissé befeketítő Kerekes Vicát, a leginkább színházban tevékenykedő Szikszai Rémuszt és Mátray Lászlót, mellettük pedig Elek Ferencet, Kovács Lehelt, de egy nyúlfarknyi szerepre Mácsai Pált is sikerült "elcsábítania".

A történet kiindulópontját egy 30-as éveiben járó "moziszerelmes" nő, Dóra és a "filmes" cukrászdája, valamint annak csődközeli állapota szolgáltatják. Alain Delon, Robert Redford, mind veszélybe kerülnek. Persze csak képletesen. Ezért Dóra, hogy imádott "otthonát" megmentse, egy családi cégeknek szánt versenyre nevez be. A bökkenő csak az, hogy párja és gyermeke sincsen. Mindenesetre terve megvalósításának érdekében egy nap alatt csodák-csodájára mindkettőre szert tesz...

A szórakoztató helyzetekről és humoros szövegektől sem mentes történet valóban humorosra sikeredett, még ha vannak nem tökéletes megoldások (nem üt annyira a poén, kicsit eltúlzott a szöveg) is. Ezek a humoros jelenetek, pedig szinte már parodisztikusak. Egyes kapcsolati helyzetek és magát a már meglévő kapcsolatokat is nagy vígan "neveti ki", csinál belőlük viccet, amivel elmondható, hogy egy rom-kom paródia született. Slusszpoénként öröm a film azért is, mert tényleg egy felüdülésnek számít például a 2000-es évekbeli hozzá közel álló alkotásokhoz, mint például az "Egy szoknya egy nadrág" vagy a "Szinglik éjszakája".

Rátérve az alakításokra. Kerekes Vica szerencsére bizonyította, hogy jó választás a szerepre, megtudott teremteni egy szerethető karaktert, pedig könnyen a zavaró kategóriába is felkerülhetett volna, ha hibázik. A naivsága és az önzése ellenére Dóra mégis hús-vér szereplővé válhatott. Mátray László és a többiek szint úgy bizonyítanak, csak a gyerek színész és pár említett kicsit eltúlzott poén billen a másik oldalra.

Az intelligenciáról és a kritikusságról is érdemes ez esetben még beszélni. A Hab nem csupán egy üdítő és másfél órára kikapcsolni képes vígjáték, hanem a mai társadalmat is hitelesen lefesteni és kritizálni képes, azzal, hogy a látszat párkapcsolatokat teszi a középpontjába.  A megjátszott idill, a megjátszott szeretet, annak érdekében, hogy "jobban" nézzen ki a kapcsolat, mind aktuálisak, csakúgy, mint a 30-as éveiben járó álmodozó egyedülálló nők, akik kétségbe esetten szeretnének megfelelni az elvárásoknak és a boldogságot megtalálni, vagy éppen benne ragadni a saját komfortzónájukban.

De mindezeket teszi a humor nyelvén. Így javarészt nevetni és mosolyogni fogunk a látottakon, de mégis lehetnek olyan aspektusai, amik nagyon ismerősnek tűnhetnek számunkra és kicsit elkomolyodunk. Bár az is lehet, hogy megmarad a mosoly... Hiszen manapság is látunk nem egy ilyen kapcsolatokat.

Értékelés: 7,5/10

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020)

Rendező: Horvát Lili

Horvát Lili (aki szintén rövidfilmekkel kezdte pályafutását) első, 2015-ös alkotása után ismét új történetet álmodott meg a nagyvászonra. A Szerdai gyermek fiatal felnőtt karakterét most egy egyedülálló 40 éves idegsebésszel váltotta. A történetek azonban különböznek. Legfrissebb művében teljes mértékben a szerelmet állítja piedesztálra, pontosabban azt az állapotot, ahogyan az agyunk játszik velünk a rózsaszín ködön keresztül.

Vízy Márta (Stork Natasa) az Egyesült Államokból érkezik haza új munkahelyére, amin természetesen mindenki csodálkozik is és lenézően néznek új kollégájukra, akinek szaktudása kiemelkedik közölük. A visszatérése oka azonban egy férfi, Drexler János (Bodó Viktor), akivel elvileg megbeszélték, hogy majd Magyarországon találkoznak. A férfi, azonban mégsem ismeri fel őt az autó parkolóban. Vagy mégis? Innentől kezdve mi is a képzelet és a valóság közötti utazás részeseivé válunk, érzésekkel, gondolatokkal, amik ismerősek lehetnek útközben.

A Felkészülés... egy nehéz film. Több szempontból is. Először is a sötét atmoszférája miatt, másodszor a némasága (Kevés a párbeszéd), harmadszor, pedig a látszólag "cselekménytelen" cselekménye miatt. Dolgok történnek ugyan benne, de mindez egyhangúan és a többi jelenetet nem felülmúlva valósulnak meg, monoton, kicsit depresszív, de mindig sötét tónusban.

De akkor milyen lett a végeredmény? Nézhető, Nagyszerű, vagy felejthető. Én azt mondom elgondolkodtató, egyedi és emlékezetes. Elgondolkodtató, mert olyan kérdéseket vet fel egy olyan állapotban (szerelem) amivel szinte mindenki találkozik élete során (Tévedek? Csak beképzelem? A szerelmem is szeret engem?) és képes a képzelet és a valóság összemosódását is hitelesen megvalósítani, amivel még több kérdést feltud nekünk tenni. Egyedi, mert a szerelem és a benne lévő állapotban a képzeletünk játékát kevesen tudták még vásznon megjeleníteni, főleg ennyire őszintén. Végül pedig emlékezetes, mert az említett sötét légkör, főszereplője monotonitása és lassúsága, de ennek ellenére szuggesztív jelleme valamint kissé befelé forduló természete révén a történet csak még jobban a valóság és a hitelesség felé húzza mondanivalóját.

Nehezen tudom értékelni Horvát Lili filmjét. Intelligens, őszinte, hiteles és az atmoszféra megteremtése szempontjából nagyon összetett mű született. A túláradó és minden mézes-mázasságot kerülő érzelmeket, egy egyhangú, nyomott, de mégis a főszereplőjét és sokszor a valóságot legjobban jellemző lelkiállapot helyettesítette. A Felkészülés... végezetül egy hangulatfilm lett, legjobban ezzel tudom leírni, amihez azért nem árt ismerni önmagunkat sem...

Értékelés: 7,5/10