Paisá (1946)
A II. világháború és azt követő társadalmi, illetve szociális helyzet bemutatására nagy érdeklődés mutatkozott Olaszországban. Köztük talán Vittorio De Sica volt a leghitelesebb és legmegrázóbb, de voltak olyanok is, akik magáról, a konkrét háborúról rendeztek, vagy közvetlen az azt követő hatásairól. Ilyen volt Roberto Rossellini korai munkássága is.
A Paisá című filmje egy évvel a világháború befejeztével találkozott a mozinézőkkel és nyersségével, őszinteségével, valamint a háború hiteles bemutatása által máig húsba vágó tud maradni hála amatőr színészei néha hiteltelen, de mégis igazabb környezetet teremtő alakításainak is.
A 6 elkülönített történet a a szövetségesek olaszországi partraszállás után, a városok és az ország bevételes során játszódik. Ebben a 6 kis epizódban, pedig találkozunk a háború sújtotta családokkal, fiatal szerelmekkel, árva gyermekekkel, a háború befejezésének reményeivel, de annak brutalitásával és igazságtalanságával úgyszintén.
A Paisá ereje a természetesség és az őszinteség egy olyan Olaszországban, ami hatalmas erkölcsi és anyagi válságba került a II. világégés után. Az első lépést gyorsan meg is tette a nemzet, hogy megnyugvást találjon lelkük és felfogják pontosan mi is történt: Szembe néztek az őket ért borzalmakkal.
Rossellini ezt a szembenézést két évvel később folytatja, de már külföldön a "Németország, nulla év"- ben.
Értékelés: 8,5/10
