Volt egyszer egy Amerika (1984)
Volt már egyszer egy "Vadnyugat", volt már egyszer nem is olyan régen egy "Hollywood", volt már "egyszer" több is amiről nem igazán volt érdemes beszélni, de volt még "egyszer" régen ezeken kívül egy "Amerika" is, ami megérdemli, hogy legalább annyit beszéljünk róla, mint Hollywoodról, és ezt úgy, hogy majdhogynem a Vadnyugattal egy szinten tegyük.
Ezt az Amerikát, pedig nem más álmodta vászonra, mint, aki a legendás Vadnyugatot is képes volt szépséges, elmúló emlékként és egyben kor-tablóként lefesteni. Ő Sergio Leone, a Spagetti Western túlzás nélkül legkiemelkedőbb kamera mögött megbúvó figurája.
Az "Amerika" Leone legutolsó filmje és egyben Volt egyszer egy... trilógiájának záródarabja (Volt egyszer egy Vadnyugat és az Egy marék dinamit után), ami 13 évnyi szünet elteltével került forgalmazásba és amiről elmondható, hogy karrierje méltó lezárásává avanzsálódott...
...Mert amit látunk az is egy lezárás. Egy idősebb korában élő férfi, Noodles (Robert De Niro alakításában) utazik vissza egy fiatalkora és kora felnőttéveit meghatározó helyszínre, ami sok mást is megidéz benne szerelemtől kezdve, megbánáson át, barátságon és szórakozáson keresztül egyenesen árulásokig.
Ezt azonban teszi nagyon érzékien, Ennio Morricone gyönyörű, a kort és a főszereplő lelkiállapotát szinte megfestő muzsikájával. A majdnem 4 óráját, pedig teljesen kitölti érdeklődéssel, nincs üresjárat, mind a három életszakasz részletesen bemutatott, profin levezényelt szelet, amely szeletek egy ember életeként állnak össze. Kapunk egy kis "gyermekkort", kapunk romantikát, kapunk feszültséget, kapunk brutalitást, kapunk melankóliát, de mindezek mellé kapunk egy kis "mocskot" is.
A "mocsok" meg ott van mindig a levegőben, a szereplők életének része volt, van és megmarad öregkorukra is. Ez pedig a gengszter világ egy meghatározó eleme, enélkül nincs film róluk és a valóságban sinccsennek ők. A "mocsok", pedig azért olyan szép, mert kiegészül élettel, jóval, bűntudattal és érzelmekkel is, amik egy tablót képesek alkotni egy gengszterről, de úgyszintén a gengszterek világáról is.
A képek, díszletek, a helyszínek, a hangulat, pedig csak további négy elem, ami dicséretes és korfestő, de az első három is nagyban hozzájárul az utolsóhoz. A negatívumot mindenesetre így is megtalálhatjuk a kicsit zavaros befejezés és pár pillanatnál, csak úgy, mint a "nyitott" jeleneteknél, amik akár pozitívummá is válhatnak. Ez már attól függ, miképpen értelmezzük őket.
Leone-nak a cowboyok után a gengsztereket is sikerült méltóan búcsúztatnia, összefoglalni életüket, tevékenységüket, az alvilág mocskával és brutalitásával karöltve, mindezt olyan líraian mint a Vadnyugatot 16 évvel ezelőtt.
Értékelés: 9/10
(A filmet utoljára kb. 6 éve láthattam, amit leírtam az arra az élményre vonatkozik)
