A Ted Lasso az egyik legnagyobb és legszebb meglepetése az utóbbi években berobbant streaming-láz produkcióinak.. A kezdeti szkepticizmust követően a közönség viszonylag azonnal beleszeretett, majd Jason Sudeikis, Bill Lawrence, Brendan Hunt és Joe Kelly alkotó négyes Apple TV+-ra gyártott dramedy sorozata a TV-s Oscaron, az Emmy-gálákon is tarolt: Az eddigi két évad alatt 23 jelölésből 8-at díjra váltott (köztük mindkét évben a legjobb vígjáték sorozat díját). De vajon mi okozza a varázsát: A hatalmas szíve? Minőségi (gyakran szókimondó) humora? Nagyszerű karakterei? A válasz mindhárom egyben! Ezekből az összetevőkből áll össze a lélek, ami még az általánosságban gyengébb poénokat is viccesebbé, a kevésbé drámaibb pillanatokat pedig intimebbé formálja.
Marilyn Monroe életét még most, halálának 60. évfordulóján is csupa rejtély és kérdőjel övezi. Férfi ügyei, gyógyszerfüggősége, hányatott gyermekkora és elvesztett gyermekei. Csak négy kulcseleme, annak ami formálta, - olykor kölcsönösen is - sorsát és személyiségét. A 50-es, 60-as évek szexszimbóluma leginkább a filmjeivel (és modell szerepeivel) tudott képet adni magáról a nézőközönség felé. Amivel a butácska, magányos, szeretetreméltó, szexi szőke nő alakját sugározta, és vált annak sztereotípiájává. A kérdés, ami már ezelőtt több filmkészítőt is megihletett, hogy ki is volt ő valójában Marilyn karaktere mögött, milyen személy is a valódi hús-vér megtestesítője, Norma Jeane Mortenson? Erre a kérdésre keresi a választ Andrew Dominik legújabb filmje.
2022-ben végre azt is megtudhatjuk mit csinált a Csillagok háborúja univerzum legikonikusabb Jedi mestere a birodalom felemelkedése és az "új remény" eljövetele között. Obi-Wan mester megtört, a külvilágtól elszigetelt személyisége mindent megágyazhat egy komoly karakterdrámának, ami kiegészítheti és egyben új mélységeket is adhat az eddig ezzel a témakörrel ilyen szinten kevésbé foglalkozó franchise-nak.
Pókember: Nincs hazaút, Zhang Yimou "Az utolsó út"-ja, egy megrendítő tini dráma a trauma feldolgozásról, Asghar Farhadi iráni modern valósága és a friss Oscar-díjas Chloé Zhao felemás megítélésű képregény adaptációja is szóba került az elmúlt hetek-hónapokban írt kritikáimban. Ezeket most csokorba szedtem.
Kevés olyan kínai származású filmrendező van, aki szakmajában annyit tett volna hazájáért, és filmjeiben oly erőteljesebben felszólalt volna a rendszer hibái ellen, mint Zhang Yimou. Csakúgy mint drámáira, látványfilmjeire is jellemző ez a megközelítés. A kevés kivételhez tartozik az egyetlen angol nyelvű filmje A nagy fal, ami miatt még a White-washing vádjával is meg kellett küzdenie.
A 2021-es év nem múlt el filmes élmények nélkül, és a megszaporodó streaming szolgáltatók (Pl. Disney+, Netflix, HBO GO, Apple TV+, Amazon Prime Hulu, A24) által kínált lehetőségek csak még inkább a képernyők elé csalogatta az embereket. Az idei évre jellemző, hogy vígjátékok terén sajnos elmaradt az eddigi években tapasztalt színvonalhoz képest, de külön öröm, hogy közben a musical műfaj újra láttatta magát. Összességében masszív volt ez az elmúlt 12 hónap és 2020-hoz képest nagyon kiegyensúlyozott is, ha már a minőséget vesszük alapul. Mint az elmúlt két évben is, ismét elkészítettem az elmúlt esztendő legjobb filmjeit felsorakoztató listámat, csak most jóval több alannyal. 90 alkotást tudtam megnézni, ami 2021-hez köthető. Igaz, az sajnálatos, hogy a magyar mozgóképekben volt egy kisebb elmaradásom. Na, de nézzük a legjobb 25-ös listámat. Na, és a többi kimaradt versenyzőt se hagyjuk ki!
A 2021-es év is véget ért, de a filmnaplómba fért, és jövőre is férni fog hely. A magunk mögött hagyott esztendőben inkább a 2020 és 2021-ben bemutatott vagy (a koronavírus okozta felfordulás következtében) fogalmazzunk inkább úgy elérhetővé vált filmeké volt a főszerep, de a régi iskola neves magyar rendezőihez (Fábri Zoltán, Szabó István, Makk Károly) is visszakanyarodtam, hogy onnan a 80-as, 90-es évek Hollywoodján (Coen fivérek) keresztül a labdarúgás témájú filmeken át az ezredforduló környéki kiemelkedő kelet-ázsiai darabokig eljussak.
Az utóbbi években (de úgy visszamenőleg 50-60 évet) az önéletrajzi filmek a siker kapuját jelentették a díjszezonra nézve. Például 2013-ban és 2018-ban a Lincoln, illetve a Legsötétebb óra zsebelt be két-két Oscar-díjat, 2019-ben az Alelnök eggyel gazdagodott, míg ugyanebben az évben a minőségében és hitelességében eléggé megkérdőjelezhető Bohém rapszódia távozott négy! aranyszoborral a díjátadóról. A kérdés, hogy a Richard király is követi-e az ő példájukat, vagy egy elhasalt próbálkozások egyike marad.
Egy "kicsit" megkésve, de megérkezett a legújabb Bond-film, a már az egyre jobban a korba lépő Daniel Craiggel. Egy kérdés, ami most duplán meg állja a helyét: A korral együtt a kedvenc 007-sünk emberi oldala is jobban megmutatkozik?