Az utóbbi években (de úgy visszamenőleg 50-60 évet) az önéletrajzi filmek a siker kapuját jelentették a díjszezonra nézve. Például 2013-ban és 2018-ban a Lincoln, illetve a Legsötétebb óra zsebelt be két-két Oscar-díjat, 2019-ben az Alelnök eggyel gazdagodott, míg ugyanebben az évben a minőségében és hitelességében eléggé megkérdőjelezhető Bohém rapszódia távozott négy! aranyszoborral a díjátadóról. A kérdés, hogy a Richard király is követi-e az ő példájukat, vagy egy elhasalt próbálkozások egyike marad.
A teniszt általában hanyagolja a filmművészet. Sajnos nagyon kevés történetet dolgoztak fel a képernyőkre és ennél még kevesebb vált maradandóvá. A Borg/McEnroe és a 7 nap a pokolban például ezek közé tartozik. De hogy a Richard király is beáll a sorba? Na, nézzük!
A cím ne tévesszen meg senkit sem, nem egy kosztümös drámát látunk, hanem a két fekete női (ez a két szó nagyon fontos a történet szempontjából) teniszcsillag Serena és Venus Williams gyermekkorát egészen a legnagyobbak közé kerülés kapujáig. Ám mégsem rajtuk van a fő fókusz, hanem a hajthatatlan, kitartó és kemény apjukon, egyben edzőjükön Richard Williams-en.
Reinaldo Marcus Green tényleg a valóságból merített és dolgozta azt fel részben hitelesen, részben azonban dramatizálva a cselekményt kicsit megmásítva az eseményeket. A túlzások kicsit zavaróak is lehetnek összességében, de szerencsére sikerül komoly üzeneteket is átadnia a filmnek, elsősorban a családról, a kemény munka, valamint a kitartás sikeréről és a főszereplője komplexivitása révén egy személyről, aki nagyon nem tökéletes, de mégis a hibáit környezete révén beismerni és javítani is képes.
A komplexivitást nagyban köszönhető a szinte felismerhetetlen Will Smith játékának, aki az Ali után ismét egy nagy kaliberű életrajzi filmben tündököl, teljesen átszellemülve karakterébe; öröm volt látni, hogy ilyen szinten is képes alakítani. De a többiek is szerencsére jól teljesítenek, főleg a feleségét játszó Aunjanue Ellis karizmatikus jelenléte tesz hozzá még a filmhez.
A Richard király szerencsére egy érdekes, tanulságokban gazdag alkotássá válik, amit színészei színesítenek nagyban. Bár sajnos ezek a tanulságok sokszor nem teljesen kidolgozottak (szóba jön a fekete-fehér ellentét is, fekete női teniszezőként ellenszenvvel néznek rájuk) és túl erőltettetnek is hat pár nagyotmondó mondat a főszereplő szájából.
A legújabb"teniszfilm" (vagy inkább mondjuk korrekten önéletrajzi filmnek), egy emlékezetesebb darab lett, ami mégis sok helyen lehetett volna jobb, de mégis Will Smith játéka és a részben sikeresen közvetített fontosabb üzenetei miatt megéri, hogy legalább egyszer végig nézzük azt a 2 óra 20 percet és akár elgondolkozzunk kicsit.
Értékelés: 7/10
Ezért érdemes megnézni:
- Will Smith játéka miatt: A karaktere több réteggel gazdagodik általa
- A motiváló és nagy részében működő története, valamint üzenete(i) miatt
