A Ted Lasso az egyik legnagyobb és legszebb meglepetése az utóbbi években berobbant streaming-láz produkcióinak.. A kezdeti szkepticizmust követően a közönség viszonylag azonnal beleszeretett, majd Jason Sudeikis, Bill Lawrence, Brendan Hunt és Joe Kelly alkotó négyes Apple TV+-ra gyártott dramedy sorozata a TV-s Oscaron, az Emmy-gálákon is tarolt: Az eddigi két évad alatt 23 jelölésből 8-at díjra váltott (köztük mindkét évben a legjobb vígjáték sorozat díját). De vajon mi okozza a varázsát: A hatalmas szíve? Minőségi (gyakran szókimondó) humora? Nagyszerű karakterei? A  válasz mindhárom egyben! Ezekből az összetevőkből áll össze a lélek, ami még az általánosságban gyengébb poénokat is viccesebbé, a kevésbé drámaibb pillanatokat pedig intimebbé formálja.

Mielőtt debütált volna nem sokat vártak az emberek a Ted Lasso-tól. Majd ahogy telt-múlt az idő úgy lett egyre felkapottabb, a pilot epizód pedig az Apple+ TV legnézettebb premierévé lépett elő. Ez a szám hétről-hétre, és a következő évre is csak nőtt: a második szezon-t a felmérések szerint már hatszor annyian nézték. Azt már inkább ne is részletezzük, hogy 2021-ben összességében 8-szorosa volt a nézettsége mint egy átlag sorozaté a csatornán. Egy évre rá a statisztika még szembetűnőbben javult, így nem is meglepő az a tény, hogy a 2019-ben indult streaming szolgáltató legtöbbször nézett szériájává lépett elő.  Azt hozzá kell tenni, sajnos itthon a népszerűsége nincs az egekben (nagyrészt, mert csak eredeti nyelven vagy feliratosan megtekinthető), viszont már egyre többen kezdik megismerni, hála az EA Sports-nak is, akik a legutóbbi FIFA videójátékukban a sorozat fiktív együttesét a FC Richmond-ot is elérhetővé tették Jamie Tartt-al, Ted Lasso-val és a többiekkel együtt. 

A sztorija az angol Richmond városának focicsapata köré épül, amely tulajdonos váltáson esett át és a volt elnök egykori felesége, Rebecca Welton (Hannah Waddingham) került az igazgatói székbe. Különös és kegyetlen terve, hogy tönkreteszi a többször is hűtlen férfi imádott klubját, amelyre rögvest rá is erősít egy különös kinevezéssel: Meneszti a csapat trénerét és az Egyesült Államok-ból hoz el egy mind ez idáig amatőrnek számító amerikai foci edzőt. Ez már csak azért is kiveri a biztosítékot sokakban, mivel hőn szeretett Richmond-juk a Premier League-ből való kiesés ellen harcol. Végül Ted Lasso (Jason Sudeikis) tréner- és baráttársával  (Beard edző) elfogadják a kinevezést és elutaznak az országba amely kultúráját és nagyra becsült fociját csupán felszínesen ismerik. 

Mire mennek ezzel az alapfelállással? Az első évad a beilleszkedés valamint a finoman szólva is megosztó klubbon belüli- és kívüli hangulatra fekteti a hangsúlyt, sok időt szentelve a mérkőzésekre, az öltözői légkörre és a szüzsé alapfelállásából adódó konfliktusokra. Mellette egy-egy karaktert az öltözői környezetből is részletesen kibontanak. Ilyen a Bajnokok Ligája győztes, mára már egyre inkább kiöregedő, temperamentumos Roy Kent (Brett Goldstein) és az ífjú, bár öntelt csodagyerek Jamie Tartt (Phil Dunster). De rajtuk kívül szintén a cselekmény középpontjába lép az újdonsült klubtulajdonos Rebecca, valamint két közvetlen munkatársa Leslie Higgins (Jeremy Swift) és Keeley Jones (Juno Temple), csakúgy mint a Lasso-ék mellett a későbbiekben szinte "harmadedzővé" apelláló Nate (Nick Mohammed). Ezt a társaságot  ki is sikerült részletesen bontatni, ámbár viszonylag elég csekély létszámúnak tűnik (ennek oka lehet a sorozat epizódjainak rövidebb játékideje), mégsem tűnik végezetül rossz döntésnek, mert csak bensőségesebbnek érződik tőle az összhatás, amelynek segítségével az egyéni- és a közösségi drámának egyaránt átélhetőbb élt kölcsönöz. 

A második évad már behoz újabb arcokat, de aprólékosabban bemutat pár régit is. A "debütánsok" között például a pszichológust Dr. Sharon Fieldstone-t (Sarah Niles) lehet kiemelni, a "régi motorosok" között pedig jóval nagyobb teret kap Sam Obisanya (Toheeb Jimoh). Mindkettejük jelenléte megkerülhetetlenné és kulcsfontosságúvá válik majd a cselekményben. Szerencsére a FC Richmond több tagja is lehetőséget kap kibontakozni ahogy haladunk előre, például a csapatkapitány Isaac McAdoo (Kola Bokinni) és a mexikói, "Football is life"  Dani Rojas (Cristo Fernández) is megkapja a maga drámáját. Nate is érdekes karakterívet kap, amely karakterfejlődés/átalakulás talán az egyik legmeglepőbb húzás a készítőktől. Összességéből azonban, azzal hogy több szeletét ismerjük meg az adott szereplők életének a foci szálát is a háttérbe szorítja, olyannyira, hogy a 12 epizód során gyakran a feledés homályába vész a Nelson Road Stadion. Ennek az az oka, hogy a sorozat inkább a magánéletet veszi nagyító alá és a figurák lelkivilágát építi. Ami nem negatívum, mert cserébe értékes és érzelmes pillanatokban lehet részünk, amit később nyugodtan elraktározhatunk magunkban. 

Az egyik hatalmas erénye a sorozatnak, hogy a komikuma és a konfliktusok kezelése is kitűnő. Sokszor egymás fel-fel váltva következik a dráma és a humor, mindkettő egy igen magas színvonalon, még a kulturális különbségekből vagy éppen annak hiányából adódó poénok is csalnak egy-két mosolyt az ember arcára, A színészek és a rájuk írt szerepek is első osztályúak, ennek tükrében talán nem annyira meglepő, hogy a kémia is nagyon rendben van, erősen szuggesztív érzést kelt. Ám vannak  sablonosnak tűnő karakterek, akik kezdetben zavaróak lehetnek (Pl. Higgins), mégis idővel nem érződnek már annyira egydimenziósnak, hanem velük nevetünk vagy akár sajnáljuk őket. Jellemzően lassan és részletesen épülnek fel a szereplők személyisége, ám igazán nehéz lenne kiemelni egy-egyet közölük, mert sokan függnek egymástól és kölcsönös egymásra való hatásuk hozza elő a Ted Lasso gyakran realista,  gyakran gyermekien naív, szentimentalista légkörét. 

És el is jutottunk talán a legfontosabb ponthoz, ugyanis a Tedd Lasso hatalmas fegyvere a másik iránti szeretete és a kedvesség erejének hirdetése. Hogyan érd el, hogy megbízzanak benned? Hogyan tudj megbocsátani a másiknak? Mennyire fontos, szép a barátság és az empátia? Mennyire is igazán elengedhetetlen a jó összhang? És persze miért fontos a kedvesség? Ezekre a kérdésekre nem hogy mind választ kapunk, hanem letaglózó, érdekfeszítő vagy éppen megható pillanatokkal szinte a retinákba égeti és ha igazán nyitottak vagyunk meg is tanítja nekünk, úgy hogy még egy évvel később is emlékezni fogunk rá. És ezt a tanítást nem mesterkélten vagy oktató jellegűen teszi, hanem teljesen természetesen és életszerűen, éreztetve, hogy akiket látunk, azok könnyedén mi is lehetnénk, mindegyikükben találunk egy aprócskát magunkból. Szeretethiány, elfojtott traumák, a nagyobbra és a középpontba kerülés vágya, rivalizálás, vagy a hibás döntéseinkkel való együttélés. Mind-mind intim és hozzánk közel álló témák, amik felhozatala természetesen azonnal nem is garantálja a sikert, ahhoz szükség van különleges adalékokra is, mint például a kreativitás, az összetettség, a színészi játék és a Ted Lasso esetében például a szív.

Mert ez a szív igaz számtalanszor csöpögést és giccset hozhat magával, itt mégis bölcsességgel és intelligenciával párosul. Az életigenlő és pozitivitást sugárzó magatartás a végéig idézhető párbeszédekben és emlékezetes jelenetekben gazdag. A Independent újságírójával való beszélgetés, a darts-parti, Rebecca megnyílása, a drámai végső meccs és annak utóhatása, meg persze Ted ösztönző monológjai az első évadból mind-mind az intelligens, szeretetben gazdag és érett szív diadalát hirdetik. A 2. évad Ted és Dr. Fieldstone között eredményez önvizsgálatot és a megnyílásban való értékekre világít rá, de a főszereplő Rebeccával való viszonya is ezt az irányt követi. A romantika is több teret kap, ami meglepően igaznak, humorban gazdagnak és szépnek bizonyul, még ha sok néző talán nem nézi jó szemmel. Most leginkább az utolsó pár epizódban történteket értem ezalatt. Azonban az letagadhatatlanul igaz, hogy romantikus-komédiaként és romantikus-drámaként is jelesre vizsgázik. 

A barátság, a megbocsátás, a beismerés szintén erős momentumokban vagy hosszabb szcénakban fejti ki jelentőségét. A lelki betegségek, azoknak nehéz, de gyógyító erejű kibeszélésére is több időt szentelnek. Ha az összhatást vesszük alapul mégsem az előbb leírtakból szűrődő kissé negatív kép, hanem a vidámság uralkodik, amit a kedvesség és a szeretet ölel körül. A legdrámaibb részek is mosolyt képesek csalni az ember arcára, a élet felé intézett pozitivitásával pedig érzelmekben és a szépségben sincsennek híján.  Technikai szempontból is csak dicsérő szavak tudunk megejteni. Nem igazán lóg ki semmi a kész műből. A foci mérkőzések is viszonylag profin lettek kivitelezve és a jelenetek közötti koherencia is nagyszerű. A 2. évad 9. epizódja viszont kilóg a többi közül hangulatban és képi tónusban egyaránt, végül elég érdekesre és megosztóra is sikeredett.

De a Ted Lasso azért is egy okosan felépített és elkészített sorozat, mert az élet pár aspektusaihoz tudatosan, aprólékosan és ésszel nyúl. Bemutatja, hogy hogyan is lehet valaki egy megfelelő és kiváló vezető, többek között: 1. Tisztelj mindenkit, még a vízhordó fiút is, mivel ő is csapattag. 2. légy kedves és nyitott, a jó munkát leginkább az emberek közötti kapcsolat határozza meg. 3. Nem muszáj mindenkinek barátnak lennie, de a kölcsönös tisztelet elengedhetetlen. 4. Dicsérd az ellenfeled, ismerd el az erényeit. 5. Légy önkritikus, azt tedd amit a csapatnak jó, ne azt ami neked. 6. Ha szükséges kérd számon a rosszul vagy tiszteletlenül játszó játékosod, úgyis, hogy győztetek. 7. Hallgasd meg a másik véleményét, éreztesd mindenkivel, hogy fontos, legyen esélyük az önmegvalósításra. 8. Higgy a csapattagokban és higgy a győzelemben.  Viszonylag már-már furcsa is a főszereplő kedvessége, viszont ha bele megyünk ezekbe a részletekbe nem biztos, hogy annyira furcsa, csak éppen egy ideális embert és vezetőt látunk, aki munkájában és magánéletében is szívvel és lélekkel rendelkezik. 

Egy fontos lecke:

Hogyan nézzenek fel rád az emberek?

Értékelés

A Ted Lasso egy olyan produkció a streaming-piacon, amit hiba lenne kihagyni. Sugárzik belőle a pozitivitás, a jókedv, a szeretet és persze az érettség. Mert nem csak a szíve, hanem az esze is a helyén van! És ezért is olyan ellenállhatatlan a humora és az egész története ennek a gyakran szókimondó, de még gyakrabban megindító, szívmelengető és inspiratív kalandnak. Ne is beszéljünk a kitűnő színészekről és az általuk játszott karakterekről. Vicces, megható, feszült, olykor szomorú, de mégiscsak vidám.  Érdemes tanulni tőle! Egy focis sorozat, nem csak foci rajongóknak!

8,5/10

Kiknek ajánlom

- Akik egy jó nagy adag pozitivizmusra vágynak

- Akik nevetni szeretnének...

- ... és akik e-mellé intelligenciát és bölcsességet is szeretnének kapni

- Akiknek fontos, hogy egy sorozat igényesen tanítson is

- Akik szeretik a focit, és akik nem

- Család- és csapatcentrikusoknak

- A szerelmesebb típusokat is megríkathatja

Kiknek nem ajánlom

- Hiba lenne nem tenni vele egy próbát