Már amikor kezdenénk kényelmesen visszarázódni a régi "mozizós" kerékvágásainkba és éppen növekedőfélben vannak a nézettségi adatok, akkor kezd el ismét fenyegetni minket a világjárvány. Szerencsére ez jelenleg semmilyen formában nem érinti a filmszínházakat és a jövőben remélhetőleg ez így marad, vagy legalábbis nem minden filmbarátnak kell otthon, a négy fal közé szorulnia. De ezt most hagyjuk figyelmen kívül, inkább a jelenre, na meg a közeljövőre koncentráljunk. Nézzük mit tartogat nekünk a szeptemberi mozikínálat!

Még nem teljesen átlépve a hónapba itt lesz nekünk egy szép, élettel teli tini-dráma (Amíg tart a nyár), a gyereknek, pedig a Bébi úr legújabb kalandja, később pedig a Marvel áll újra csatasorba (Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája), amire a DC azonnal próbál válaszolni a Venom folytatásával, de pár (már díjnyertes) magyar alkotással is találkozhatunk, úgy mint a Természetes fénnyel vagy A feleségem történetével. És még nem is említettem a 91 éves Clint Eastwoodot, aki úgy néz ki nem tud, de reméljük nem is akar leállni. De lássuk most már a teljes listát!

Hollywood szereti a pozitív kimenetelű, esendő emberek helyett, hős szereplőket mozgató forgatókönyveket. Az álomgyár John Hustonnal a fedélzeten egy részben megtörtént és azóta kétszer is filmre adaptált történetet vett elő, sztár színészekkel és volt, vagy még akkoriban aktív focisták közreműködésével. A célnak sajnos a pénzszerzést célozták meg, a kérdés csak az, hogy ez meglátszott-e a végkimenetelen.

B. Nagy Ervin rendező és Janovics Zoltán producer kissé hosszas huzavona után 2016-ban elkészítette az első epizódot a Cserebogarak-ból, egy animációs rövidfilm sorozatból, amely olimpikonjaink életén keresztül beszél gyermeki és felnőtt nyelven is, inspirációs példát állítva az előbbiek, pozitivitásának köszönhetően pedig kedves nosztalgiát szolgáltatni az utóbbiak számára.

Visky Ábel éppen tavaly készítette el első, egészestés (dokumentum)filmjét miután a rövidekkel befutott a magyar filmes életbe. Csobbanás, Batman visszatér, Játszótársak, Romanian sunrise, négy cím a kilenc közül. A legemlékezetesebbik mégis az eddigi legutolsó, még úgy is, hogy semmi extrém vagy kirívó sincs benne, hanem éppen ellenkezőleg, szerény, természetes és nem akar semmit jobbá vagy rosszabbá satírozni, csak magát az életet és a kisebb, de annál fontosabb értékű emberi reakciókat megmutatni egy kisebb, (de érzelmekben annál tágabb) történeten keresztül.

Az Oscar-gála vészesen közeleg, már csak egy hetet kell rá várnunk és kiderül ki, vagy kik győzedelmeskednek idén. A legtöbb nominációt a Mank szerezte, szám szerint 10-et, míg sokan 6-al büszkélkedhetnek. Többek között A chicagói hetek tárgyalása is, amiről már korábban Itt írtam az 'éllovas" Mank-el egyetemben. A következőkben, pedig egy további, egy kicsivel hosszabb csokrot szedtem össze az Oscar-díjban is érdekeltek, eddigi Rövid- illetve Villámkritikáiról, azok közül, amiket a Facebook oldalamon közzétettem. Az értékelések tartalmi és hosszbéli különbsége, valamint a csapongóbb felépítés is ennek a különböző típusoknak (Rövid, Villám stb.) róható fel.

Filmnyitányok. Meghatározóak lehetnek egy alkotás egészét nézve. Rengetegszer sikeresen megalapozza a hangulatot, elárulja a témát, amit körül fog járni, vagy éppenséggel a szereplőit mutatja be röviden, de mélyrehatóan. Számos alkalommal fordult ugyan elő, hogy a kiemelkedő nyitányt (Pl. Archive) nem követte ugyanilyen színvonalú folytatás és volt, hogy számos nyitány fél óráig is elhúzódott (Lásd az idei Pieces of a Woman-t vagy Stanley Kubrick 1968-as 2001 Űrodüsszeiáját), ugyanakkor nem a hossz szabja meg a minőséget. Ezt a példaként említett két művel is nagyszerűen lehet szemléltetni, de szintén ilyen Mike Nichols 1967-es, mára már viszonyítási alapként kezelendő, temérdekszer példaként vett klasszikusa, a "Diploma előtt" első, csupán 3! perce. Hogy miért? Erre keresem a választ.

Hivatalosan kezdetét vette a Marvel negyedik fázisa! Míg tavaly úgy nézett ki a Fekete Özvegy nyitja majd a Thanos utáni időszakot, a koronavírus egy sorozatra, mégpedig egy igen különleges sorozatra adta a voksát. A  WandaVízió ugyanis egy 50-es évek filmjeit/sorozatait idéző sitcom, 50-es évekbeli stílusban, 50-es évekbeli környezetben. A nagyobb kérdőjelet mégsem ez adja, hanem, hogy mit látunk pontosan? Wanda múlt elől menekülését? A tragédia meg nem történtté válására egy kísérletet? Netalán, csak egy jobb világba való elbujdosást? Nézzük mire ad választ a pénteken, a Disney+-on debütált  széria kezdő 1-2. epizódja!

Hogy összességében milyen volt az év, arról lehet nem sok mindenkinek lenne jó véleménye, de hogy milyen volt a filmes évünk? Igaz, a mozik bezártak, és az is igaz, hogy sok alkotás még a 2019-es évből (mivel hazájukban ekkor debütáltak)  csúszott be a 2020-as magyar kalendáriumba, de azt hozzá kell tenni, hogy még ezután is jött ki (főleg az év végén) emlékezetes, élményekben gazdag már-már mesterműnek nevezhető darabok, ami elsősorban az animáció terén volt tetten érhető. Azt le kell szögeznünk minőségében a 2019-es esztendő volt az erősebb, a pár magasan kiemelkedő darabjaival (Bolti tolvajok, Házassági történet, Joker, Hidegháború), viszont kiegyensúlyozottságában egyértelműen a tavalyi a nyerő. Sok-sok nagyszerű látnivalóink voltak a streamingszolgáltatókon (Netflix, Disney+, A24, Hulu), valamint még az év kezdeti moziszezonban. A folytatásban az általam legkiválóbbnak tartott 25 filmalkotást közlöm (Amiből fájó szívvel voltam kénytelen kihagyni pár versenyzőt) 2020-ból, ami remélhetőleg a kedvet is meghozza majd az elmúlt évre való emlékezésre és a várakozást 2021, többek között a Dűnével és a French Dispatch-el tűzdelt felhozatalára.

Mielőtt még közölném az idei toplistámat a legjobbakról, jöjjenek azok, akik tavaly egyedül képesek voltak naggyá, vagy nagyobbá tenni egy filmet, de legalábbis rengeteget köszönhettek nekik a rendezők. Volt aki sugárzott a vásznon, volt aki teljesen eggyé vált a megszállottsággal, volt aki démonikus jellemével babonázott el minket és volt olyan is aki lehengerlő hitelességével robbantott. Nézzük idén kik bizonyították tehetségüket, kategóriákba szedve, győzteseket hirdetve!

Véget a 2020-as esztendő. Ahogy tavaly, úgy idén is jegyeztem a látott filmjeimet. A listám szerencsére sokszínű és termékeny (bár ez lehet viszonyítás kérdése is). Vannak közötte magyar, skandináv, spanyol, japán, francia, olasz és természetesen amerikai filmek az 1918-as Aranyembertől egyenesen az idén karácsonykor debütált Lelki ismeretekig. Íme a listám!